Az amerikaiak és az oroszok ádáz hidegháborús ellenfelekként élnek a köztudatban, pedig nem mindig volt ellenséges a két ország viszonya. Részben az orosz birodalom támogatásának köszönhető, hogy az amerikai polgárháború idején a nagy európai hatalmak távol maradtak a konfliktustól, az USA visszanyerhette egységét, és nem fejlődött világméretű konfliktussá a háború.
Az angolok és a franciák is a déliek győzelmében reménykedtek
Az 1861 és 1865 között zajlott amerikai polgárháborúban az unióból kivált rabszolgatartó déli konföderációs államok és az egységet megőrizni kívánó északiak konfliktusa több mint 600 ezer katona halálát okozta; ugyan a háború az Egyesült Államok belső konfliktusaként vonult be a történelembe, a külföldi, európai hatalmak kíváncsi és elszánt szemekkel nézték a háborút, és többen a beavatkozást fontolgatták. A két legjelentősebb európai nagyhatalom, a Viktória királynő uralma alatt álló Nagy-Britannia és a III. Napóleon császár által vezetett francia birodalom – érdekes módon – a déli államokkal szimpatizált, elsősorban gazdasági és politikai okokból, és nem azért, mert a rabszolgaság lelkes hívei lettek volna.
A britek, akiket nyolcvan évvel korábban az amerikaiak sikeresen legyőztek a függetlenségi háborúban, azt remélték, a két országra szakadt Amerika sokkal gyengébbnek bizonyul gazdaságilag és a nemzetközi politikai színtéren, mint egy egységes USA, ezért a Dél győzelmét tekintették kívánatosnak. Az északiak többször is elfogtak konföderációs diplomatákat, akik Londonba indultak tárgyalni kész haditervekkel a zsebükben, a britek pedig 1862 októberében ultimátumot küldtek a harcoló feleknek: ha nem kötnek tűzszünetet, beszállnak ők is a háborúba. Igyekeztek bizonyítani, hogy nem csupán üres szavakról van szó, ezért komoly haderőket küldtek az amerikai határ túloldalára, a brit uralom alatt álló Kanadába, készen az esetleges beavatkozásra.
Az angolok ősellenségei, a franciák, akik a függetlenségi háború idején még bőszen támogatták az amerikaiakat a brit koronával szemben, ezúttal a királynővel azonos térfélen találták magukat. A francia birodalom az USA déli szomszédja, Mexikó miatt volt érdekelt a konfliktusban, mely országot 1861-ben elfoglalták, és Habsburg Miksát, Ferenc József osztrák császár öccsét ültették a trónra, akinek nem volt éppen egyszerű dolga. III. Napóleon abban reménykedett, hogy a kettéosztott és gyenge Amerika nem tudja érdemben segíteni a franciaellenes mexikói lázadókat, ezért vállalták, hogy egy esetleges brit beavatkozás esetén a túloldalról ők is inváziót indítanak, és harapófogóba zárják az amerikaiakat. Az így kiterjesztett háborúba valószínűleg gyorsan belesodródtak volna Európa más nagyhatalmai, az osztrákok, a poroszok, a spanyolok, az olaszok, az oroszok is, és így világméretű konfliktussá eszkalálódott volna.
Az orosz hajóhad akadályozta meg a brit–francia beavatkozást
Végül az utóbbi birodalomnak, a cári Oroszországnak köszönhetjük, hogy nem így történt. Svájc mellett az orosz birodalom volt az egyetlen európai ország, amely a polgárháború kezdetétől fogva az északiak és Abraham Lincoln elnök mellé állt a küzdelemben. Természetesen ezúttal sem őszinte szimpátiáról volt szó – ugyan II. Sándor cár a rabszolgákat felszabadító Lincolnhoz hasonlóan a jobbágyság eltörléséről vált híressé, radikálisan más nézeteket vallott, mint az amerikai demokrácia hívei –, a döntést a nemzetközi politikai helyzet és gazdasági érdekek indokolták.
Az oroszok elvesztették a britek, a franciák és az Oszmán Birodalom ellen vívott krími háborút, ezzel hátrányba kerültek a rivális nagyhatalmakkal szemben. Mindezt tetézte, hogy forradalom tört ki az orosz uralom ellen Lengyelországban, melyet a britek és a franciák is támogattak, és szívesen beavatkoztak volna, hogy ezzel gyengítsék a cár hatalmát, emellett a britek az ekkor még orosz kézen lévő Alaszkára is szemet vetettek. Az említett jobbágy-felszabadítás pedig súlyosan kimerítette az állami kasszát, ezért Oroszország gazdaságilag sem állt a legjobb helyzetben.
Miután az 1863. július elején vívott gettysburgi csatában az északi erők döntő stratégiai győzelmet arattak a déliek felett, a konföderáció hátrányos helyzetbe került, a brit és francia beavatkozás pedig a korábbinál is elkerülhetetlenebbnek tűnt. Szeptemberben ezért Sándor cár húzott egy merészet, és az orosz hadiflotta Balti-tengeren állomásozó részét átküldte New York kikötőjébe, a távol-keleti flottát pedig San Franciscóba, azzal a paranccsal, hogy egy ellenséges támadás esetén mindenáron védjék meg a városokat.
Az orosz hajók hét hónapon keresztül állomásoztak az amerikai városoknál, a britek és a franciák ezért meggondolták magukat, és inkább lemondtak a beavatkozás tervéről. A nulladik világháború nem robbant ki, a polgárháború pedig az északiak győzelmével végződött, Amerika ismét egységes országgá vált. Mexikóban amerikai segítséggel győzött a forradalom, Miksa császárt meggyilkolták, és a franciák megfutamodtak, a lengyeleknek viszont egyik európai nagyhatalom sem segített végül.
