Az 1920-as években Budapesten valószínűleg számtalan ábrándos tekintetű gépírólány akadt, aki arról álmodozott, hogy híres színésznő lesz. Egyiküknek, Bánky Vilmának kétségtelenül sikerült: a némafilmek magyar származású sztárja meg sem állt Hollywoodig és a világhírig.
Koncsics Vilma a józsefvárosi Práter utca egyik bérházában gyakran álmodozott arról, hogy milyen élete lenne, ha nem gépírással tölthetné a napjait. A szerény, csendes és visszahúzódó lány az Egressy úti Polgári Iskola leányosztályának elvégzése után kereskedelmi iskolába járt, majd édesapjához hasonlóan tisztviselői állást vállalt. A korszakban ez nem számított általánosnak, de Koncsicsék szerény körülmények között éltek, szükség volt Vilma fizetésére. Pedig ő inkább édesanyjához hasonlóan színésznő szeretett volna lenni.
Így lett Vilmából színésznő
1920 tavaszán, 19 évesen a tettek mezejére lépett: jelentkezett Bolváry Géza és Mattyasovszky Ilona színiiskolájába. A művészházaspár éppen egy új filmet készített elő: a Tavaszi szerelem című filmben Mattyasovszky mellé egy fiatal és szép riválist kerestek. Ez lett Bánky Vilma első szerepe, amelynek köszönhetően az egyik ismert némafilmrendező, Balogh Béla is felfigyelt rá. Szerződtette két főszerepre, s Bánky Vilma hamarosan meghívást kapott Németországba, ahol a korszak neves színészeivel forgatott némafilmeket.
Pályaudvaron indult a karrierje, Hollywoodig jutott
1925-ben tért vissza Budapestre, egy német némafilm forgatása miatt. Azokban a napokban Sam Goldwyn, a világhírű Metro-Goldwyn-Mayer későbbi alapítója is éppen Budapesten tartózkodott: a fejlődő amerikai filmiparnak folyamatosan új tehetségekre volt szüksége. Goldwynnak számtalan színésznőt bemutattak, mégsem találta azt, akit keresett. Megmutatták neki Bánky Vilma fényképét, és a filmmogul meg is hívta őt magához meghallgatásra, de hiába: Bánky Vilma nem jelentkezett. Goldwyn végül úgy határozott, dolgavégezetlenül visszautazik az Államokba, s már éppen elhelyezkedett az első osztályú kupéban, amikor egy fiatal riporter felrántotta az ajtót. Várnai Tódor újságíró nem egyedül érkezett:
egyenesen egy filmforgatásról hozta magával Bánky Vilmát, aki egy autóban várakozott a szerelvény mellett.
Goldwyn némi rábeszélés után kihajolt az ablakon, és megkérte a lányt, hogy tegyen néhány lépést. A „meghallgatás” sikeres volt: Goldwyn leszállt a vonatról, és egy óra múlva hollywoodi szerződést kínált a színésznőnek.
Greta Garbo vetélytársa egy magyar nő lett
Az amerikaiak tudatos marketingkampánnyal vezették be a magyar színésznőt a kinti filmvilágba. Mire megérkezett New Yorkba, már magazinok címlapján, képeslapokon, óriásplakátokon szerepelt a mindössze 163 centiméter magas, tengerkék szemű, szőke hajú szépség.
A lapok a túlzásoktól sem riadtak vissza, hogy biztosítsák a közönség érdeklődését: elterjesztették például, hogy Bánkynak száz pár cipője van.
Érkezése után New York-i hotelszobájában fogadta az újságírókat, közöttük a Színházi Élet tudósítóját is: „Ketten maradunk a szobában. Bánky Vilmát mintha kicserélték volna. Már nem nevetve és fölényesen válaszol, mint a newyorki lapok munkatársainak, akiknek csak a döntően fölényes modor imponál.” A színésznő nagy várakozásokkal tekintett amerikai karrierje elé: „Végtelenül boldog vagyok (…), hogy ezt megérhettem. Maga nem is tudja, mit jelent egy európai (hát még magyar) filmszínésznőnek Amerika. Mindent. A nagy érvényesülést, a lehetőségek kihasználását és a dicsőséget” – vélekedett, és nem kellett csalódnia: hamarosan a korszak férfisztárjai, Ronald Colman vagy Rudolph Valentino oldalán szerepelhetett. Colmannel alkotott párosuk legalább annyira népszerű volt, mint a szintén akkoriban felfedezett Greta Garbo és John Gilbert párosa.
