Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Miss Arizona, azaz Senger Mária a két világháború között nagy népszerűségnek örvendő szórakozóhely megálmodója és tulajdonosa sem férjét, sem a fiát nem tudta megmenteni a történelem viszontagságaitól – ő maga pedig nyomtalanul eltűnt egy fekete Gestapo-autóban.
1944 novemberének egy szürke, ködös délutánján egy fekete autó állt meg a Nagymező utcai Arizona mulató előtt. A benne ülő német tisztek Rozsnyai Sándorné Senger Máriához érkeztek, aki már várta őket. Megszorította a nyakában lógó szarvasbőr drágaköves zacskót, intett a szobalányának, és beszállt a kocsiba – abban a reményben, hogy előzetes megállapodásukhoz híven az SS-tisztek férjéhez, a zsidó származása miatt elhurcolt Rozsnyai Sándorhoz vezetik, s a drágakövek árán megválthatja mindkettőjük életét. Senger Máriát, azaz Miss Arizonát azonban senki nem látta többé.
Minden este elveszítette a szüzességét
Senger (eredetileg Sänger) Mária 1896-ban, egy nyomdászsegéd kilencedik gyermekeként látta meg a napvilágot, de nem a legkisebbként: szüleinek még további kilenc gyermeke született. Valószínűleg a színpad volt az egyetlen járható út a számára, ami a szegénységből kifelé vezetett; először a színésznői pályával próbálkozott, az újpesti népszínházban lépett fel. Később a Jardin d’Hiver nevű városligeti mulatóba szerződött, ahol a görlök egyike volt: amikor nem táncolt, a vendégeket ösztökélte fogyasztásra. Molnár Gál Péter szerint történt ennél több is, és Mária, azaz művésznevén Sugár Mici korántsem volt olyannyira megközelíthetetlen, mint amilyennek később mondta magát: konkrétan minden este odaadta valakinek a szüzességét, felárért.
Állítólag a pincérek súgták sunyi mosollyal az őt bámuló férfiak fülébe: „Még nem volt férfival dolga.”
Ez valóban nem egészen fedte az igazságot: mindössze 17 éves volt, amikor feleségül ment egy bácskai földbirtokoshoz, bizonyos Stein Lajoshoz. A házasság ugyan nem sikerült jól, de megszületett Lajos fia, és Steintől 1915-ös válásuk után is tisztességes tartásdíjat kapott. Ekkor már túl volt egy majdnem tragikus kimenetelű kapcsolaton: a vörös hajú táncosnőre 1914. június 28-án, miközben a Ferenc Ferdinánd meggyilkolását hírül adó lapokból próbált egy példányt szerezni az Oktogonon, felfigyelt Jean Pierre d´Alcantara gróf, a francia nagykövetség attaséja. A gróf lovagiasan átnyújtotta neki saját példányát, és kezdetét vette a kapcsolat, ami, noha nem tartott sokáig, igen intenzív volt.
Tragikus szerelem
D´Alcantara gróf ugyanis innentől kezdve minden este ott ült Mária munkahelyén, a Casino de Paris-ban, és minden este tizenkét szál szegfűt küldetett szívszerelmének az öltözőbe. A műsor végeztével udvariasan hazakísérte, és a kapuban lovagiasan, kézcsókkal búcsúzott tőle. Szerelmük azonban nem tartott sokáig: egy hónap múlva a Monarchia hadat üzent Szerbiának, a franciák ellenséges népnek minősültek, és a követség minden tagja sietve hazautazott, köztük a gróf is. D´Alcantara mindössze egy rövid búcsúüzenetet írhatott, amit az utolsó tizenkét szál szegfű kíséretében küldött el szerelmének. Senger Mária még aznap este a Rókus Kórházba került, de megmentették.
Miss Arizona és Mister Rozsnyai
A gróffal lezajlott szerelmi affér után megismerkedett a világhírű magyar artista muzsikussal, Rozsnyai Sándorral, és hamarosan a Royal Orfeumban csodálhatta a közönség „Miss Arizona és Mister Rozsnyai szenzációs táncait”. 1917-ben összeházasodtak, majd Olaszországba indultak turnéra néhány szerződtetett artistával, Arizona Trupp néven. (Nevüket állítólag a aranyásók századfordulón elhíresült szerencseföldjéről, az amerikai Arizonáról választották.)
Az egykori sokgyermekes családból származó kislánnyal nagyot fordult a világ: „Most már alig ismerünk rá az egykor szerény kis táncosnőre abban a pazar eleganciájú dámában, aki felékszerezve, drága prémbundában, gyönyörű fehér agárkutyáját vezeti ezüstláncra fűzve a pesti Broadwayn, a Nagymező Utcán, s gőgös leereszkedéssel fogadja a mulatók, lokálok népének alázatos köszöntéseit” – írta 1957-ben Miss Arizonáról az Ország-Világ.
