Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Egyesült Államok menekültpolitikája hosszú évtizedek óta viták tárgya, ahogyan a közeli kommunista szigetországgal, Kubával való viszony is gyakran élesedett komolyabb konfliktussá az elmúlt hat évtizedben. Az ezredforduló környékének legvitásabb ügye egy hatéves kisfiú kapcsán robbant ki; a kis Eliánról készült Pulitzer-díjas fotó alaposan megosztotta a közvéleményt.
A tengerből mentették ki az ötéves kubai kisfiút
Elián González ötéves volt, amikor 1999 novemberében édesanyjával, anyja élettársával és tíz másik menekülttel együtt csónakba szállt a kubai Cárdenasban, hogy a tengeren keresztül illegálisan az Egyesült Államokba, Miamiba jussanak. Az apró, 5,2 méter hosszú, rozoga alumíniumcsónak elavult, nem karbantartott motorja utazás közben meghibásodott, és a jármű a tenger közepén felmondta a szolgálatot és süllyedni kezdett; az utasok többsége, köztük Elián édesanyja és nevelőapja életüket vesztették, a kisfiú és két másik gyerek, akiket a felnőttek felfújható mentőbójákon eresztettek útnak, csodával határos módon megmenekültek.
A három túlélőre két halász talált rá, akik átadták őket az amerikai hatóságoknak; a menekültügyesek sikeresen előkerítették Elián Miami Kis Havanna negyedében élő apai nagybátyját, Lázaro Gonzálezt és a kisfiút az ő gyámsága alá helyezték. Elián édesapja, a Havannában maradt Juan Miguel González – aki már évek óta elvált a fiú néhai édesanyjától – azonban szerette volna visszakapni a gyereket, és ügyét felkarolta Fidel Castro kubai kormánya. Hosszas politikai és menekültügyi huzavona kezdődött Kuba és az Egyesült Államok között, melynek révén a kis Elián ügye a média célkeresztjébe került, az alig hatéves fiú arca a legfontosabb amerikai újságok címlapján virított.
A fiú körüli hercehurca felkorbácsolta az indulatokat, a kubai–amerikai bevándorlók körében még jobban fellángoltak az egyébként is heves Castro-ellenes érzelmek, a hozzátartozók minden rendelkezésükre álló módszerrel igyekeztek meggyőzni a hatóságokat, hadd maradjon náluk Elián, hiszen tőlük mindent megkap, míg Kubában éhínség, gyógyszerhiány uralkodik, és az oktatás is rossz állapotban van. Az egyik rokon még a first ladynek, Hillary Clintonnak is írt levelet az ügyben.
Bekerítették a menekültügyesek a házat
A hozzátartozók igyekezete ellenére a hónapokig tartó vitás ügy végén a hatóságok az édesapának adtak igazat, és elrendelték Elián kitoloncolását Amerikából, és visszaszállítását Havannába. A fiú nagybátyja és rokonai nem nyugodtak bele a döntésbe, visszautasították, hogy kiadják Eliánt a rendőrségnek, és elbarikádozták magukat a bácsi otthonában. „Csakis erővel vehetik el tőlünk a gyereket” – nyilatkozta Lázaro González, és a menekültügyi hatóságok éppen ezt is tették. 2000. április 22-ére, szombatra virradó hajnalban a határőrség különleges fegyveres alakulatának emberei behatoltak a nagybácsi házába, a nekik ellenálló rokonokat paprikasprayvel és gumibottal tették ártalmatlanná, majd a fiú nyomában átkutatták az épületet.
Eliánra a kommandósok egy szekrényben találtak rá, ahol egyik rokonával, Donato Dalrymplével rejtőzködött. A ház megszállásánál jelen volt Alan Díaz veterán fotóriporter, aki maga is kubai származású volt, és ugyan New Yorkban született, később egy időre hazatért szüleihez Havannába, ahol Alberto Korda, a Che Guevaráról készült legendás portré alkotója oktatta a fotográfia mesterségére. A történetünk idején 53 éves, Miamiban élő és szabadúszóként dolgozó Díaz Armando Gutierrez, a floridai kubai–amerikai közösség vagyonos patrónusa és Elián családjának anyagi és szellemi támogatója segítségével jutott be a házba, ahol hiába figyelmeztették őt a kommandósok, nem tágított, és igyekezett megörökíteni a botrányos behatolás fontosabb pillanatait.
A fotóriporter a véletlennek köszönhetően a legtökéletesebb pillanatban exponált, gépével megörökítette azt a momentumot, amint az egyik kommandós gépfegyverrel a kezében kinyitja a szekrényajtót, és váratlanul szembekerül a megdöbbent, síró Eliánnal és rokonával. A fénykép publikálását követően hatalmas visszhangot váltott ki, a vita mindkét térfelén lévők a saját igazukat igyekeztek vele illusztrálni: egyesek a kegyetlen visszatoloncolást és a menekültügyesek brutalitását hangoztatták, mások viszont épp a fiú rokonainak meggondolatlan és önző viselkedését emelték ki.
Elián azóta is Havannában él, és boldog családapa
Az ügy egyetlen igazi győztese Díaz lett, aki elnyerte az év legjobb riportfotójának járó Pulitzer-díjat, melynek köszönhetően állandó munkát ajánlott számára az Associated Press (AP) hírügynökség; a következő 17 évben képeivel tudósította az AP-t többek között az elnökválasztásokról, a szeptember 11-i terrortámadásról és a 2016-os orlandói melegbárban elkövetett tömegmészárlásról. A 2018-ban elhunyt fotóriporter leghíresebb képét még a South Park egyik epizódja is megörökítette, ahol Kennyt toloncolják vissza édesapja kérésére Romániából az Egyesült Államokba, a szekrényajtót kinyitó kommandós azonban váratlanul tüzet nyit, és megöli a fiút (aki ekkoriban még minden részben meghalt, majd a következőben minden probléma nélkül feltámadt).
Elián González sorsa szerencsére sokkal kedvezőbben alakult, a fiú visszakerült édesapjához Kubába; ma is Havannában él, elvégezte a műszaki egyetemet, ipari mérnök lett és feleségül vette középiskolás szerelmét; majd megszületett kislányuk, aki idén tölti be a harmadik életévét.
