Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A „szőke bombázó” karakterek alakításáról híressé vált Marilyn Monroe, az 1950-es és 1960-as évek elején az egyik legnépszerűbb szexszimbólum volt, aki a korszak szexuális forradalmának emblémája lett. Nevét szinte mindenki ismeri a világon annak ellenére is, hogy hatvan éve elérte őt a halál. Talán azért is, mert tragikus sorsa a mai napig felveti bennünk a kérdést, hogy a tökéletes cseresznyeajkú mosoly mögött mi lehetett a hús-vér valóság.
Megérkezett a Netflixre Ana de Armas főszereplésével az őszi szezon talán egyik legjobban várt filmje, a Blonde, ami magyarul a Szöszi címet viseli. A film újragondolja Monroe életét, inkább Norma Jeane-ként látjuk őt, illékony gyermekkorától a sztárságig való felemelkedéséig. A téma érzékenységét jól mutatja, hogy az első előzetes után tömeges felháborodást keltett a főszereplőt eljátszó színésznő akcentusa, és több támadás érte a film készítőit a választásukkal kapcsolatban. A filmet végül a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott premierjén tizennégy percen át állva tapsolták meg a nézők. A filmkockák elárulhatják nekünk, ki is valójában a világ egyik leghíresebb szőkesége: Norma Jeane Mortenson Baker vagy Marilyn Monroe?
Soha nem tudta meg, mi az igazi vezetékneve
Norma Jeane igazából két családnevet is viselt, de sosem derült rá fény, valójában ki is volt az édesapja. Édesanyja, Gladys Monroe sosem árulta, hogy akkori férje, szeretője vagy esetleg egy teljesen ismeretlen férfi volt az apa. Sajnos végül nemcsak az apa, de az anya is hiányzott a kislány életéből, már kéthetes korától nevelőszülőknél kötött ki. Gladys mentális egészsége sorozatosan ellátásra szorult, nem bírt otthont fenntartani lányának, ahogyan idősebb gyermekeinek sem. Norma kezdetben barátoknál kapott szállást, végül árvaházba került, ami után tizenkét különböző nevelőszülőnél is élt. Elmondása szerint az egyik családnál szexuális bántalmazás is érte, ami miatt dadogni kezdett. Tragikus gyermekkora a biztonság és a szeretet helyett a magányról és a bizonytalanságról szólt. Talán nem is véletlen, hogy tizenhat évesen inkább hozzáment a szomszéd fiúhoz.
A világ a lábai előtt hevert
Egy dokumentumsorozat miatt gyári munkásként lencsevégre kapott szépség megbabonázta a fotóst, aki győzködte, próbáljon szerencsét modellként, amit meg is tett. Húszéves kora körül vette fel a Marilyn Monroe nevet, és kezdődött el transzformációja a sztárság felé. Nem csak a neve, a megjelenése is megváltozott. Kiszőkítette a haját, megműtette orrát és az állát is a finomabb vonások elérésére. A csodálatos filmkarrier ennek ellenére is nehezen indult. Monroe még meztelen fotókat is vállalt alig ötven dollárért, hogy tudja fizetni a számláit. Karrierje a következő években azonban nagyot robbant, csakúgy, mint meztelen képeinek értéke, de karrierjén csak tovább lendített, hogy bevallotta, mennyire szüksége volt a pénzre akkoriban. A közönség ezzel együtt is szerette, az ötvenes évektől üstökösként száguldott Hollywood csillagos egén. Sokat küzdött és dolgozott azon, hogy kiváló színésznő váljon belőle, és a szőke, túlszexualizált, sztereotipikus szerepek helyett drámai karakterrel szeretett volna Oscart nyerni.
Az igazi vágyak sosem teljesültek
Második férje, a híres baseballjátékos Joe DiMaggio korántsem értékelte annyira felesége karrierjének alakulását. A szexszimbólummá váló Marilynre könyörtelenül féltékeny volt, kapcsolatuk a kölcsönös szeretet helyett a mentális és fizikai bántalmazás színtere lett. A színésznő a válókereset beadásakor „mentális kegyetlenséget” jelölt be okként. Ezután Arthur Miller Pulitzer-díjas drámaíró rabolta el Monroe szívét. Voltak boldog időszakaik, de Monroe-nak végül több érzelmi támogatásra volt szüksége, mint amennyit Miller adni tudott, és a csillogás elhalványult Miller számára. Egyszer Monroe megtalálta Miller naplóbejegyzéseit, amiben leírta, hogy „csalódott”, és mennyire „szégyellte” őt. Annak ellenére, hogy Marilyn gyermekkora hogyan alakult, minden vágya volt egy gyermek. Házasságuk alatt háromszor is elvetélt, sosem válhatott anyává. Végül Millerrel való házassága is tönkrement. Ezután a Kennedy fivérekkel került afférba, „úgy érzem, körbeadtak, kihasználtak, mintha csak egy darab hús lennék”, mondta Marilyn a testvérpárral folytatott viszonyáról.
A démonok elől sosem menekült meg
Monroe amellett, hogy családfájában is hordozta a mentális betegségekre való hajlamot, hányatott gyermekkora és sikertelen kapcsolatai tovább nyomták a gázpedált a pszichés nehézségek irányába tartó nehezen kormányozható autón.
Sorozatosan önértékelési problémákkal küzdött, erős szorongása sokszor kezelhetetlen lámpalázában öltött testet. Az ambiciózus színésznőről elterjedt, mennyire nehéz vele együtt dolgozni. Gyakran késett vagy meg sem jelent a forgatásokon, ha pedig ott volt, elfelejtette a sorait vagy egy jelenetet végtelenszer újra kívánt venni. Gyakran szenvedett krónikus álmatlanságban is, miközben endometriózisa sokszor elviselhetetlen fájdalmakkal járt. Egyre több alkoholt ivott, barbiturátot és amfetamint szedett rendszeresen, ami sajnos nem meggyógyította, hanem tovább mélyítette lelki sebeit.
Monroe alig volt 36 éves, amikor meghalt. Élete sokkal komplikáltabb volt, mint amit a filmvászon szőkéje mögé gondolnánk, érzékeny és elszánt ember volt, aki megtalálta a mindent elsöprő hírnevet, de életének igazi tragédiája, hogy az igazi szerelem és stabilitás soha nem érkezett el az életébe.
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
