Oroszország szibériai területén, Moszkvától 4900 kilométerre fekszik a világ leghidegebb városa. A jakutföldi Jakutszkban annyira hideg van, hogy az csak a legkevesebb, hogy befagy a helyiek szempillája. A város ezernyi olyan jeges érdekességet rejt, amelyről nekünk, közép-európai embereknek még csak elképzelésünk sincs.
Amíg mi azon gondolkodunk, hogy vajon elővegyük-e már a télikabátunkat, addig e cikkünk írása közben a közel 312 ezres Jakutszkban már –9 fok körüli a hőmérséklet. Mi már e hideg gondolatától is vacogunk, a Föld leghidegebb városában ez az átlagos éves hőmérséklet, szóval ez valójában meg se kottyan a helyieknek.
Hőmérsékleti rekord rekord hátán
A gyémántban, aranyban, uránban és más ásványi anyagokban gazdag, örök fagyra épült Jakutszkban a téli hőmérséklet gyakran eléri a –40 Celsius-fokot, decemberben, januárban és februárban azonban a hőmérő higanyszála akár –50 fok alá is süllyedhet. A meteorológusok szerint idén januárban több mint két évtizedes rekord dőlt meg a szibériai városban, ahol –62,7 fokot mértek.
Illendő azonban arról is beszélni, hogy a nyarak még ezen a szélsőséges területen is melegek, sőt olykor-olykor még forró napok is vannak, a júliusi átlaghőmérséklet például 24 Celsius-fok.
Ezekkel a jellemzőkkel ezért Jakutszk az egyetlen olyan hely is a világon, ahol ilyen óriásiak a szezonális különbségek.
Negyedóra alatt öltöznek fel
De ne gondoljuk azt, hogy a világ leghidegebb városában csak a tavaszt és a nyarat várják az emberek! A helyiek olyannyira alkalmazkodtak a szélsőségekhez, hogy a legnagyobb fagyokban is ugyanúgy élik az életüket, mint az enyhébb hónapokban. Az persze tény, hogy a jakutföldieknek sokszor több ruhát kell felvenniük, mint egy közép-európainak a leghidegebb téli napokon, mégis csupán 15 percbe telik, mire magukra húzzák az összes réteget. A vastag öltözékük miatt egyébként nagyobbaknak is tűnnek a valóságos méretüknél, mert amúgy a jakutföldiek kis testalkatukkal is alkalmazkodnak a zord időjáráshoz.
A csökkent testmagasság persze előnyükre is válik, hiszen kisebb valószínűséggel veszítenek a testhőjükből, mint a nagyobb méretekkel rendelkezők.
Fájdalmas veszélyek
Bár elképzelni sem tudjuk, mennyire hideg lehet a jakutszki zimankó, az elég beszédes, hogy ha az arcukat nem védenék sállal és mélyen a homlokba húzott sapkával, akkor a szemhéjuk és az orruk is lefagyhatna. Ugyanilyen fontos a kesztyű használata is, enélkül ugyanis öt perc elég lenne a súlyos fagyási sérülésekhez.
Jakutföldön a fém érintése is veszélyes, hiszen a fagyos felületre tapadt bőr is ugyanilyen sérüléseket okozhat.
Érdekesség, hogy Szibéria ezen részén pont emiatt nem hordanak szemüveget sem, hiszen a fémkeret levételkor szó szerint letépheti a bőrt az arcról.
Jakutföldön nincs szükség se hűtőre, se fagyasztóra
Jakutföldön senkinek sincs szüksége fagyasztóra, hiszen az éghajlat kitűnően helyettesíti a masinát. Jakutszkban éppen ezért gyakran látni épületek ablakaiban tárolt élelmiszereket, gyümölcsöket, de még húsokat is.
Az ivóvizet a folyóból merik, pontosabban mernék, ha nem lenne megfagyva. Így hát nincs más választásuk, mint jégtömböket vágni, hazavinni, edénybe tenni, majd ott darabokra törni, hogy vízzé olvadhasson.
Pont a hideg miatt nincs szükség a piacon sem különösebb tárolásra, a Szibériában kedvelt halakat is fagyos állapotban lehet megvásárolni. És tulajdonképpen bármit, hiszen legyen az gyümölcs vagy másfajta élelmiszer, tíz percnél tovább tárolva a szabadban nagy valószínűséggel megfagy.
Ilyen a közlekedés a zimankóban
A Jakutszkban való közlekedéshez majdhogynem elengedhetetlenek az autók, ám mi tagadás, a fagyos városban nem könnyű ezek karbantartása. Éppen ezért van, aki a kemény mínuszokban fűtött garázsban tartja a járművét, vagy egyszerűen csak megvárja, míg enyhül az idő.
Cölöpökön álló épületek
Ami azt illeti, a jakutszki épületek tervezőinek és kivitelezőinek is kreatívnak kellett lenniük, hogy létrehozhassák a magas épületekből, szovjet időkben épült lakástömbökből és régi faházakból álló várost. Már csak azért is, mert a település egy több száz méter mélyen fagyott talajrétegre, úgynevezett permafrosztra épült, amely sosem olvad el. Emiatt a legtöbb épületet cölöpökre kellett építeni, hogy az épületekből származó hő ne melegítse a szerkezetek alatti rétegeket, így instabillá téve a házakat. A vizet és a földgázt szállító csövek sem a föld alatt futnak, lehetetlen ugyanis olyan mélyre fúrni.
