Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az, hogy egy nő élet-halál döntéseket hozzon, ritkaságszámba ment az 1700-as évek második felében, ha csak nem királynőről volt szó. Martha Ballard, egy iskolázatlan, de cseppet sem tudatlan bába azonban nap mint nap döntött ilyen ügyekről – és naplójában dokumentálta is azokat.
Ez a napló tette halhatatlanná a bábát, aki haláláig volt ott szüléseknél – és bizony még boncolásoknál is. Habár mai mérce szerint iskolázatlannak számított, mivel semmiféle formális keretek közt megszerezhető képesítésnek nem volt birtokában, tudása mégis hatalmas volt, legyen szó az élettani szülésről vagy éppen a gyógynövények világáról. Neve mindezek dacára csak azért maradhatott fenn, mert 27 éven át naplót írt.
Egy nő küzdelme az igazságért a férfiakkal szemben
Martha annyira különleges sorsot mondhat magáénak, hogy annak az írók sem tudnak ellenállni: bizonyíték erre Ariel Lawhon A befagyott folyó című könyve, mely Ballard valódi hátterére támaszkodva izgalmas, azonban fiktív történetet ír meg. Ennek középpontjában egy furcsa haláleset áll: egy férfi testét folyóba fagyva lelik meg az amerikai Maine államban.
Marthát kérik meg, hogy megállapítsa a halál okát, ő pedig erőszakosnak tartja azt – ami rengeteg további kérdést vet fel.
A környékbeli nők bizalmasaként a bába ugyanis tudja azt, hogy a férfi néhány hónappal azelőtt egy társával együtt erőszakot tett egy férjes, helyi asszonyon. Vajon kinek állhatott érdekében, hogy a férfi ilyen véget érjen? A gyanú egyértelműen és gyorsan terelődik a nőben a tettestársra, aki azonban a helyi igazságszolgáltatás képviselőjeként érinthetetlen… Martha azonban kérlelhetetlenül kiáll az igazság mellett, még akkor is, ha ez nemcsak magát, hanem teljes családját is veszélybe sodorhatja. A patriarchátus sötét mindennapjaiban a nő kiállása egzisztenciájának megsemmisülését jelenthette volna, de ő ennek ellenére sem rettent meg, s a könyvben el is érte célját. Nem sikerült megsemmisíteni sem őt, sem az igazságot.
27 éven át írta naplóját a nő
A regény, bár fiktív sztori köré épülve, mégis nagyon sok elemében a valódi Martha Ballardot mutatja be. Azt nem tudjuk, hol és hogyan tanulta meg mindazt, ami gyógyítóvá tette, azonban az biztos, hogy családjában több orvos is akadt, többek közt nagybátyja és egy sógora. Egy földmérőhöz, Ephraim Ballardhoz ment feleségül, akinek 9 gyermeket szült – hármukat ugyanakkor elvesztette 1769 nyarán a környékükön dúló diftériajárványban.
Martha Ballard a Kennebec-völgyben élt és dolgozott: több mint ezer szülés mellett bábáskodott, melyekből 816 élő csecsemő jött világra.
Mai szemmel hatalmas ez a halálozási arány, azonban a kor Amerikájában ez volt jellemző.
Ami igazán érdekessé teszi munkásságát, az az, hogy közel 30 éven át minden este, amikor családja nyugovóra tért, leült naplója mellé, és feljegyezte a vele történteket. Madártollal és házi készítésű tintával születtek a bejegyzések, melyekben beszámol arról is, milyen nehéz volt az élet ebben az időben nőként a völgyben. A szülések mellett ír arról is, amikor lova ledobta hátáról vagy hogy mennyire nehézkes a befagyott folyón való közlekedés a téli hónapokban.
1400 oldalt írt tele a 816 gyereket világra segítő nő
Martha 50 éves korában kezdte el írni naplóját, és egész haláláig, 77 éves koráig születtek abba bejegyzései. Kezdetben még szűkszavúbban fogalmazott, de ahogy az évek teltek, egyre többet és többet írt minden egyes nap végén. A bejegyzések elején az időjárási viszonyokat mutatta be, később azonban helyi szokások, saját családjának nehézségei és pácienseinek sorstörténetei is kirajzolódtak szövegeiből. Összesen 1400 oldalt töltött meg az évtizedek során történeteivel, melyekből az is kiderül, hogy a gyógynövények kiváló ismerője volt, de valószínűleg ezt a tudást sem valamilyen iskolában, hanem saját praxisa kapcsán, valamint nőtársaitól tanulhatta meg.
Amellett, hogy ott volt egy-egy új élet érkezésénél, az a hálátlan feladat is neki jutott, hogy a lányanyákból kiszedje, ki gyermekük apja – akinek ugyanis házasságon kívül fogant gyermeke, arra büntetőadót is kivetettek ebben az időszakban. Ha boncolást kellett végrehajtani, arra is a bábát kérték fel: igaz, a regényben feltűnik a fiatal, magabiztos és nem utolsósorban férfi orvos alakja is, akinek tudása kisebb Martháénál, ami feszültséget okoz, hisz vannak, akik inkább neki hinnének, nem a bábának. Még ha a történet ezen szála fiktív is, egészen biztos, hogy hasonló helyzetekkel meg kellett ebben az időszakban birkóznia minden nőnek, aki egészségügyi szolgáltatásokat nyújtott.
Valódi kordokumentum lett a napló
Martha feljegyzései halálát követőn a családban öröklődtek tovább, női ágon: az 1860-as években aztán egy olyan női leszármazottja kapta, aki az elsők közt végzett női orvosként Amerikában. Ő egy könyvtárnak adományozta, ezután nem sokkal pedig felfedezték annak valódi értékét is. Csupa olyan ember szerepel a bejegyzésekben, akik más, hivatalos iratokba nem kerültek be: létezésükről és életmódjukról sem tudnánk, ha Martha nem ír róluk. Amellett, hogy a napló kiváló helytörténeti forrás, a betegségekkel kapcsolatosan is hasznos információkkal szolgál. De kiderül belőle például az is, hogy az azonos társadalmi osztályba tartozó nők férjhez mehettek szerelemből is e vidéken – az 1700-as évek végén ez még egyáltalán nem volt bevett gyakorlat.
Furcsa régi gyakorlatról szól ez a cikkünk : a nők régen nem vetkőzhettek orvos előtt, babán mutogatták el, mi a bajuk.
