Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A lomtalanítások idején disztópikus jelenetek helyszíneivé válnak a budapesti kerületek: képes időutazásunkban azt mutatjuk meg, hogy ez már a hetvenes-nyolcvanas években sem volt nagyon másként.
A mai értelemben vett lomtalanításokat 1967 óta szervezi meg a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat, de ezt megelőzően is begyűjtötték már a nagydarabos lomokat, amelyek a lakásban hagyva komoly tűzveszélyt jelenthetnek.
Az első, kísérleti jelleggel levezényelt lomtalanítás alkalmával 5000 köbméter nagydarabos hulladék gyűlt össze. A siker hatására ezt éves rendszerességgel megismételték, a nyolcvanas években ennek eredményeként már 120 ezer köbméter hulladék gyűlt össze egy lomtalanítási szezonban.
A képre kattintva megnyílik galériánk!
Ahogyan szokássá vált a nagydarabos hulladék kihelyezése, úgy jelentek meg nagy számban azok is, akik saját maguknak „fölözték le” a kirakott szemetet: a lomisok mindmáig ott vannak, ahol éppen meghirdetik az akciót.
A guberálást 2013 óta törvény tiltja, de ez nem sokakat tart vissza tőle.
Budapesten minden kerület számára évente egyszer rendeznek lomtalanítást, de vidéken a helyi hulladékkezelő vállalatok is hasonló lehetőséget kínálnak. Bútorok, matracok, szőnyegek és egyéb használati tárgyak kerülhetnek ilyenkor az utcákra – üveg, sitt, szelektíven gyűjthető vagy kommunális, esetleg veszélyes hulladék, gumiabroncs elvileg nem, a gyakorlat azonban változó képet mutat.
A lomokat a legtöbb, általában kisebb kerületben egy napon, az esti óráktól lehet kihelyezni, az FKF pedig reggel szállítja el – már azt, ami megmarad belőle.
Ha szívesen nézegetnél még hasonló galériákat, ajánljuk figyelmedbe a régi Budapestről vagy a hetvenes-nyolcvanas évek gyermekeiről készített összeállításunkat is!
