Marlene Dietrichre sokan úgy tekintettek, mint kora szexszimbólumára, a filmek és a sanzon nagyasszonyára. Pedig ő sokkal több volt, mint egy csinos arc, egy szép női test és két gyönyörű láb. Önkifejezése és imázsépítése példaértékű volt. A német származású színésznő már egy évszázaddal ezelőtt azt üzente kritikusainak és rajongónak egyaránt: nem érdekli, mit mondanak és gondolnak róla az emberek. Tisztában volt önmagával, és mindig elég erős is ahhoz, hogy az lehessen, és az maradhasson, aki lenni akart.
A berlini születésű színésznőnek az 1930-as évek elején Németországban forgatott és bemutatott A kék angyal című film, és abban is Lola, az életunt bárénekesnő szerepében megvillantott, gyönyörű, kecses lábai hozták meg a sikert.
Dietrich lábai milliót értek
Dietrich lábai a filmet követően olyan híresek lettek, hogy a stúdiója biztosítást is kötött rájuk. A színésznő lábairól készült leghíresebb fotót, amely bejárta a világot, Milton Greene készítette 1952-ben. A képen a színésznőből szinte csak a lábai látszanak, ahogy egy puffon ül, és arcát szőke haja függönyként takarja, miközben hosszú, formás, keresztbe tett és rendkívül exponált lábaira hajol.
Ezt követően még rengeteg fotó megörökítette Dietrich egymillió dollárra biztosított lábát.
Amerika hozta meg az igazi sikert
A viharos siker után nem sokkal Amerikába utazott, ahol színésznőként és énekesnőként is megalapozta karrierjét. Olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Alfred Hitchcock, Ernst Lubitsch, Orson Welles és Billy Wilder. Az amerikai állampolgárságot 1939-ben vette fel.
Mire kitör a második világháború, Dietrich már hatalmas sztár Amerikában. Erről árulkodik egy másik róla készült fotó is, amely az amerikai csapatok szórakoztatása közben készült, amikor a színésznő a katonák gyűrűjében áll, mindeközben testére feszülő flitteres ruhája sellővé varázsolja. A kép azt üzeni: Dietrich elemében volt, hiszen lételeme volt a flörtölés.
Ahogyan érzéseit, úgy politikai nézeteit sem rejtette véka alá. Kiállása a hitleri náci ideológia ellen nemzetközi téren sok elismerést szerzett.
Dietrich is tenni akart valamit a hitleri rezsim elleni harcban. Ezért tartott énekesnőként előadásokat az amerikai katonáknak, a lehető legközelebb a frontvonalhoz.
Németországba az első amerikai csapatokkal csak a második világháború végén tért vissza, ekkor találkozhatott újra édesanyjával és nővérével.
A nő, aki férfiruhába öltözött
Marlene Dietrichből A kék angyal rendezője, aki a pletykák szerint már a film forgatása előtt is a színésznő szeretője volt, Josef von Sternberg faragott sztárt: szemöldökét cérnavékonyra szedette, majd ceruzával kihúzatta, és a fények játékának köszönhetően femme fatale-lá világította. A filmrendező tudta, hogyan kell átalakítani egy fiatal nőt, akinek nemcsak gyönyörű szemei vannak, de van néhány hibája is, például nem a legtökéletesebb az orra. Ám ügyes megvilágítással és arca jobb profiljának hangsúlyozásával Dietrich mágnesként vonzotta magára a tekinteteket. A sztár ezeket a trükköket élete végéig alkalmazta.
A fényben fürdő és tökéletesre sminkelt Dietrich az istennő- és a szexszimbólumszerep mellett az 1920-as és ’30-as években férfiruhába öltözött, és gyakran viselt nyakkendőt, cilindert és szmokingot. Ő volt az első nő, aki a nagyközönség előtt mindkét nem ruháját magára öltötte. Nyilván ezzel az androgün képpel először megdöbbenést keltett, ám ezzel együtt Dietrich ízlésessé is tette mindazt, ami az 1930-as évek konzervatív amerikai közönségétől távol állt.
Szeretők garmadája vette körül
Marlene Dietrich nemcsak tehetségével, lábaival és megjelenésével, hanem szerelmi életével is felhívta magára a figyelmet. Szintén úttörőnek számított a szakmájában azzal, hogy a színpadon és a filmvásznon nemcsak férfiakat, hanem nőket is csókolt.
Életét tanulmányozva az embernek az a benyomása, hogy alig volt olyan a környezetében, akivel ne lett volna viszonya. Sokakat szeretett, és őt is sokan szinte azonnal megszerették. A színésznőnek számtalan viszonya és erotikus találkozása volt sokféle férfival és nővel.
Emlékirataiból kiderül, megesett, hogy egy napjába három szerető is belefért.
Sok romantikus kapcsolata ellenére Dietrich azt állította, hogy Jean Gabin francia színész volt a legnagyobb szerelme.
Az utókor már kutatja, hogy vajon mi zajlott valójában Marlene Dietrich lelkének mélyén. Vannak, akik azt vallják, hogy Dietrich „egy 16 éves romantikus éretlenségével” és „gyógyíthatatlanul romantikus lélekkel” rendelkezett, éppen ezért volt szüksége arra, hogy partnereitől folyamatos visszaigazolást nyerjen.
Marlene mindenhol szeretetet és elismerést keresett, még az ágyban is.
Mindennek ellenére utolsó éveiben mégis egyedül és elszigetelten élt párizsi lakásában; ugyanabban a lakásban, amelyben végül meghalt. Élete végén ágyhoz kötve töltötte napjait újságot és könyvet olvasva, miután pályafutásának 1975-ben egy combnyaktörés vetett végett. Ezt követően többé már nem állt színpadra, és a közönség előtt sem mutatkozott, mert azt akarta, hogy a rajongói fiatalkori arcát őrizzék meg emlékeikben. Marlene Dietrich 1992. május 6-án, 90 évesen halt meg Párizsban, végakaratának megfelelően Berlinben temették el.
