Ezzel a téves mondással még Sir David Attenborough is félrevezetett minket

GettyImages-943911344

Miért mondják azt az emberek, hogy még a Holdról vagy a Marsról is többet tudunk, mint a mélytengerek világáról, amikor ez korántsem igaz. Ezt a gondolatot évtizedek óta ismételgetik a tudósok és a tudományt közvetítők, köztük Sir David Attenborough a 2001-es Kék bolygó című dokumentumfilm-sorozatban.

Mélytengeri tudósok csoportja vizsgálta meg azt a kijelentést, miszerint még a Holdról is többet tudunk, mint a mélytengerek világáról. Szerintük ennek a hangzatos, de feltételezett „ténynek” egyáltalán nincs tudományos alapja. Semmilyen számszerűsíthető módon nem igazolható állításról van szó. De akkor ki találta ki, és miért?

A mélység feltérképezése

A legkorábbi írásos feljegyzések közül egy 1957-es Journal of the Royal Society of Arts című folyóiratban megjelent írás szerint: „a mélytengerek a világ felszínének több mint kétharmadát borítják, és mégis többet tudunk a Hold felszínének formáiról, mint az óceánok legaljáról.”

Jaques és Don Walsh hadnagy 1960. január 23-án 11 521 méteres rekordmélységet ért el a Mariana-árokban
Jaques és Don Walsh hadnagy 1960. január 23-án 11 521 méteres rekordmélységet ért el a Mariana-árokbanKeystone / Getty Images Hungary

A dátumból kiderül, hogy ez a megállapítás még az első holdraszállás (1969) előttről származik. Sőt, megelőzi az óceán legmélyebb részébe, vagyis a Mariana-árokba legénységgel végrehajtott legelső merülést is (1960). A tengerfenék topográfiájáról rendelkezésre álló adatok ekkor valóban szűkösen álltak rendelkezésre, de a Hold felszínéről sem volt sokkal több kézzelfogható információnk.

Kevesen tudják, de a tengerfenék feltérképezése az 1950-es években már szokásos gyakorlat volt. A Titanic katasztrófáját (1912) követően nem sokkal jelentek meg a mélységmérésre alkalmas, aktív akusztikus távérzékelési eljárások közül elsőként az egycsatornás szonárok, amelyek akusztikus adatokból építkeztek. Ez azóta is a legolcsóbb és a legmegbízhatóbb mélységmérési eljárás.

 Mederfelmérésre alkalmas szonárok

Az egycsatornás mélységmérő rendszerek működési elve, hogy egy vízbe merülő hangsugárzó a mederfenék irányába egy rövid ideig tartó, kúp alakban terjedő nyalábot bocsát ki. A kibocsátott hangenergia áthalad a vízoszlopon (melyben részben elnyelődik, megtörik és szóródik), kismértékben behatol, de nagyobb részben visszaverődik a mederfenékről, ismét végighalad a vízoszlopon, majd a hangsugárzó közelében (vagy azzal integráltan) elhelyezett hidrofonon regisztrálódik. A vízben mérhető aktuális hangsebesség ismeretében, a visszaérkezés idejét mérve meghatározható a mederfenék hangsugárzótól mért távolsága. Forrás: Védelem Tudomány folyóirat

Ezzel a világ tengerfenékének csaknem negyedét (pontosabban 23,4 százalékát) térképezték fel nagy felbontásban. Ez mintegy 120 millió négyzetkilométert jelent, vagyis a Hold teljes felszínének körülbelül háromszorosát. 

Hányan jártak a mélyben, hányan a Holdon

Egy másik kapcsolódó és helytelen összehasonlítás szerint a Holdra több ember tette be a lábát, mint ahányan a Föld legmélyebb pontján jártak.

Ezt az állítást csupán azért nehéz alátámasztani, mert a „Föld legmélyebb helye” vonatkozhat a Mariana-árkokra, vagy annak legmélyebb részére (a Challenger-mélységre, amely a HMS Challenger brit kutatóhajóról kapta a nevét).

Mindazonáltal 2023 elejéig legalább 27, de akár 40 vagy még több ember is járt a Challenger-mélységben. Ezzel szemben csak 12 ember tett eddig holdsétát, és 24 ember járt a Holdon.

Amit nem látunk gyakran, arra nem is gondolunk

Természetesnek tűnik, hogy a mélytengereket a világűrrel hasonlítjuk össze. Mindkettő sötét, ijesztő és távoli. De a Holdat könnyen láthatjuk, ha felnézünk az égboltra. Látjuk, ahogy növekszik vagy éppen fogy, tapasztalhatjuk összefüggésében az árapályok erejét. Mivel jelenléte a mindennapjainkban is érezhető, így az az érzés tölt el minket, mint ha többet tudnánk a Holdról, mint a tengerek mélyéről.

A mélytenger, ami az 1000 méter alatti régiókat jelenti, körülbelül olyan megközelíthetetlennek tűnik egy mezei ember számára, mint az űr, így a hasonlat kínálja magát. A mélytengeri tudósok azonban joggal védik tudományterületüket és eredményeiket, hiszen ez a fajta elidegenítés csökkenti az elmúlt évtizedekben végzett hatalmas mennyiségű mélytengeri kutatás hatását. Ugyanakkor a kutatók is rámutatnak arra, hogy a feltárásra váró terület még mindig nagyobb, mint a már megismert.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra