Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
1945. április 27-én az olasz partizánok a Comói-tó közelében fekvő Dongo mellett feltartóztattak egy német konvojt. A szövetséges haderők ekkorra már az utolsó észak-olasz német állásokat is áttörték, és akinek félnivalója volt, menekülni kezdett. A Luftwaffe egyik kocsijából a partizánok nagy meglepetésére nem más került elő, mint Benito Mussolini – szeretője, Clara Petacci társaságában.
A 65 éves Mussolini és a 33 éves Clara feltett szándéka volt, hogy Svájcba, majd onnan Spanyolországba szöknek, de a kommunista partizánok megakadályozták őket ebben. A diktátort és szeretőjét, valamint a velük lévő 14 embert a partizánok elfogásuk másnapján agyonlőtték, holttestüket közszemlére tették, majd névtelen sírba temették. Földi maradványaik csak az ötvenes években kerülhettek át a családi sírboltokba.
Ki volt ez a nő, akivel Mussolini soha nem törvényesítette a kapcsolatát, mégis a legfőbb bizalmasának számított, és aki még a halálba is követte a diktátort? A tekintélyes római famíliába születő Clara családja tagjaival együtt meggyőződéssel hitt Mussoliniben és a fasizmusban. Clara, azaz Claretta, ahogy otthon szólították, kislány korától kezdve rajongott a diktátorért. Amikor 1926-ban Mussolini ellen (sikertelen) merényletet követett el az ír Violet Gibson, levelet írt bálványának: „Ó, Duce, miért nem voltam veled?” – tette fel a szónoki kérdést 14 évesen. „Nem tudtam volna megfojtani azt a gyilkos nőt?”
Ó, egy Alfa Romeo
Clara húszéves volt, amikor először találkozott a nála jóval idősebb, akkor 48 éves Mussolinivel. Vőlegénye, Riccardo Federici társaságában a Róma melletti Ostia tengerpartja felé tartott egy autóban, amikor észrevette, hogy az őket megelőző tűzpiros Alfa Romeóban Mussolini ül. Clara utasította a sofőrt, hogy kövesse Mussolinit, majd amikor az megállt, hogy szemügyre vegye üldözőjét, lelkesen kiáltozni kezdett: „Duce! Duce!” Ekkor bevallotta, hogy már évek óta leveleket ír neki, és naplójában is gyakran fohászkodik hozzá.
Válás Budán
Clara kapva kapott az alkalmon, amikor a véletlen az általa istenített Mussolini közelébe sodorta. 1936-ig azonban továbbra is leginkább távolról csodálhatta bálványát: parfümmel átitatott leveleket küldött neki, amelyekre már választ is kapott, és olykor-olykor telefonon beszélgettek.
A diktátor hamarosan meghívta a Palazzo Veneziába is, hogy verset olvasson fel neki.
Clara rajongása azonban határtalan volt: naplójába lejegyzett minden beszélgetésfoszlányt, megőrizte Mussolini leveleit, és kapcsolatuk lassan, de biztosan mélyülni kezdett. Clara megosztotta a diktátorral a bánatát afölött, hogy ellenérzései dacára hozzá kellett mennie vőlegényéhez. A házasság mindössze két évig tartott, és a válás is nehézkesen ment: Olaszországban a törvények nem tették lehetővé, egészen a liberális Budapestig kellett utazniuk, hogy semmissé tegyék házasságukat.
Mussolini szeretője
Az első együttlétre Mussolini római irodájában került sor. A diktátort nem zavarta, hogy ő maga házas és öt gyereke van; Clara nem az első és nem is az utolsó volt szeretői sorában. (Állítólag íróasztala alatt egy matracot helyezett el, hogy kéznél legyen egy váratlan légyott esetén.) Mussolinit nem lehetett azzal vádolni, hogy nincs önbizalma:
azzal dicsekedett, hogy az övé a legszebb test egész Olaszországban.
Clara az idősödő férfiról minden apró részletet feljegyzett a naplójába; azt is, amikor Maria José di Savoia, a későbbi II. Umberto király felesége megpróbálta elcsábítani a tengerparton. A diktátort viszont cserben hagyta a Führere: „Mintha fából lettem volna. Még egy szőrszál sem állt fel a testemen” – mondta állítólag Mussolini, Clara pedig szorgalmasan jegyezte szavait a naplójába. Talán ez az epizód vette rá arra Mussolinit, hogy a korabeli Viagrát, a Hormovin néven ismert német készítményt kezdje szedni, aminek aztán a rabjává is vált.
A kandúr és a boldogtalan macska
Mussolini férfiassága – illetve az arról vetített kép – nem csak Clarát hozta lázba: a diktátornak számtalan szeretője volt, egyes életrajzírók szerint számuk 400-500-ra is rúghatott. Ugyanakkor Clara volt az egyetlen, akinek saját sofőr, testőrség és különleges lakosztály járt. Ben, ahogy Clara Petacci szólította, szerényen úgy emlegette magát: „az óriásod”. Inasa, Quinto Navarra visszaemlékezése szerint mindennap más nőt vezettek az irodájába, akiket „fasiszta látogatók”-ként jegyeztek föl, de Mussolini azzal is dicsekedett, hogy 3-4 női látogatót is fogadott egy nap, sőt, volt idő, hogy 14 (!) szeretője volt egyszerre. Clarának a maga sajátos módján időnként udvarolt is: „Szeretnék az ágyadra ugrani, mint egy nagy kandúr” – mondta a nőnek, aki saját magát is egy macskás hasonlattal írta le: „Szeretnék a lábad között lenni, mint egy boldogtalan macska, hogy újra és újra megsimogass.”
„Értékes kis tested csak nekem fog remegni”
Mussolini maga is féltékeny volt: „Értékes kis tested csak nekem fog remegni” – mondta Clarettának, aki rögvest le is jegyezte ezt a naplójába. Gyorsan és sokat írt, hogy kitöltse az időt, amíg a diktátorra várakozott: csak 1938-ban 2000 oldalra rúgtak a naplójegyzetei. Mindent lejegyzett: meghitt sétákat, tüzes együttléteket, Mussolini politikai kirohanásait. A diktátornak rosszulesett, hogy mindenki Hitler utánzójának tekinti, miközben úgy érezte: eszméivel megelőzte Hitlert. „'21 óta vagyok antiszemita, nem tudom, hogyan gondolhatják, hogy Hitlert utánzom, ő akkor még meg sem született” – mondta egy alkalommal Clarának.
Dicstelen vég
Miután 1943-ban leváltották, Mussolini Hitler segítségével létrehozta a Garda-tónál a Salòi Köztársaságot. Clara Petacci egy darabig Rómában maradt, majd újra együtt voltak. Amikor 1945 áprilisában a fasiszta bábállam elbukott, Mussolini felajánlotta szeretőjének, hogy segít neki Spanyolországba menekülni, de Clara visszautasította. Április 28-án golyó által végezték ki mindkettejüket. Egyes források szerint Petacci kivégzését nem tervezték, de a nő rávetette magát Mussolinira, hogy megvédje őt a lövésektől. Mások szerint amikor az őket elfogó partizánok vezetője megkérdezte, Clara maga kérte a kivégzését, sőt, követelte, mert szeretője nélkül értelmetlennek érezte az életét.
