Ha te is azt gondolod, hogy aki túléli a Niagarát, az minden bizonnyal sebezhetetlen, nagyot tévedsz: egy férfi példája a bizonyíték.
Bobby Leach élete az adrenalin volt: amilyen extrém kaland létezett a 19–20. század fordulóján, abban ő biztosan részt vett. Hőlégballonból ugrott ki ejtőernyővel, repülők közt kifeszített kötéllétrán mászott a levegőben, és 1911-ben arra is vállalkozott, hogy egy acélhordóban legurítsák a Niagara vízesésen.
Manchesterből a Niagarához
Robert Leach 1857-ben született Manchesterben: 18 éves volt, amikor átköltözött Amerikába. Ekkor már kiváló úszó volt, egy cirkuszban kezdett el dolgozni, ahol ezt a képességét is kamatoztatni tudta. Úszós trükköket mutatott be, illetve a magasból vetette magát a mély vízbe. A cirkuszi kaszkadőrség lett élete hivatása, és a rekordokról sem akart lemondani –
1909-ben már hídról ugrott a Niagara folyóba, feltehetően egy ejtőernyővel biztosítva azt, hogy ne essen bántódása.
Ez azonban még mindig nem volt elég a különleges kihívásokra vágyó férfinak. Úgy döntött, egy háromszoros rekordkísérlet keretében két további kihívással is megpróbálkozik: a Niagara folyó egy örvényekben gazdag részén halad a hordóval, majd magán a vízesésen is lejut azzal. Számításaiba nem is csúszott hiba, sikerrel hajtotta végre ezeket a tetteket is – bár nem teljesen úgy, ahogyan arról a korabeli sajtó beszámolt.
Már csak második lehetett
1908 nyarán kezdte el a hordós kísérlet előkészítését, amelynek egyik kihívásában már nem lehetett első: Annie Edson Taylor személyében volt már egy ember, aki hordóban utazva élte túl a Niagara zuhatagát.
Annie nyugdíjas tanárnőként azért vállalkozott erre a mutatványra, hogy hírnevet szerezhessen, amit dollárra akart váltani.
Miután férjét és gyermekét is elvesztette, valószínűleg már nem is érezte, hogy bármitől lenne félnivalója, így egy kifejezetten e célra készített, speciálisan párnázott és alul súlyozott fahordóban teljesítette a veszedelmes mutatványt 1901-ben, 63 évesen. Sikerült, túlélte – de szegény maradt.
Bobby Leachnek a hírnévre nem volt már semmi szüksége, ennek ellenére mégis igyekezett csavart vinni a dologba. Neki nem fahordója volt, hanem egy fémszerkezete, amelynek aljára rögzített súlyt, tulajdonképpen egy horgonyt, hogy az segítsen némileg egyenesben tartani a leginkább centrifugadobra hajazó, de természetesen zárt eszközt. Az első próbán a folyó örvényekben dús habjaiban próbálta ki a szerkezetet.
Minden teljesen jól ment, egészen addig a pillanatig, amikor az aljára rögzített súly le nem szakadt, ekkor ugyanis kontrollálhatatlan pörgésbe kezdett.
Ki tudja, mi történt volna, ha Willam Hill Sr. ki nem menti őt hordóstul – ugyanis amikor a férfi heroikus küzdelemben partra húzta a szerkezetet, abból eszméletlenül emelték ki a vakmerő férfit.
Ez ugyanakkor nem akadályozta meg őt abban hogy tovább próbálkozzon, és a nyár folyamán három sikeres kísérletet is végrehajtott, de ez még mindig nem volt elég neki, megpróbálta keresztben átúszni a folyót, ám ez egyik alkalommal sem sikerült neki.
Komolyan meg is sérült
Végül aztán 1911-ben jött a legnagyobb próbatétel: fémhordóban lezúdulni a Niagarán. Július 25-én délután 2:55-kor engedték el a hordót a folyón, a kanadai oldalon: 18 percbe telt, hogy elérje a vízesést, majd ott a víztömeggel együtt a mélybe zuhant. 22 perc múlva sikerült a vízesés alján kihalászni: szó szerint ez történt, mivel a fémszerkezet megakadt valamiben, így egy Fred Bender nevű férfi úszott be érte, majd a derekára kötött kötél segítségével kivontatta.
Amikor kinyitották a hordót, azonnal látszott, hogy Leachet kórházba kell szállítani. Habár egyes híradások szerint sértetlenül úszta meg a kísérletet, a valóságban eltörte az állkapcsa mellett mindkét térdkalácsát is, több mint öt hónapon keresztül kellett ápolni őt, hogy felépülhessen.
Amikor végre elhagyhatta a kórházat, turnéra indult, melyre elkísérte őt a fémszerkezet is. Visszatért a vízeséshez is, ahol ejtőernyős ugrással tette ismét emlékezetessé jelenlétét. Ezt később még kétszer ismételte meg: láthatóan nem szabott neki határokat az, hogy korábbi Niagara-kalandjai azért nem teljesen múltak el nyomok nélkül.
Baleset vetett véget életének
Azt gondolhatnánk, hogy akit az égiek ilyen sokszor megóvtak attól, hogy komoly baja legyen, száz évig élt, de úgy tűnik, Bobby Leach szerencséje egyszer csak elfogyott. Egészen banális ok vezetett halálához: 1926 februárjában Aucklandben, ahova felesége és lánya társaságában érkezett turnéja keretében, megcsúszott egy narancshéjon, lába eltört, komplikációk következtében amputálni kellett azt, majd áprilisban, 69 éves korában elhunyt. A közvetlen ok a sérülés volt, de csontjainak gyengülése és azok daganatos megbetegedése is halála hátterében állt. Ami Annie Edson Taylornak nem sikerült, azt Bobby Leach elérte: igazi hírnevet szerzett kalandos tettével, melyet 15 évig tudott élvezni.
