Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kevesen tudják, hogy magyar vonatkozása is van Jim Morrison életének. Halála előtt nem sokkal a híres énekes rövid ideig egy magyar szeretőjénél lakott. Gárdonyi Éva a Morrisonnal töltött időszakról mesél a Lázadó Költők című könyv végén.
Jim Morrison 1970 végétől pár hónapig Gárdonyi Éva magyar művésznővel élt együtt. Ő az egyike azoknak, akik Morrison legendáját éltetik a mai napig. Többször is belefuthatunk nevébe, mivel a The Doors sikerének éveiben közös baráti körbe tartoztak a híres rockénekessel, amikor az egy hirtelen ötlettől vezérelve két bőrönddel a kezében becsengetett hozzá, és behízelegte magát Éva ajtaján.
Legendáját mások írják
Éva beszámolója csak egy a sok egyéni történet közül, amik máig keringnek Jim Morrisonnal kapcsolatosan. Míg a többség az emberi kapcsolatain keresztül szeretné megfejteni ezt a vonzó karaktert, addig a mélyebb érzésű Morrison-rajongók felfigyelnek a rocksztár imidzse mögötti költőre. Ezt a két érdeklődést szeretné ötvözve kiszolgálni a témában 2021-ben megjelent könyv: a Lázadó Költők.
Wallace Fowlie: Rimbaud and Morrison. The Rebel as Poet című emlékiratát a Nyom6 Kiadó adta ki fordításban, és egészítette ki a fordító, Császár Zoltán a Gárdonyi Évával készült exkluzív interjújával.
A könyvet Fowlie, a Duke Egyetem professzor emeritusa írta, aki egészen más oldaláról ismerte meg Morrisont. 1968-ban a professzor Jim Morrisontól kapott egy levelet, a 24 éves énekes megköszönte neki, hogy elkészítette Arthur Rimbaud összes versének angol fordítását. Azt írta, azért volt szüksége a fordításra, mert „nem olvasok túl könnyen franciául. …Rockénekes vagyok, és a könyvét mindenhova magam viszem.” A professzor csak tizennégy évvel később kötötte össze a szálakat, amikor először hallotta a The Doors zenéjét, és rögtön felismerte Morrison dalszövegeiben Rimbaud hatását.
Emlékezés Jim Morrisonra
A Lázadó Költők egy személyes memoár, egyszerre rekonstruálja a két fiatal poéta életét, és egyben egy neves tudósnak az alkotóművészekről szóló, egész életen át tartó elmélkedéseinek összefoglalója. Fowlie a párhuzamos életpályákban hátborzongató szimmetriát fedez fel, amely sokkal gazdagabb annál az egyszerű igazságnál, hogy Rimbaud és Morrison kalandokkal teli életet éltek, és mindketten költészetben fejezték ki énjük felszabadításának törekvéseit.
Fowlie vágya alapvetően az volt, hogy Jim Morrisonon keresztül tegye újra vonzóvá Rimbaud költészetét hallgatói számára, és ehhez alapos kutatómunkával elemezte ki Morrison életútját, hátrahagyott írásait. Kettős portréján keresztül az olvasó bepillantást nyer az európai irodalmi hagyományok és az amerikai rockzene, valamint a huszadik század végi ifjúsági kultúra közötti feltűnő hasonlóságokba.
Morrison, mivel Rimbaud-nál közismertebb személyiség volt, ezért az ifjúságra mért hatása közvetlenebb volt; ellentétben Rimbaud-val, aki halála után szerzett nagyobb hírnevet. Fowlie szerint Jim előadásai során igyekezett letörni a közönség önelégültségét. Költészetével, dalszövegeivel és vad viselkedésével Morrison a színpad és a rockénekesi hivatása ellen is lázadt. Harcolt azért, hogy azt tehessen, amit csak akar, és ha úgy adódik, akárcsak Rimbaud, bármikor hátat fordíthasson pályájának, és belekezdjen egy másikba.
Nagyon profán példának tűnik, de a lenti interjúban Morrison részletes választ ad arra a kérdésre, ami a súlygyarapodásáról szól. Morrison nem érti, mi a probléma a kövérséggel, hiszen olyan erőt kölcsönzött neki, amit addig sosem érzett. Azt mondja, egy tanknak élte meg magát, már nem érezte azt, hogy egy erősebb szél simán elsodorhatja. Az ilyen apró gondolatok rajzolják ki igazán izgalmas karakterét.
Összességében véve a rocksztárok, a szabad lelkek zaklatott életét élte, ezt minden kortársa megerősítette. Kockázatos szerelmi ügyekbe bonyolódott, és még azt az egyetlen tartós kapcsolatot is folyamatosan kockára tette, amelyet Pamela Coursonnal folytatott (a borítóképen ő látható). Pamela volt az, aki megismertette őt Rimbaud költészetével.
Jim Morrison és Gárdonyi Éva
Jim kedvelte Frank Gárdonyit, Éva férjét, aki szintén arra a film szakra járt, amire Morrison. Ő vette rá Évát, hogy költözzenek Amerikába, ahol a nő megtalálta a számítását. A korábban jogot hallgató lány az '56-os disszidenshez kötötte életét, és beiratkozott az UCLA egyetemre pszichológia szakra. Itt került be a filmes szcénába is, ahol férjének dolgozott vágóként.
Kapcsolatuk akkor szakadt meg, mikor visszautasította Frank invitálását, hogy együtt dolgozzanak egy mexikói filmstúdió nyitásán. Az interjúból kiderül, hogy Los Angelesben egy stúdió épületben dolgoztak Morrisonnal, és így ismerkedtek meg, amiből aztán a férj távozása után szövődött egy rövid életű románc. Pont olyan, amilyet a filmekben is látni.
Éva elbeszélésében Jimet ismerhetjük meg, a rockistent közelebb hozza az olvasóhoz, egy külső, de közeli szemlélő perspektívájából ragadja meg azokat a kulcsmozzanatokat, amik sodrásában próbált navigálni Morrison. Kis emberi gyarlóságaira, szokásaira is fény derül, Éva a szégyenlős embert mutatja be nekünk, akinek nem fontosak a tárgyak, aki sosem vett magának lakást, aki mindig sétált, és életét féltette az anyósülésen, ha Évával furikázott.
A könyvet azoknak ajánljuk, akiket egyszerre vonz a szimbolista költészet és a meg nem értett zsenik lázadása, a Lázadó Költőkben kettőt kapunk egy áráért.
