Kevesen tudják, hogy nem Ferdinand Porsche, hanem egy magyar származású mérnök, Barényi Béla ötlete volt a Volkswagen Bogár, aki mindössze egyetlen márkát kért a szabadalomért cserébe. A rendkívül aktív feltaláló Edisonnál is több szabadalmat tett le az asztalra, és rengeteget dolgozott az autók biztonságosabbá tételén, ő alkalmazott például első ízben törésteszteket.
Kollégája lenyúlta tőle az ikonikus autó tervét
Barényi Béla Alsó-Ausztriában, a Bécsi-mezőség határában található Hirtenberg kisvárosban látta meg a napvilágot 1907-ben; édesapja, Barényi Jenő az Osztrák–Magyar Monarchia tisztje, a pozsonyi katonai akadémia tanára volt, édesanyja, Maria Keller pedig egy gazdag osztrák gyáros lánya. A Bécsben felnőtt fiú egy ideig kifejezetten jólétet élvezhetett, köszönhetően a Keller család vagyonának, azonban még tízéves sem volt, amikor apja elesett az első világháborús fronton, a háborút követő válságos években pedig nagyapja vállalkozása csődbe ment, a család elszegényedett.
A fiú érdeklődését gyerekkorától kezdve feltüzelték az autók és egyéb, akkoriban újdonságnak és szupermodernnek számító technikai csodák, ezért elhatározta, gépészmérnöki pályára lép: 19 évesen dicsérettel végezte el a Bécsi Műszaki Egyetemet, majd az Austro-Fiat és a Steyr autógyáraknál szerzett állást, utóbbi cégnél ismerkedett meg neves osztrák pályatársaival, Ferdinand Porschéval és Karl Wilferttel. Barényi nagy álma egy olcsó, széles néprétegek számára elérhető, de mégis kiválóan funkcionáló „népautó” megalkotása volt, hogy az autózás ne csak a gazdagok kiváltságának számítson: még főiskolás korában készítette el a Volkswagen Bogár első tervrajzát, a végleges műszaki terveket pedig négy évvel később, 1929-ben publikálta.
Barényi lepődött meg a legjobban, amikor 1936-ban Adolf Hitler felkérte Porschét, hogy tervezzen számára egy olcsó „népautót”, az osztrák mérnök pedig bemutatta a Führernek a Bogár tervét, mely kinézetében és műszaki megoldásaiban is magyar kollégája tervrajzait másolta. Hősünk lenyelte a közmondásos békát, és (egyelőre) nem perelt, inkább a munkába temetkezett: 1939-ben jelentkezett mérnöknek a Mercedes-Benz stuttgarti gyárba, ahol barátja és volt évfolyamtársa, Karl Wilfert már a tesztelési részleg vezetőjeként dolgozott. Életrajzát átnyújtva közölte leendő munkaadóival: „Uraim, önök itt mindent rosszul csinálnak.” Az impozáns rezümével rendelkező feltalálót a kissé nyersre sikeredett bemutatkozás ellenére természetesen alkalmazták az autógyárnál, ahonnét több mint harminc évvel később, 1972-ben ment nyugdíjba.
Forradalmasította az autóbiztonságot
A Mercedes többnyire szabad kezet adott Barényinek különböző újításai kikísérletezésére: hősünk fantáziáját ekkor már nem a „népautó” ötlete, hanem a járművek minél biztonságosabbá tétele foglalkoztatta, nagyon nem volt megelégedve azzal, ahogyan addig az utasok és a gyalogosok testi épségére ügyeltek (vagyis nem ügyeltek) a gyártók. Kidolgozta az ún. passzív biztonság ötletét, az 1950-es években ő vezette be a törésteszteket, Wilferttel közösen egy újfajta alvázat készített, mely kevésbé rázkódott, és biztonságosabb is volt, mint a korábbi megoldások. Legfontosabb találmányát, a gyűrődési zónát 1951-ben szabadalmaztatta: ötlete szerint a gépjárművek „magját” keményebb anyagból készítették, így kevésbé sérült meg, és az utasok is könnyebben menthették az életüket; ez a megoldás máig is meghatározó az autók karosszériatervezésénél.
A zseniális mérnök élete során több mint 2500 szabadalmat nyújtott be – ezzel még Edisont is megelőzte, kb. 200 szabadalommal –, többségüket a Mercedesnek, az ő ötlete volt például a biztonsági zár, a fejtámla, az ütközést tompító párnázott, puha műszerfal, illetve a gyalogosok biztonságát segítő süllyesztett ablaktörlő lapát. Szintén Barényi találta ki, hogy a visszapillantó tükör már a legkisebb ütközésre is letörjön, így karambol esetén kisebb sérülést okozzon az utasok fejének.
Egy márkát kért a Bogár szabadalmáért
Legikonikusabb alkotását, a bogárhátú Volkswagent azonban, mely a második világháború után indult el világhódító útjára, Porsche találmányaként ismerte meg a világ; a csalódott és addig csendben mérgelődő Barényi a hatalmas sikert látva végül úgy döntött, jogi útra tereli a kérdést. Miután sikeresen prezentálta a jármű eredeti terveit a bíróságnak, melyekből jól látszott, a Bogár kocsiszekrénye, váltója és motorja is az ő elképzelései alapján készült, megnyerte a pert, 1955-ben hivatalosan is elismerték őt a Bogár atyjának. A híres feltaláló azonban a dicsőségért és nem az anyagi haszonért pereskedett, végül mindössze egyetlen nyugatnémet márkát kért a szabadalomért cserébe a Volkswagen cégtől.
Barényi Béla 1997-ben, 90 éves korában hunyt el a Stuttgarthoz közeli Böblingenben; még életében beválasztották a Detroitban található Autóipar Halhatatlanjainak Csarnokába, Németországban elnyerte a szakma legnagyobb elismerésének tekintett Rudolf Diesel-érmet és a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztjét. Halálakor a Mercedes cég úgy nyilatkozott: „Nála senki sem tett többet az autók és a közlekedés biztonságosságáért.” A legendás tervezőmérnök 1989-ben az osztrák–magyar határkerítés átvágásakor azt mondta a magyar sajtónak: „Ugyan édesanyám osztrák volt, teljes szívemből magyarnak vallom magam.”
