Apokalipszist idéző színek és sikolyra nyíló száj egy torz arcon: ha nem is tudjuk pontosan, hogy kit vagy mit ábrázol Edvard Munch A sikoly című képe, mindannyian érezzük, hogy milyen érzést szeretne kifejezni.
A vörösen és sárgán örvénylő égbolt és a víz sötét indigóhullámzása előtt kék kabátot viselő, tar alak áll, kezeit arcához kapja, szája sikolyra nyílik, mögötte, a hídon két férfi távolodik tőle. A jelenetből árad az iszonyat. A norvég festő, Edvard Munch A sikoly című képét az is felismeri, aki azelőtt sosem hallott a művész nevéről, de vajon azt is tudja-e, hogy mit ábrázol a világ egyik leghíresebb festménye?
A legdrágább kép
Hogy pontosabbak legyünk, nem csak egyetlen festményről van szó. A kép 1893-ban készült legelső, festett verziója, amelyet ma az oslói Nemzeti Galéria őriz, csak egy a Sikoly-változatok közül. A norvég fővárosban található Munch Múzeumban például egy másik festményre és egy pasztellrajzra is bukkanhatunk 1893-ból és 1910-ből. A 2012-ben kalapács alá került, 1895-ös példány pedig megdöntötte a legdrágábban elárverezett műalkotások rekordját. A 12 percig tartó licit végén 120 millió dollárért kelt el, és egy amerikai bankár tulajdonába került, aki később a New York-i Neue Galerie rendelkezésére bocsátotta.
A galéria expresszionista kiállításának kurátora, a művészettörténész Jill Lloyd elmondta, hogy ugyan az aukción elkelt kép az egyik legnagyobb hatású Sikoly-alkotás, a legértékesebb verzió mégis az oslói Nemzeti Múzeumban található olajfestmény.
Fájdalom, szenvedés, halál: út az örökléthez
Edvard Munch 1863-ban másodikként született egy ötgyerekes családba, elszegényedett katonaorvos fiaként. Édesanyja korai halála után az apa teljesen összeomlott, visszavonult a munkától, és a család helyzete még rosszabbra fordult, amikor lánya, Sophie is meghalt. „A betegség, az őrület és a halál angyalai vették körbe bölcsőmet, és azóta is, egész életemben követnek… Gyermekkoromban mindig úgy éreztem, hogy igazságtalanul bánnak velem, anya nélkül, betegen – és a pokolban rám váró büntetés örökké a fejem fölött lebeg” – emlékezett vissza Munch élete korai, nehéz szakaszára.
A családot nagynénje karolta fel, aki maga is festő volt. Edvard műszaki iskolába került, de egészségi állapota miatt nem tudta befejezni tanulmányait. Tizennyolc évesen aztán beiratkozott a christianai Királyi Művészeti Iskolába, és elindult a festővé válás útján. Művészetére a berlini évei voltak a legnagyobb hatással: itt rátalált arra a festőkből és írókból álló közegre, ahol kibontakoztathatta tehetségét. Németországban töltött évei alatt készítette el a Vámpír és a Madonna című képeit, és itt kezdett bele Élet-fríz elnevezésű sorozatába is, amelyben a szerelem, a szenvedés és a halál témájával foglalkozott, ennek a sorozatnak az egyik darabja az 1893-ban készült A sikoly is.
Torz önarckép vagy összeaszott múmia?
A sikoly előfutárát (Sick Mood at Sunset. Despair) évekkel korábban festette meg, ez a kép kompozíciójában ugyan hasonlított hozzá, de más stílust képviselt. Valójában A sikoly volt az igazi nagy áttörése, amely nem udvarias melankóliával, hanem az egzisztenciális gyötrelemmel szembesítve szólt a kép befogadóihoz. 1892. január 22-én így írt naplójában a pillanatról, amikor megfogalmazódott a fejében az alkotás ötlete:
„Két barátommal sétáltam – a nap lemenőben volt – megérintett a melankólia szele – az ég hirtelen vérvörössé vált. Megálltam, halálosan fáradtan nekidőltem a korlátnak – a lángoló égbolt véres kardként függött a kék-fekete fjord és a város felett – a barátaim tovább mentek – én ott álltam szorongástól remegve – és megéreztem a természetet átható hatalmas, végtelen sikolyt.”
Munch sikoltó alakja tehát akár egyfajta önarcképként is értelmezhető. Egyes művészettörténészek szerint a figura ábrázolására egy perui múmia is hatással volt, amelyet a festő 1889-ben látott a párizsi világkiállításon.
A lét fájdalma
Lloyd szerint A sikoly az expresszionizmus esszenciája, amely később számos művészre hatott: többek között az ír születésű Francis Baconre és az amerikai képzőművészre, Andy Warholra. Munch alkotása a popkultúrát is megihlette, gondoljunk csak a ’90-es évek Sikoly-filmjeire.
„Azt az embert mutatja be, aki elszakadt minden bizonyosságtól, ami a 19. századig vigaszul szolgált számára: többé nincs Isten, nincsenek hagyományok, nincsenek szokások – csak az egzisztenciális válságot megtapasztaló, szerencsétlen ember, aki szembenéz az univerzummal, de nem érti, és csak a pánik érzésében tud kapcsolódni hozzá” – mondja Lloyd, aki szerint A sikoly népszerűségének titka abban rejlik, hogy könnyű megérteni az üzenetét, és aki egyszer látta, sosem felejti el.
Borítókép és címlapkép: Csabai Kristóf / Dívány.hu
