Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A létező szocializmus időszakában Lenin tiszteletére szobrokat, emlékműveket állítottak, utcák, közterek és intézmények sokaságát nevezték el róla, verseket és dalokat írtak hozzá, és a Pamír-hegység negyedik legmagasabb pontja is Lenin nevét viselte. Az a szobor, amelyre most ráleltünk, megmutatja, hogyan képzelték el a szovjet művészek a gyermek Lenint, azt a kisfiút, akiből később milliók sorsa fölött ítélkező vezető lett.
A személye körül kialakított kultusz szinte isteni magasságokba emelte őt, ezt a célt szolgálta testének bebalzsamozása és a moszkvai Lenin-mauzóleumban történt elhelyezése is, ami szó szerint megvalósította a halhatatlanságát. A kommunista ideológia egyik célcsoportja az ifjúság volt, akik számára nemcsak a felnőtt Lenint mint „mindannyiunk jövőjét” emlegették, hanem már gyermeki mivoltában is próbálták közelebb hozni őt a fiatalokhoz. A későbbi proletárvezér 4 éves korában készült fotója alapján faliképek, jelvények és szobrok jöttek létre. Az egyik ilyen, kevés helyen látható alkotás a budapesti Memento Park Sztálin-csizmás tribünjének mélyén bújik meg, elrejtve a szoborparkot felkereső látogatók kandi tekintete elől.
Két szobor. Két Lenin. Két világ
Az egyik szobor fehér márványból készült, tisztára csiszolt, hibátlan és makulátlan. Egy gyermek arcát formázza, puhára faragott vonásokkal, sima homlokkal. Még nem érintette meg az élet kegyetlensége. A nézőre tiszta tekintettel pillant, mintha kérdezne, mintha érteni akarná a világot. Ez a gyermek Lenin, akit a szovjet propaganda teremtett meg: az ártatlanság, a szelídség, a tudásvágy megtestesítője. Egy kisfiú, akinek a fejében már ott szunnyad a jövő.
A másik szobor bronzból van. Sötét, nehéz, komor. Lenin felnőtt alakját ábrázolja, ülve, előrehajolva, magába mélyedve. Nem szónokol, nem lendíti előre a kezét, nem hirdeti a jövőt, ahogy megszoktuk. Csak gondolkodik. Talán azon, hogy milyen úton jutott el idáig. Hogy a gyermek, akit fehér márványba zártak, hogyan vált azzá a férfivá, aki egy egész birodalom sorsát formálta? És vajon bánja-e?
Ezekről a helyekről származnak a szobrok
A két szobor nem egy helyen állt. A gyermek egy magyarországi úttörőtábor központi épületében figyelte, ahogy a nyaralók mindennap kötelezően tisztelegnek előtte. A másik egy vidéki közparkunkban ücsörgött, madárpiszokkal pettyezve, ahogy a történelem ítélete rátelepedett. Most mindkettő a budapesti Memento Park föld alatti raktárában vár arra, hogy egyszer kikerülhessen a napfényre, a kommunista korszakot megidéző sok-sok társa szomszédságába.
Hogy valóban ilyen volt-e Lenin négyévesen? Egy csendes, tiszta szívű gyermek, akinek az arcvonásait puhán cirógatta az orosz napfény? Vagy már akkor is ott lüktetett benne a vihar, amely később birodalmakat zúzott szét? A szobrászok nem kérdeztek. Az utasítás világos volt: a gyermek Leninnek eszményien kell kinéznie. Egy kisfiú, aki nem egyszerűen gyermekien, de megkérdőjelezhetetlenül áll előttünk, hogy terelgesse az eljövendő generációkat: tanulj, dolgozz, légy a nép szolgája.
Ilyen volt valójában Lenin gyermekkora
A valóság igazából egy teljesen más történet. Egy fiú, akinek a családja kettészakadt egy politikai merénylet következményeként, akinek bátyját felakasztották a cár elleni összeesküvés miatt. Egy fiú, aki még gyermekként megtanulta, hogy a hatalom nem kérdez, csak büntet. Vajon már akkor, azon a napon, amikor először hallotta a hóhér kötelének suhogását, eldőlt a sorsa? Vajon az a kisfiú, akit négyévesen lefényképeztek, még gyermeki gondolatokkal játszott, vagy már akkor is forradalmak forgatókönyvét írta a fejében?
A szovjet időkben az ilyen kérdéseket nem volt ildomos feszegetni. A gyermek Lenin nem lehetett más, csak a bölcsesség és a jóság megtestesítője. Az iskolákban és gyerektáborokban ott álltak a szobrai: szelíd mosoly, határozott tekintet, gondolatokkal telt elme. Egy fiú, akiből példakép lett – majd egy férfi, akiből félisten. A gyermekarc eltűnt, a szelídség kővé dermedt, s helyette jött a hideg ideológia, a könyörtelen tervgazdaság, a belső ellenségek kiiktatása.
A kultusz létrehozói valójában a hatalom biztosítása miatt teremtették meg a Lenin-ikont, későbbi politikai utódai is őrá hivatkoztak, önmagukat tartották a lenini eszmék igazi örököseinek. A leninizmus így lett „államvallás”, az alapító pedig természetfeletti vezető és próféta, aki létrehozta az állandóan újraértelmezhető – és így bármilyen helyzetre alkalmazható – szent szövegeket.
Azt tudtad, hogy Magyarországon mind a mai napig van Lenin utca? Ha ide kattintasz, megtudhatod, hogy hol.