Félmillió dollárra biztosították
A filmstúdió nagyon vigyázott új üdvöskéjére: félmillió dolláros biztosítást kötöttek rá, megtiltották, hogy repülőre szálljon, és lóra is csak sétalovaglás céljából ülhetett fel. Szerződése szerint vékonynak kellett maradnia, így folyamatosan diétázott. A vonzó külsejű és szép arcú Bánky hamarosan a romantikus szerelmi történetek legismertebb színésznője lett, a némafilmkorszak egyik legismertebb filmcsillaga. Karrierje csúcsán heti 5000 dollár volt a gázsija, ami már akkoriban is jelentős összegnek számított. Összesen huszonhat filmben szerepelt, de ezekből csak nyolc maradt fenn teljes egészében, a többi elveszett.
Bánky Vilma világraszóló esküvője
Megérkezése után nem sokkal megismerkedett egy jóvágású fiatalemberrel. „Mr. Samuel Goldwin egy magas, csinos, élénk és kedves fiatalember gondjaira bízott egy Hollywoodban rendezett vacsorán és az utána következő táncon. A meleg nyári éjszakán, amilyen csakis Californiában van, hosszasan ültünk egymás mellett a szubtropikus virágok illatával teli kertben, s míg én minden francia tudományom felhasználásával próbáltam megérteni az ő francia beszédét, ő nagy igyekezettel küszködött a soha nem hallott, különös hangzású magyar szavak kimondásával” – emlékezett vissza megismerkedésére Rod la Rocque-kal. 1927-ben összeházasodtak, ami szintén Hollywood nagy szenzációjának számított: Bánky Vilma kelengyéjét ötórai tea keretében mutatták be a sajtónak, 100 fős garden partyt rendeztek az eljegyzés hírére, és ismét az ő plakátjaikkal lett tele a város.
Az esküvőre 2500 főt hívtak meg, és száz rendőr biztosította, hogy zavartalan legyen a ceremónia.
Mindenki ott volt, aki egy kicsit is számított akkoriban Hollywoodban: „A templom előtt, amerre csak a szem ellátott, a világ legdrágább autói, Rolls-Royce-ok, Lafayette-ek és Hispano Suizák álltak sorfalat a menetnek. Mindenütt fény, pompa és ragyogó ékszerek” – tudósított a Színházi Élet az eseményről.
A sikerek után
Bár a lapok időnként meglengették, hogy válni készülnek, a pár végül a férfi 1969-ben bekövetkezett haláláig együtt maradt. Népszerűségük azonban hamarosan leáldozott: a hangosfilm megjelenésével Bánky akcentusa nyilvánvaló lett, s elveszítette az amerikai nézők érdeklődését. Visszavonult a filmezéstől, majd férjével egy kisebb társulat tagjai lettek, s évekig járták Amerikát. A harmincas években férje ingatlanirodát nyitott Hollywoodban, Bánky pedig szívesen fogadta az Amerikába érkező magyarokat (például az író Molnár Ferencet vagy Lengyel Menyhértet), és segítette is őket lehetőségeihez mérten.
Gyermekük nem született, de létrehoztak egy alapítványt, amely többek között tehetséges, de rászoruló gyermekek oktatását támogatta. Az 1950-es években rövid ideig golfversenyzőként tűnt fel a lapokban, férje halála után viszont teljesen visszavonult. Túl a kilencvenedik életévén, 1991-ben szívelégtelenségben hunyt el egy Los Angeles-i idősotthonban. Az általa alapított Banky La Rocque Foundation a mai napig működik.
