Hol vagy most épp? Egy szobában, vagy odakint a parkban, de akárhogy is, egy ország van a talpad alatt. Ha elutazol, akkor országot váltasz, de valahol mindig vagy. Kivéve persze, ha megcélzod azt a néhány zömében lakatlan területet, ami egyelőre még egyetlen országnak sem kellett.
Ha végiggondoljuk a történelmet, szinte az összes háború azért tört ki, mert a hatalmak, országok, érdekcsoportok több területet akartak meghódítani, mint amennyi hozzájuk tartozott. A gyarmatosítás idején emberek százezreit áldozták fel azért, hogy egy-egy szigetet vagy más földdarabot megszerezzenek maguknak. Azt gondolnánk, hogy az elsőbbségért folytatott harcok, a rabszolgák elhurcolása, az egymásra mutogatás után nem maradt olyan földdarab ezen a bolygón, ami ne lenne valakié. Pedig még találunk olyan területeket, amelyeket senki földjének, latinul terra nulliusnak neveznek.
Bír Tauíl, Afrika
A terra nullius egyik legjelentősebb példája a 2060 km²-es terület Egyiptom és Szudán határán, amely lakatlan, és egyik ország sem tart igényt rá. Nem is csoda, hiszen egy kietlen, sivatagos vidékről beszélünk, ahol a nyár közepén nem ritka a 45 °C-os hőmérséklet sem. A földdarab lakossága hivatalosan nulla, bár gyakran járnak erre nomád törzsek, például az ababdák. A földrajzi furcsasághoz azonban ez még nem lenne elég, kellettek hozzá a nagyrészt a brit birodalom által a 19. és 20. században meghúzott határok is. Az amerikai külügyminisztérium szerint az Egyesült Királyság 1899-ben megállapodást kötött Egyiptommal, amely szerint a 22. szélességi körtől délre fekvő területek Szudánhoz tartoznak, ami Bír Tauílt szudáni ellenőrzés alá helyezte.
Mindenki azt hiszi, hogy a másiké
1902-ben a britek újabb tervet készítettek a szudáni–egyiptomi határra vonatkozóan. E terv szerint Bír Tauíl már egyiptomi közigazgatás alá került, mivel a területet időnként az ababda törzs használta, amely a dél-egyiptomi Asszuán közelében telepedett le. Csakhogy Egyiptom csak az eredeti, 1899-es határkijelölést akarja betartani, míg Szudán az 1902-es közigazgatási határhoz ragaszkodik. Azaz Egyiptom szerint Bír Tauíl Szudánban van, Szudán szerint viszont Egyiptomban.
Aki nem születik hercegnőnek…
A kietlen területre többen is megpróbáltak már igényt tartani. Közülük a legfurcsább a virginiai Jeremiah Heaton volt, aki 2014-ben egyszerűen a magáénak követelte a földet. Észak-Szudáni Királyságnak nevezve el, a királyi posztra pedig önmagát szánta, mivel korábban megígérte kislányának, hogy egyszer hercegnőt csinál belőle. Nem meglepő módon Heaton igényét egy hivatalos hatalom sem ismerte el érvényesnek. Egy másik, kevésbé nevetséges elképzelés szerint Bír Tauíl végre egyszer, csak úgy próbaképp tartozhatna az őslakosaihoz, akik megtanultak alkalmazkodni a szélsőséges időjáráshoz, és képesek ott letelepedni.
Marie Byrd Land: Az Antarktisz rejtélyes része
A másik senki földje nem a hőségről és a sivatagairól híres, épp ellenkezőleg. Bár a nemzetközi jog szerint az Antarktisz egyetlen ország tulajdonában sincs, hét nemzet is megpróbálta korábban rátenni a kezét: Argentína, Ausztrália, Chile, Franciaország, Franciaország, Új-Zéland, Norvégia és az Egyesült Királyság. Pizzaszelet-szerűen igyekeztek felosztani, de egyetlen területre senki sem tartott igényt, a Marie Byrdről elnevezett földre (az asszony a régiót felfedező Richard E. Byrd amerikai tengerésztiszt felesége volt). A kolosszális, 1 605 792 négyzetkilométeres terület a világ legnagyobb terra nulliusa, méghozzá azért, mert még az Antarktisz mércéjével mérve is rendkívül elszigetelt és járhatatlan. Ennek ellenére időről időre felhívja magára a figyelmet, például azzal, hogy úgy emelkedik és süllyed 6 métereket a jege, mintha csak a Föld lélegezne rajta keresztül. A tudósok elmélete szerint a földkéreg alatt húzódó vulkáni tevékenység lehet a felelős a furcsaságokért.
Egy senki földje a magyar határon: Nagy Sziga
A Duna keleti partján, Horvátország és Szerbia balkáni határa között Jugoszlávia 1990-es felbomlása óta több földdarab is erősen vitatott. A folyó nyugati partján ezzel szemben erre a területre, a Gornja Sigára, magyarul Nagy Szigára egyik ország sem tart igényt. A 7 négyzetkilométernyi erdős terület a Duna ártereként működik. Technikailag horvát ellenőrzés alatt áll, bár ők azt állítják, hogy a terület szerb, Szerbia viszont nem tart igényt rá. Ennek eredményeként mindkét ország elhanyagolja az erdőt, ami, tudva, mi történik a természettel, amint ember teszi rá a lábát, nem is lenne baj.
Földi paradicsom
2015 áprilisában a libertáriusok egy kis csoportja Vít Jedlička cseh politikus vezetésével úgy döntött, hogy elfoglalja a területet. Zászlót tűztek ki a lakatlan mocsaras szigetre, és Liberland néven új mikroállamnak kiáltották ki. Az elképzelés az volt, hogy libertárius utópiává alakítják, ahol nincsenek kötelező adók, minimális az állami szabályozás, és bitcoin a fizetőeszköz. Sajnos az álom számos akadályba ütközött. A horvát hatóságok cseppet sem voltak elragadtatva az ötlettől, hogy egy vad libertariánus mikroállam legyen a szomszédjukban, így mindenkit letartóztattak, aki betette a lábát az erdőbe. Liberland így csak virtuális módon létezik, úgy viszont nagyon kitartóan.
