Kevesen vannak, akiknek Duna Steffi neve ismerősen cseng, pedig a színésznő a harmincas években sikert sikerre halmozott Hollywoodban, legfőbb vetélytársa pedig maga Katherine Hepburn volt.
Berindey Erzsébet mindig is balett-táncos szeretett volna lenni, ám borkereskedő édesapja nem rajongott az ötletért. Édesanyjának nem volt szíve visszautasítani a kilencéves, családja körében Stefinek becézett kislány álmait: titokban taníttatni kezdte. Stefi olyannyira ügyes volt, hogy hamarosan a Budapesti Gyermekszínházban lépett fel, ahol dramatizált tündérmesékben kapott táncos szerepeket. Egyik fellépésére a kétkedő édesapát is elhívták, aki, miután látta lányát a színpadon, beadta a derekát, és a főváros legjobb tánctanárait fogadta mellé.
Berlinből a világot jelentő deszkákra
Stefi 18 évesen már Budapest legismertebb színházaiban és revüiben lépett fel: játszott a Fővárosi Operettszínházban, a Magyar Színházban, de szerepelt az Operaház színpadán is. A Budapesten nagy sikerrel bemutatott zenés-táncos darabbal, a Csodabár (Die Wunderbar) című revüjátékkal Berlinben is fellépett, ahol az előadást megtekintette Charles B. Cochran, az angol „revükirály”, és azonnal Londonba invitálta a mindössze 157 centis, csinos, jó mozgású lányt.
Steffi Duna, a filmszínésznő
Londonban a népszerű drámaíró, Noel Coward főszerepet írt a számára, egyben javasolta, hogy a
külföldieknek kimondhatatlan Berindey vezetéknév helyett használja a Duna Steffi nevet.
A szerelem is rátalált: megismerte Francis Lederer cseh származású színészt, aki mellett első filmszerepét alakíthatta: a The Indiscretions of Eve című brit filmben eszkimó lányt játszott, aki a kritikusok szerint „eszkimóbb volt az igaziaknál”. Amikor a férfi 1932-ben ajánlatot kapott Hollywoodból, természetes volt, hogy Steffi – aki ekkor már a menyasszonya volt – elkíséri.
Egyedül Amerikában
Lederert elhalmozták munkákkal, Steffinek azonban nem hozott szerencsét az első Amerikában töltött év: vagy castingokra járt, vagy otthon ült, és várta, hogy megszólaljon a telefon. „Majdnem megőrültem abban az évben” – nyilatkozta később. 1933-ban aztán eljátszhatta a Broadwayn Polly szerepét a Koldusoperában, ami mérsékelt sikert hozott számára. Közben a szerelemnek vége szakadt: Lederer készülő új filmjében Katherine Hepburnt kapta partnerül, s a forgatásokon kívül is egyre többször mutatkozott az ismert amerikai filmcsillag társaságában, amit az amerikai lapok nem is hagytak szó nélkül. Végül felbontották az eljegyzést, és Steffi egyedül maradt 22 évesen, egy idegen országban.
Oscar-díjas filmben szerepelt
A rendezők azt tanácsolták neki, hogy tartsa távol magát a kint élő magyaroktól, hogy felgyorsítsa a nyelvtanulást, és gyorsabban kapjon szerepeket. Steffi így tett, és meg is lett az eredménye: nemcsak az angolt sajátította el, hanem három másik nyelvet is. A válságból való kilábalást végül a La Cucaracha című film hozta el, 1934-ben.
Egyszerre a magazinok címoldalára került, arca képeslapokon, újságokban, reklámokban tűnt fel.
A film 1935-ben elnyerte a legjobb rövidfilmnek kijáró Oscar-díjat, s említésre méltó, hogy ez volt az első film, amely részben az új technicolor eljárással készült színes film volt.
Egy magyar színésznő Hollywoodban
A következő hat évben csaknem harminc hollywoodi filmben szerepelt. Egzotikus külseje miatt tüzes latin szépségeket, spanyol táncosnőket, femme fatale-okat játszott, de cigány lányként és afrikai rabszolgalányként is megjelent a filmvásznon. A Let´s Try It Again című filmben olyannyira erotikusnak találták az általa lejtett táncot, hogy végül kivágták a végső változatból.
A harmincas években a szerelem ismét rátalált: John Carroll színésszel a Hi Gaucho című film forgatásán ismerkedett meg. Egymásba szerettek, majd 1936-ban összeházasodtak. New Orleansba költöztek, mert Steffi ott szerette volna világra hozni gyermekét, ahol férje született. 1937-ben megszületett lányuk, Juliena Louise Lafaye (Carroll eredeti vezetékneve Lafaye volt). Hamarosan visszatértek Hollywoodba, ahol új villát vásároltak az immár háromtagúvá bővül család számára. Az idill azonban két év múlva véget ért, és a pár útjai elváltak.
Femme fatale-ból családanya
A harmincas évek végére belefáradt a „tüzes latin szépség” skatulyájába. A producerek még rábeszélték két filmre, de amikor 1940-ben férjhez ment Peter O´Keefe színészhez, úgy döntött: visszavonul. 1943-ban megszületett fiuk, James, és Duna Steffi ezután csak a családjának élt: egyengette férje színészi karrierjét, és a gyerekekkel foglalkozott. Második házassága életre szólónak bizonyult: férje haláláig, 1968-ig együtt maradtak. Ezt követően a hajdani femme fatale egyedül élt Beverly Hills-i otthonában, egészen 1992-ben bekövetkezett haláláig. Kevés magyar színésznő pályája szárnyalt olyan magasra, mint az övé – és keveseket felejtettek el olyannyira szülőhazájában, mint őt.
