Benyovszky Móric a 18. században beutazta a világot, és a francia király megbízásából Madagaszkárt is gyarmatosította. Egyes források szerint őt magát is megkoronázták, de annyi bizonyos, hogy uralkodó módjára élt a hat magyarországnyi szigeten.
Benyovszky Móric az egyik leghíresebb magyar volt a világban, négy földrész több országának a történetébe írta be nevét, és tőlünk 8 ezer kilométerre még uralkodóként is tekinthettek rá. Csendes-óceáni felfedezőútjaival 7 évvel megelőzte az angol James Cook kapitányt. A magyaron kívül németül, franciául, lengyelül és oroszul is jól tudott, bizonyíték erre emlékirataiban fennmaradt magánlevelezése, amelyet Jókai fordított le. Madagaszkáron és Bécsben előbb neveztek el utcát róla, mint idehaza.
Az egyik legnagyobb francia zeneszerző, François-Adrien Boieldieu 1800-ban operát írt róla, amit azonban még sosem játszottak Magyarországon.
Nem igazán uralkodóként kezdte a magyar nemes
A felvidéki nemesi családba született Benyovszky Móric életútja rendkívül mozgalmas volt. Főleg onnantól kezdve, hogy Mária Terézia 1758-ban száműzte Magyarországról, miután fegyverrel próbálta visszaszerezni a családja által elcsalt vagyonát. Épp Lengyelországban élő rokonainál volt, amikor megtudta, hogy féltestvérei és sógorai elbirtokolták a családi javakat. A hosszú pereskedést megunva végül saját kezébe vette az ügyet, amit ellenlábasai felségsértési kísérletnek állítottak be,
a királynő pedig a valós helyzet kivizsgálása nélkül megfosztotta birtokaitól.
Ezt követően Lengyelországban telepedett le, ahol a nemesi konföderáció seregében tábornoki rangot harcolt ki magának, szó szerint. Részt vett az orosz megszállók elleni felkelésben, ám az egyik ütközetben súlyosan megsérült, és fogságba esett. Tatárföld fővárosába hurcolták, de sikerült kereket oldania, Szentpéterváron azonban ismét horogra akadt, és innen Szibérián át egészen az ország másik végébe, Kamcsatkára vitték, ahonnan csak két évvel később tudott megszökni úgy, hogy lázadást szított az elítéltek között. Mintegy száz társával elfoglalták az erődöt, ahol addig fogva tartották őket, és a kikötőben horgonyzó hajókat, majd kiáltványt szerkesztett, amely Oroszország addigi történelmének legforradalmibb felhívása volt, és később a dekabrista felkelőknek is mintájául szolgált.
A forradalmi kiáltványtól a gyarmatosításig
A zendülők Benyovszky parancsnoksága alatt a Péter és Pál nevű felfegyverzett hajón távoztak. Megkerülve a kamcsatkai félszigetet eljutottak Formosára (a mai Tajvanra), ahol azóta is benne tisztelik az első európait, aki jó hírét vitte a világnak a szigetről. További tengeri utazásai során partra szállt a dél-kínai Makaóban, majd Mauritiuson és végül Madagaszkáron. Innen Franciaország felé vette az irányt, ahol elérte, hogy XV. Lajos király fogadja. A magyar nemes meggyőzte a francia uralkodót, hogy gyarmatosítsa Madagaszkárt, amit végül rá is bíztak.
1773. április 22-én indul el három hajóval a franciaországi Lorien kikötőjéből XV. Lajos megbízólevelével a világ negyedik legnagyobb szigetére. A bennszülöttek kezdeti ellenséges fogadtatását feloldva – az akkori időkben szokatlan módon – nem erőszakos érdekérvényesítéssel, hanem inkább a helyiekkel való együttműködéssel képzelte el a civilizáció alapjainak a lerakását. A francia király iránti tisztelete jeléül Louisbourgnak nevezte el az általa alapított fővárost, ahol a bennszülöttek 1776-ban uralkodójukká választották.
Hogy miképpen nyerte meg az idegenektől félő malgasiak rokonszenvét, arról több forrás különbözőképpen számol be. Annyi bizonyosnak látszik, hogy
emberséges bánásmódja népszerűvé tette a helyiek körében.
Az is tény, hogy jelentősen hozzájárult a sziget belső területeinek „megszelidítéséhez”: utakat épített, és mocsarakat csapolt le. Végül a francia király szolgálatából kilépve a helyieket választotta, és írásba is foglalta a sziget népeinek szánt alkotmányt. Elképzelése az volt, hogy Madagaszkárból modern államot teremt. Tevékenységének híre messzire eljutott, többek között Mária Terézia királynőhöz is, aki
érdemei elismeréseként 1778-ban magyar grófi címet adományozott számára.
A magyar uralkodó dicstelen vége
Gyarmatosítási kísérlete azonban végül kudarcba fulladt, és Franciaországba visszatérve már nem talált támogatókat. Ennek ellenére nem adta fel terveit, megkereste a párizsi királyi udvarban amerikai követként megismert Franklin Benjamint, akinek a támogatása révén baltimore-i kereskedők segítségével ismét Madagaszkárra hajózott. Egy francia erőd elfoglalása után Angontsynál elkezdte felépíteni az új fővárost. A franciák azonban büntetőexpedíciót indítottak ellene, és az összecsapásban Benyovszky 1786. május 23-án életét vesztette.
A belföldiek a francziák első tüzelésére megfutottak, maga Benyovszky pedig mellbe lövetvén elesett, és hajánál fogva a sáncz mögűl eléhurczoltatván nemsokára élni megszünt
– írta le Jókai Mór a kalandos életű gróf halálát.
Ha más világhírű magyar felfedezőkről is olvasnál, ezt ide kattintva megteheted.
