A szigorúan titkos – és valószínűleg büdös – kísérletre az 1940-es évek végén, Mao moszkvai látogatásának idején került sor.
Mao Ce-tung 1949 decemberében, vonattal érkezett Moszkvába, abból a célból, hogy más, prominens kommunista vezetők társaságában részt vegyen Sztálin 70. születésnapján (amely egyébként valójában a 71. volt). Arra számított, hogy úgy fogadják, mint a forradalom vezetőjét, aki elhozta a kommunizmust a világ legnépesebb nemzete számára, és Sztálin egyenrangú tárgyalópartnerként fog rá tekinteni. Nagyobbat nem is tévedhetett volna.
Mao Ce-tung Moszkvában
A kínai kommunista párt vezetőjét ugyanis – Adam Ulam történész szavaival élve – „úgy kezelték, mintha a bolgár kommunista párt elnöke lett volna”. A funkcionáriusok, akik az állomáson várták, még azt is visszautasították, hogy igyanak vele egyet a megérkezése tiszteletére. A kínai delegációt sem a Kremlben fogadták, hanem a szerényebb Metropol Hotelban. Sztálin napokig váratta, mielőtt leült volna vele tárgyalni. Maót jól tartották, etették-itatták, ám a kínai pártvezér sajnos utálta az orosz fogásokat. Sokkal inkább fogolynak érezte magát, semmint vendégnek, és ezt sajátos módon hozta Sztálin tudomására. Abban a meggyőződésben, hogy úgyis megfigyelik és lehallgatják, azt kiabálta a szobájában, hogy „nem azért jöttem, hogy csak egyek és szarjak.”
Titkos laboratórium
Úgy tűnik, ebben is tévedett. Az 1940-es években a sztálini titkosrendőrség külön osztályt hozott létre, amelynek feladata az emberi ürülék tanulmányozása volt. Igor Atamanyenko volt szovjet ügynök 2016-ban bukkant az orosz titkosszolgálatok archívumában erre a szokatlan projektre, amit állítólag maga Berija felügyelt. Akkoriban a titkosszolgálatok még nem rendelkeztek korszerű lehallgatóberendezésekkel, így egyéb úton-módon próbáltak következtetni a megfigyelni kívánt illető szokásaira, jellemzőire vagy gyenge pontjaira. Ehhez a ma már extrémnek tűnő ürülékkémkedős módszertől sem riadtak vissza.
Messzemenő következtetések
A szovjetek Mao számára tehát speciális vécéket szereltek fel, amelyek nem a csatornahálózathoz csatlakoztak, hanem egy titkos tartályban gyűjtötték össze a kínai elnök ürülékét. Ezt naponta összegyűjtötték, majd egy titkos laboratóriumba küldték elemzésre. A szovjet tudósok olyan vegyi anyagokat kerestek az ürülékben, amelyekről úgy vélték, hogy bizonyos viselkedéshez és tulajdonságokhoz kapcsolódnak. Külön szempontrendszert dolgoztak ki a székletminták értékeléséhez.
Ha például magas szintű triptofán aminosavat észleltek, arra a következtetésre jutottak, hogy az illető nyugodt és megközelíthető. A káliumhiányt azonban az idegesség és az álmatlanság jelének tartották.
Érdekes módon nem is annyira jártak messze az igazságtól. Ma már tudjuk, hogy a bélrendszer és az agy kapcsolatban áll egymással, egyik egészsége befolyásolja a másikét. A boldogsághormonként ismert szerotonin és az alvás szabályozásáért felelős melatonin is részben a belekben jön létre. A megfelelő mennyiségű triptofán valószínűleg tényleg a jó egészség jele (és ironikus módon a széklet kellemetlen szagáért is felelős). Azonban ezeknek az anyagoknak az aggyal való kölcsönhatása sokkal összetettebb, mint akkor gondolták.
Mao és Sztálin: ellentmondásos kapcsolat
Triptofánszint ide, káliumszint oda, Mao nem könyvelhette el teljes sikernek a moszkvai útját. Nagyon kevés dolgot sikerült elintéznie, és Sztálin a nagylelkűség teljes hiányát mutatta: a Szovjetuniónak területi követelései is voltak, amelynek kénytelen volt engedni. Végül mégis kezet ráztak egy megállapodásra: a Kremlben a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió között 1950. február 14-én került sor egy barátsági, szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírására. Ez ugyan biztosította a békét és a gazdasági együttműködést a két kommunista nagyhatalom között, a szovjet vezetés azonban Kínát továbbra sem tekintette valódi partnernek.
Mao és a Szovjetunió viszonya a hatvanas években vált igazán feszültté, ekkor fegyveres incidensek is előfordultak a szovjet-kínai határon, Hruscsov pedig „megelőző atomcsapást” fontolgatott Kína ellen. Ekkor már szó sem lehetett arról, hogy Maót vendégül lássák. Igaz, Sztálin utódja, Nyikita Hruscsov már nem lelkesedett a vécékémkedés iránt: hatalomra kerülése után bezáratta a titkos laboratóriumot.
