A 30 éves háborúban a horvát katonák nyakába hosszú sálat kötöttek, hogy ne fázzanak: a nyakkendő azóta meghódította a világot. Bár nem tett neki jót a gazdasági válság, amikor a bankárokkal azonosították a viselését, sem a Covid home office jelensége, továbbra is bizonyos alkalmak és stílusok nélkülözhetetlen eleme. Erről is mesél Kaczián Katalin nyakkendőkészítő, akinek családja 1957 óta mestere a műfajnak.
XIV. Lajos annyira rákattant a frissen felfedezett divathóbortra, hogy a királyi gyűléseken kötelezővé is tette viselését. Lord Byron és Alekszandr Puskin is bolondja volt a „la cravat”-nak, amely elnevezés is a horvátokhoz kapcsolta a ruhadarabot. Honoré de Balzac pedig elejti a híres mondatot: „Az ember ugyanannyit ér, mint a nyakkendője.” Ha valaki, ő tudhatta. mert egész könyvet adott ki A nyakkendő viselésének művészete címmel.
A titok
A nyakkendők speciális textilekből készülnek, ezek lehetnek gyapjú alapanyagúak, selyem- vagy kevert szálas textilek, műszál és selyem kombinálásával. A nyakkendő megfelelő rugalmassága érdekében az anyagot srégen kell szabni, vagyis átlós irányban. Ezt szolgálja a speciális anyag, amely akkor adja ki a függőleges vagy vízszintes mintát, ha ferdén van szabva. „A nyakkendőkészítés nagyon babra munka, minden nyakkendő három darabból van összedolgozva, külön bélelve, kézzel összevarrva” – osztja meg a Dívány olvasóival Kaczián Katalin néni, aki belvárosi üzletében saját készítésű nyakkendőket árul.
Már nagymamája és édesanyja is ezzel foglalkoztak, amikor 1957-ben úgy döntöttek, üzletet nyitnak.
Az ’50-es évek második felének nehéz körülményei mindenben megmutatkoztak: nem létezett konfekciókínálat. „Az nem úgy volt, mint ma, hogy az ember bemegy egy üzletbe, és választ a rendelkezésre álló cipők vagy ruhák közül. A nagyobb cégeket államosították, hiánygazdaság volt. Viszont rengeteg kisiparos működött, akik a saját üzletükben árusították termékeiket” – avat be a szakértő.
Ki visel ma nyakkendőt?
Bajban lennénk mint feleség, barátnő, apánk lánya vagy fiaink anyja, ha teljesen kimenne a divatból. Valljuk be, örök klasszikus, ha férfinak keresünk ajándékot. Az „egy jó üveg ital” fantáziadús megoldása mellett alkalomtól függően az első opciók között merült fel mindig is az „egy szép nyakkendő” mentőötlete. És bármennyire is megtépázták az idők a nyakkendő 1600-as évek közepén indult karrierjét, bizonyos pozíciók betöltéséhez, számos alkalomkor, de akár hétköznapokra is, a nyakkendő sok esetben továbbra is tartja magát. Sőt!
A szakértő úgy tapasztalja, minden korosztály lelkes viselője a nyakkendőknek: a legfiatalabb felnőtt férfiak éppen annyira keresik, mint az idősebb urak.
„Ráadásul az elmúlt években a selyem nyaksálak, hagyományos nyakkendők és díszzsebkendők mellé robbanásszerűen felzárkóztak a megköthető csokornyakkendők is. A fiatalok körében igen népszerűvé vált viselet esetében a hozzá szükséges technika elsajátítását is kínálják a termék mellé” – árulja el a nyakkendők szakértője.
Régen természetes volt, hogy a vevő bement egy üzletbe, a hozzáértő eladó elé sietett, kikérdezte igényeiről, tanácsokkal látta el, személyre szabott kiszolgálást és terméket, esetleg kézi készítésű portékát kapott a vásárló, ami valljuk be, sokkal több, mint egy használati tárgy: élmény, tudás, törődés, emlék, és csak ezután kap hangsúlyt funkcionális jellege.
Mit mivel?
A hagyományos nyakkendőhöz illik egy nem teljesen ugyanabból az anyagból készült, de harmonizáló díszzsebkendőt a zakó felső zsebébe hajtogatni.
Nyaksál használatához már mellőzendő a díszzsebkendő, ezt ugyanis már úgy értékeli a szakzsargon: „túl sok textil”.
Csokornyakkendőhöz ugyanakkor passzol, sőt fokozza eleganciáját egy jól megválasztott díszzsebkendő, ezeket szettben is el lehet érni.
Klasszikus darabok
„Az olaszországi Como városa a nyakkendőselyem őshazája, ahonnan évente kétszer kerül ki az aktuális selyemkínálat. A mindig változó, a trendeket követő minták és textúrák mellett vannak örök klasszikusok, mint például a skót kockás nyakkendő” – tudjuk meg Kaczián Katalin nénitől.
Hogy vásárolnak a férfiak?
„Intim helyzetként élik meg legtöbben, és belső világukba való beengedésnek tekintik, ezért bizonyos diszkréciót követel a megfelelő nyakkendő kiválasztásában való terelgetés felelősségteljes bizalmi feladata” – avat be a szakember, hozzátéve:
„Az urak egy része határozott elképzeléssel rendelkezik, másik részük szereti megfontoltan meghozni döntését, melyhez sokszor telefonos segítséget kér, olykor fényképes vagy videós segédanyaggal kiegészítve.”
A hat évtizedes tapasztalat, a klasszikus elegancia és bizonyos alapvető illem- és viselési szabályok ismerete nemcsak hogy szükséges a vásárlás segítésekor, de életre szóló útravalót is nyújt. Ma már ritka ez a fajta szemlélet és filozófia, valamint a valódi szaktudáson alapuló kézművesség és kereskedelem.
