Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ma meglehetősen sokféle stílus uralkodik a lakberendezésben, a szocializmusban azonban nem volt még akkora lehetőség az önmegvalósításra, a személyes ízlés kifejezésére otthonaink berendezésében.
Több bútoráruház, nemzetközi láncolat széles kínálatából válogathatunk ma, amikor álmaink otthonát rendeznénk be: tényleg csak a fantázia, na meg a pénztárca szab határt annak, mit teszünk az egyes szobákba. Ma már nincs az a földtől elrugaszkodottnak tűnő elképzelés, amelyet ne valósítana meg egy bútorasztalos, legfeljebb busásan meg kell fizetnünk az egyedi tervezés árát.
Ilyenek voltak a lakberendezés lehetőségei a szocializmusban
Ami az anyagi korlátot illeti, az bizony az átkosban is jelen volt, de efelett még nagyban meghatározta a kínálat is azt, hogy melyik lakásnak milyen bútor lehet az éke. A koloniál, egy, mára szitokszóvá vált stílus uralta az otthonok egyik felét, míg máshova a modernnek számító, olcsó, de mai szemmel cseppet sem szebb szocialista bútorrendszerek darabjai kerültek.
Ha már ezek terén nem volt sok lehetőség az egyéni ízlés kifejezésére, ott voltak a lakástextilek, melyekkel egyénivé lehetett tenni egy lakást – vagy el lehetett takarni azt, amit muszáj volt.
Rengeteg háziasszony otthonában bújt meg egy-egy varrógép, amellyel ügyes kéz esetén nemcsak a család ruházkodását oldották meg, hanem függönyöket, terítőket s egyebeket is varrhattak, melyekkel feldobták a lakást.
A képre kattintva nyílik a galéria, mely után a cikk folytatódik!
Ott volt sok kis csetresz a tévé tetején
Ki ne emlékezne ebből az időszakból a textil éves naptárakra, melyek konyharuhaként még évtizedeken át megmutathatták, milyen napra esett 1979-ben május 22. És ott voltak még a színekben és formákban tobzódó méteráruk, melyekből lehetett bármi, akármi, amit az ügyes kezű háziasszony elképzelt.
A szobrok, falidíszek, vázák, egyéb kis csetreszek is az egyénítés nagyszerű eszközét jelentették.
Kitüntetett helyre, a dohányzóasztal közepére, vagy épp a tévé tetejére kerültek, természetesen egy csipketerítőre, amit nem volt elegendő mosni, keményíteni is kellett, és fehér színének megőrzése is kulcsfontosságú volt.
A gramofon, lemezjátszó, rádió, tévé meg a telefon mindenhol a család büszkesége volt, központi helyre kerültek, ezzel ellehetetlenítve egy meghittebb telefonbeszélgetés lehetőségét – ugyanakkor megmutatva, mire büszke az adott család.
Galériánkban ismert emberek otthonait is felvonultatjuk, megmutatva, mire áhítozhatott a szocialista közvélemény: ha szívesen nézegetsz hasonló összeállításokat, ajánljuk a szocialista éra szórakozási lehetőségeit bemutató galériánkat, valamint a vidámparki szórakozásról szóló képösszeállításunkat is!
