Szűkös, sötét cellák, jéghideg, kopár falak, súlyos biztonsági ajtók, szögesdrótok, elektromos kerítések, rács addig, amíg a szem ellát, vitatható higiéniai körülmények és erőszak – jobbára ilyennek képzeljük el a világ legdurvább börtöneit. Egészen addig, amíg be nem pillantunk egy szigorúan védett norvégiai büntetés-végrehajtási intézet ablakán, ahol az észak-európai ország legkeményebb bűnözői majdhogynem szabadon élhetnek.
A világ legkeményebb börtöneiért nem kell képzeletben Közép- vagy Dél-Amerikáig utaznunk, Európában is szép számmal találunk nem a jó híréről ismert büntetés-végrehajtási intézeteket. Joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan lehet egyáltalán egy ilyen intézménynek jó híre. Erre a Norvégiában található Halden börtön lehet a válasz.
A leghumánusabb és a legelitebb
Norvégia délkeleti csücskében, a norvég–svéd határtól egy karnyújtásnyira, 2010-ben nyílt meg a világ leghumánusabb, no és legelitebbjeként emlegetett börtön, ahová az ország legveszélyesebb bűnözői kerülnek. A skandináv királyság második legnagyobb, 248–252 rab befogadására alkalmas büntetés-végrehajtási intézményének lakói tényleg nem piti bűnözők: a rácsok mögött többnyire erőszakos bűncselekményekért elítélt fogvatartottak ülnek, köztük legtöbben gyilkosok, nemierőszak-tevők és gyermekmolesztálók, kisebb részük pedig kábítószerrel elkövetett tettekért hűsöl.
Dupla lakat helyett szabadság
Noha a világ legtöbb börtönében e bűnözők cellájára dupla lakat is kerülne, Norvégiában ez egyáltalán nincs így, sőt! A több mint 47 milliárd forintnak megfelelő norvég koronából felépült intézményt 1,4 kilométer hosszan, mindössze 6 méter magas gyűrűs fallal vették körül, de sehol egy elektromos kerítés, szögesdrót vagy árgus szemekkel figyelő fegyveres őrök a tornyokban.
Bár biztonsági kamerák vannak a börtön területén, a zárkákban, a folyosókon és a legtöbb közösségi helyiségben azonban nem szereltek fel ezekből.
Összezördülések természetesen előfordulnak, de a tisztek hathatós segítségével, felügyelet mellett adnak lehetőséget a raboknak a nézeteltéréseik rendezésére.
Luxus a négy fal között
A szexuális bűncselekmények miatt szabadságvesztésüket töltők, valamint a pszichiátriai vagy orvosi segítségre szoruló betegek az A épületben kapnak helyet, ám a legtöbb rab a B és a C részben tengeti napjait – nem is akármilyen körülmények között. Az egyenként 12 négyzetméteres „cellák” inkább tűnnek kényelmes apartmanoknak, mintsem zárkáknak:
mindben található ugyanis fürdőszoba és vécé, kényelmes ágy, sík képernyős tévé, ráadásul nincs ráccsal sem védve, és cellánként mindössze egy rab lakja.
Csupa szórakozás
Bár tény, hogy a börtönfalakon belül fogolybiztos biztonsági üveget használnak, de a börtönnek tényleg egyáltalán nincs börtönkinézete. Pláne akkor, ha még megnézzük a közösségi helyiségeiket is.
Ezekre nincs jobb szó, mint az elképesztő luxus: a precíz belsőépítészeti munkával kialakított terekben a fogvatartottak majdhogynem azt csinálnak, amit akarnak.
Van ugyanis többek között edző- és tornatermük, sziklamászó faluk, imaszobájuk, koncerthelyiségük, könyvtáruk, a látogatóikat pedig ugyancsak pazar körülmények között fogadhatják.
A szeretteikkel ráadásul nem csak egy pár perces beszélőn kommunikálhatnak, a számukra létesített látogatói házban akár napokat is eltölthetnek feleségestül, gyerekestül.
Az intézmény területén található egy 24 férőhelyes kiléptetőház is, amelyben a már büntetésüket letöltő fogvatartottak hangolódhatnak a kinti életre.
Tucatnyi szakmát tanulhatnak
A raboknak természetesen lehetőségük van tanulni is, a matematikai, fizikai és kémiai ismeretektől a főzésen és az asztalosmesterségen át elsajátíthatják a média és kommunikáció, a fotózás, az értékesítés, a szállítmányozás, a festészet vagy éppen az építészet fortélyait. Mindezek mellett elérhetők számukra a munkaügyi, mindenféle szociális, lakhatási, valamint orvosi szolgáltatások is.
Nem nagy a kontraszt a kint és bent között
De mégis mire ez a luxus? A börtön kitalálói nem kevesebbet akartak, mint egy olyan büntetés-végrehajtási intézetet létrehozni, amely a legjobban hasonlít a kinti életre. Azt gondolják ugyanis, hogy a szabad életre hajazó közegben nem lesz nagy a kontraszt a kint és bent között, ezzel pedig könnyebbé teszik az elítéltek számára a társadalomba való visszailleszkedést. A norvégoknak ez azért is különösen fontos, hogy még tovább csökkenthessék az ország amúgy is nagyon alacsony bűnözési arányát. Ez a magyarázat a belső terek gyönyörű térköveire, a különféle falfestményekre, az óriási képekre és graffitikre is.