A szórakozás nagyüzeme, az Arizona mulató
Hazatérve megvásárolták a Nagymező utca 20. szám alatt álló épületet (ma: Mai Manó Ház), és 1931-ben megnyitották Közép-Európa legpompázatosabb mulatóját, Arizona néven. A helyről a kortársak is csak szuperlatívuszokban tudtak beszélni. Örkény István így szól róla egyik novellájában: „…A szórakozás nagyüzeme, több száz alkalmazottal, még a pincéje, a gépháza is látványosság. Minden forgott, mozgott, emelkedett. A páholyok liftek voltak, elektromos legyezőkkel, asztali telefonnal, amivel a másik asztalt fel lehetett hívni. A táncparkett forgott, a közepe felemelkedett, vagy leszállt, a mennyezet bonyolult emelők és csigák rendszerét takarta… Hát azt látni kellett. És micsoda közönség, barátom! Angolok, franciák, németek, olaszok. És a nők – erről jobb nem beszélni. Az ember nem tud utána elaludni.”
Illusztris vendégek
Miniszterek, képviselők, katonatisztek, nagybirtokosok érkeztek Magyarországról és Európából a nagy hírű helyre, többek között VIII. Eduárd angol trónörökös, Bethlen István és Horthy István is gyakori vendég volt. Meglátogatta őket Mussolini lánya, Edda is, férjével együtt, s ez alkalomból Rozsnyainé egy párduckölyköt ajándékozott a Duce lányának.
A már nem fiatal Miss Arizona szinte minden este fellépett, sőt, állítólag ő mutatta be először a rumba táncot Budapesten.
Az üzlet nagyon jól ment, a házaspár meggazdagodott: Rozsnyainé ékszereinek értékét félmillióra becsülték, földbirtokot vásároltak, amihez egy 16 szobás kastély is tartozott.
Nehéz idők
A történelem azonban nem sokáig hagyta gyarapodni a táncos házaspárt: Rozsnyai zsidó származása miatt 1942-ben elvették tőlük az italmérési, majd a táncengedélyt. Rövid ideig Gésa teaház lett a mulatóból, majd a katolikus Rozsnyainé nevén tovább működhetett a lokál. A közönség soraiban egyre gyakrabban tűntek fel németek és németbarát politikusok, de Rozsnyaiék hiába ápoltak jó kapcsolatot a magasabb társadalmi körökkel, csak ideig-óráig tudták megóvni magukat és Mária első házasságából származó, Pipi becenevű Lajos fiát. Amikor Lajos végül kézhez kapta a munkaszolgálatra szóló behívót, más utat választott. Koporsójánál ott zokogott felesége, aki szintén az Arizona táncosnője volt, és La Belle Marta néven lépett fel.
Egy élet ára
Rozsnyainé soha többé nem vette le a fekete ruhát, és mindent elkövetett, hogy legalább a férjét megmentse. A németek zsarolták, újabb és újabb összegeket követeltek tőle.
Eladta a birtokot, az árán drágaköveket vásárolt, amiket a nyakába akasztva viselt, hogy kéznél legyenek, ha a férje életét kellene megváltania.
1944 tavaszán a németek elhurcolták Rozsnyait, majd néhány hét elteltével megjelent egy Gestapo-tiszt a mulatóban, és közölte Miss Arizonával: ha nem akarja, hogy a férjét az első transzportra feltegyék, fizessen 200 000 pengőt. Az összeget megkapták, így Rozsnyai kiszabadulhatott, de csak rövid időre. A feleség, hogy a zsarolásnak véget vessen, ekkor elbújtatta Rozsnyait, ő maga pedig budai barátaihoz költözött. Hiába: Rozsnyait megtalálták és elhurcolták. Rozsnyainé ismét megpróbált közbenjárni, de azt a választ kapta, hogy már nem tehetnek érte semmit.
Rozsnyainé ekkor menyéhez, Mázik Mártához fordult, akinek időközben egy Wilhelm nevű német tiszttel lett kapcsolata. La Belle Marta megígérte, hogy megtesz minden tőle telhetőt, és azzal a hírrel ment vissza Rozsnyainéhoz, hogy Wilhelm egyik barátja közben tud járni az érdekében. Megkérte, hogy készítse össze az ékszereit, értékeit, és szálljon be a gépkocsiba, amit a németek küldenek, így biztonságos helyen lehet majd együtt a férjével. A gépkocsi megérkezett a megbeszélt időpontban, Rozsnyainé pedig beszállt. Soha többé nem látták élve.
A történet vége
Miss Arizonát – aki egyes feltételezések szerint kém, illetve kettős ügynök volt –, a leggazdagabb elit szórakoztatóját minden valószínűség szerint a Dunába lőtték. Rozsnyait, a Havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel című, ma is ismert sláger szerzőjét Sopronkőhidára hurcolták. Utoljára a sachsenhauseni koncentrációs táborban látták. A háború után úgy beszélték, La Belle Márta magához vette anyósa ékszereit, majd Nyugatra szökött, és Svédországban kötött ki. Az Arizona mulatóban a háború után Básti Lajos igazgatása alatt irodalmi kabaré működött, majd a Labdarúgóbírók Egyesülete és a Magyar Autóklub foglalta el a mulatót. Később a Thália Színház költözött az épületbe, amely ma a Mai Manó Háznak ad otthont. Miss Arizona nem mindennapi és tragikusan végződő életéből Sándor Pál rendezett filmet 1988-ban.
