Mercedes de Acosta Hollywood számtalan női hírességével bújt ágyba az 1910-es évektől kezdve. Hódításait memoárregényében is megírta, amivel magára haragította egykori szeretőit – köztük az isteni Garbót is.
„Nem fogsz tudni könnyen megszabadulni Mercedestől: megvolt neki a két legfontosabb nő az USA-ban – Greta Garbo és Marlene Dietrich” – figyelmeztette Alice B. Toklas, az írónő Gertrude Stein szeretője egyik barátnőjét. A sápadtra púderozott arcú, vérvörös ajkú Mercedest, aki fekete haját hátrafésülve viselte és brillantinnal fényesítette, kortársai csak Drakula grófnőnek hívták.
Anyja Rafaelnek szólította
Mercedes de Acosta kubai-spanyol családban született New Yorkban, 1893-ban. Jómódban nevelkedett, szomszédságukban lakott Theodore Roosevelt és Vanderbilt is. Szüleinek nyolc gyermeke született, és édesanyja olyannyira fiút szeretett volna, hogy amikor a kis Mercedes megszületett, fiúruhákba öltöztette és Rafaelnek szólította. Mercedes egészen addig abban a tudatban élt, hogy ő fiú, amíg hétéves korában egyik játszótársa meg nem mutatta neki, hogy biológiailag miben különböznek egymástól a fiúk és a lányok.
Drakula grófnő New Yorkban
Miután édesapja meghalt, édesanyja aggódni kezdett a lánya nemi identitása miatt, és Franciaországba küldte egy leánynevelő intézetbe. Mercedest azonban 14 évesen eltanácsolták onnan, mert szerelmi botrányba keveredett két ott tanító apácával. Művészi ambíciókat dédelgetve érkezett vissza New Yorkba, és hamarosan az amerikai nagyváros közismert alakja lett, ahogy nadrágban, hegyes orrú, csatos cipőben és háromszögletű kalapban sétált New York utcáin, a vállára fekete selyemköpenyt borítva.
A társasági élet középpontjában
Acosta drámaíró, költő és ruhatervező volt, de nem annyira kreatív munkái tették híressé: tucatnyi darabja közül egy sem lett igazán sikeres. Annál meggyőzőbben forgolódott a Broadway társasági életében: az évek folyamán romantikus viszonyba keveredett több hollywoodi művésszel is. A sort 1916-ban Alla Nazimova színésznő nyitotta, őt követte a szintén színésznő Tallulah Bankhead, de a korszak talán leghíresebb táncosnője, Isadora Duncan sem maradt ki a sorból. Ezután Mercedes megházasodott: 1920-ban feleségül ment Abram Poole festőhöz, akivel 15 évig alkottak egy párt. (Valószínűleg látszatházasság volt, ami alatt külön éltek, és Mercedesnek végig viszonya volt különböző női hírességekkel.)
Bárkit el tudott csábítani
Viharos kapcsolata Eva Le Gallienne színésznővel öt évig tartott. Gyakran utaztak együtt Európába, amikor pedig külön voltak, Eva napi négy levelet is küldött Mercedesnek. Acosta két darabot is írt kedvesének (Sandro Botticelli és Jeanne d’ Arc címmel), de ezek megbuktak. A szakmai sikertelenség és a folyamatos féltékenykedés végül véget vetett kapcsolatuknak. A következő évtized folyamán Mercedesnek számtalan partnere volt, akik között egyaránt voltak fiatal és idősebb színésznők is. A húszas évek New Yorkjában, akárcsak a korabeli Párizsban, az azonos nemű partnerek iránt érdeklődő nők úgynevezett „varróklubokat” (Sewing Circle) tartottak fenn, ezeknek megkerülhetetlen alakjává vált Acosta. Vonzerejének pontosan tudatában volt: „Bármilyen nőt el tudok csábítani bármilyen férfitól” – mondta állítólag.
Garbo után Marlene Dietrich
Egyik szeretője, Salka Viertel mutatta be Greta Garbónak 1931-ben. Évekig tartó kapcsolatuk az „egyszer fenn, egyszer lenn” tipikus esete volt. Garbo ajándékokkal és virágokkal kedveskedett Mercedesnek, ő viszont mindenre és mindenkire féltékeny volt. Végül 1944-ben Garbo vetett véget a se veled-se nélküled viszonynak. Valószínűleg ő volt a számtalan hódítás közül a legnagyobb szerelem Acosta életében, de ez nem akadályozta meg abban, hogy amikor éppen nem voltak együtt, ne kacsingasson másfelé: Garbo nagy riválisával, Marlene Dietrichhel is viszonyt kezdett. Dietrich ugyan férjnél volt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy naponta rózsa- és szegfűcsokrokat küldjön leszbikus szerelmének, akivel szenvedélyes hangú leveleket is váltottak.
Botrányos visszaemlékezések
Garbóval harminc éven át barátok maradtak – a rossz nyelvek szerint Garbo, bár szeretett volna, nem tudott megszabadulni Acostától. Az ötvenes években de Acosta Párizsban élt, és elvesztette egyik szeme világát, miután tisztítófolyadékot öntött véletlenül a szemébe. Miután agydaganattal diagnosztizálták, pénzszűkébe került. Hogy némi bevételre tegyen szert, megírta és 1960-ban megjelentette Ahol a szív nyugszik (Here Lies the Heart) című memoárját, magára haragítva hajdani szeretői közül többet is. A könyv szereplői felháborodtak Acosta állításain, hazugnak nevezték, beperelték. Greta Garbo megszakította vele a kapcsolatot, és később, a halálos ágyán sem látogatta meg. Eva Le Gallienne mindent tagadott, pedig azt a kapcsolatot Mercedes dokumentumokkal is tudta bizonyítani. Acosta 1968-ban, 75 évesen halt meg, magányosan és elszegényedve.
2000-ben, Garbo halála után tíz évvel nyilvánosságra került 80 levél, amelyet egymással váltottak. Nagy várakozás előzte meg a publikálásukat, de – sokak csalódására – egyik sem volt igazán romantikus. Bár ki tudja, a Garbo örököseinek tiltakozása miatt azóta sem publikált 100 levélben miről írtak egymásnak.
