Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha a középkori mindennapokat szeretnénk bemutatni, elsősorban a parasztok életére kell összpontosítanunk, miután ebben az időszakban az emberek 85 százaléka ebbe a társadalmi rétegbe tartozott. Mindennapjaik munkával teltek, és ami azt illeti, meglehetősen sokat szenvedtek az akkoriban uralkodó, rendkívül rossz higiéniai körülmények miatt.
Rengeteg munka, kevéske pihenés és falusi életmód: ha nagyon tömören szeretnénk összefoglalni azokat a körülményeket, amelyek a parasztok mindennapjait jellemezték. A higiénia borzalmas volt – az állatok szabadon kóboroltak, és nemhogy csatornázás nem volt, de semmiféle módszerrel nem is kezelték a szennyvizet. Így amikor kiléptek házukból, szó szerint ürüléken gázolva juthattak el úti céljukhoz, ami természetesen rengeteg betegség melegágya volt.
Munka a középkori mindennapokban
A parasztok számára nemhogy nem okozott gondot a pályaválasztás, a fogalmat sem értették volna, ugyanis szinte kizárólag földműveléssel foglalkoztak mindahányan. A mezőgazdaság diktálta a napirendet, ami nyáron akár azzal is járhatott, hogy hajnali háromkor nekiláttak a munkának, és egészen alkonyatig tevékenykedtek a földeken. Általában volt egy számukra kirendelt kisebb földterület, amelyen dolgoztak, főként árpát, zabot, borsót termesztettek.
Aratás idején a közelben élő családokkal együtt végezték a nagy munkaigényű feladatokat, de mindezen felül az ő felelősségük volt lakókörnyezetük infrastruktúrájának – az utaknak és az épületeknek – a karbantartása is.
Mindehhez az egyház számára végzendő ingyenmunka társult még, az tehát biztos, hogy parasztként sosem unatkozhattak.
Azon kevesek, akik bár paraszti sorból származtak, de mégsem földműveléssel foglalkoztak, valamilyen mesterséget tanultak ki: asztalosok, szabók, kovácsok akadtak soraikban. Ez ugyanakkor nem azt jelentette, hogy nekik könnyebb lett volna az életük, főként annak ismeretében, hogy munkavédelem, mint olyan, ebben az időszakban természetesen nem létezett.
Az egyháznak fizetendő tizedről minden bizonnyal hallottál már tanulmányaid során: ezt az összeget a parasztok akár terményben, akár pénzben is megadhatták. Az egyház pazarul megélt a befizetett összegekből, illetve a terményekből, miközben – ahogy korábban említettük –, még ingyenmunkát is kaptak a dolog mellé. A jobbágyok ezen túl a földesúrnak is adóztak, a kilenced javaik egy újabb tizedét vette el tőlük.
Ekkoriban lehetetlen volt elkerülni az adózást, a dolgot a egyenesen a király emberei ellenőrizték.
Élet otthon
A középkori házak sem voltak túlzottan fényűző építmények. Vázukat fából építették meg, majd erre vályogot és szalmát raktak. A vályogban sarat, szalmát és trágyát kevertek el: az utóbbi meglehetősen gusztustalanul hangzik, viszont nagyszerűen összetartotta a keveréket. A talajra benn is szalmát hintettek, üvegablak helyett pedig egyszerűen lyukakat vágtak a falba – nem meglepő ennek ismeretében, hogy télen jeges hideg, nyáron pedig forróság volt a paraszti házakban. Ajtó sem nagyon akadt: valamilyen textillel fedték el ezt a nyílást.
Mindezen felül a házban nemcsak a családtagok éltek együtt, hanem sok állatot is ide vittek be annak érdekében, hogy megóvják őket.
Éjjel ugyanis könnyen elragadhatta vadállat az értékes jószágot, de az is megtörténhetett, hogy valaki ellopja azt. Ez természetesen azzal is járt, hogy időnként még ürülék is borította az otthonok padozatát.
Természetesen folyó víz, csatornázás vagy bármi efféle nem volt az otthonokban, de a szappant sem ismerték még, így egészen biztosan orrfacsaró illatok terjenghettek – főként, mivel fürdeni egy évben alig néhányszor volt alkalmuk a kemény fizikai munkát végző embereknek, és ruháikat sem mosták alig néhány viselést követően. A fürdésben akkor sem volt sok köszönet, amikor végre sort kerítettek rá, olyan piszkos volt a víz, amelyet erre a célra használtak. A bolhák és a tetvek mindenkin élősködtek. Ami pedig a vécét illeti, annak megfelelt egy vödör, melynek tartalmát időnként nemes egyszerűséggel kizúdították az ablakon.
Családi mindennapok
A középkorban a fentiekből kifolyólag is igen magas volt a gyermekhalandóság. Ha egy kicsi túlélte első éveit, akkor sem ment iskolába úgy, mint manapság, hanem a háztáji munkákból kezdte el részét kivenni már korán.
Másokból tanoncok lettek a mesteremberek mellett, persze csak akkor, ha fiúkról volt szó. A lányok ugyanis még ilyesmit sem sajátíthattak el, nekik maradt a házimunka, illetve egyes esetekben a termények árusításában vehettek részt. Szolgaként is alkalmazhatták őket a gazdagabbak házaiban, egészen addig, amíg gyermeket nem szültek, ami ebben az időszakban nem volt veszélytelen, hiszen a nők ötöde vesztette életét szülés közben. A szórakozás a gyerekek számára ekkoriban is a játékokat jelentette: labdájuk, fakardjuk és figuráik már ekkor is volt a legkisebbeknek.
A felnőttek sakkal, kártyajátékokkal vagy backgammonnal töltötték ki szabadidejüket, és a tánc is bevett volt. A vásárokon, melyek ünnepnapszámba mentek, mutatványosok, zsonglőrök, zenészek és előadások szórakoztatták az összegyűlteket.
A bírák másképp dolgoztak
Amiről szinte mindannyian elég részletekbe menően rendelkezünk ismeretekkel, az a középkor bíróságainak működése. Az egyszerű emberek döntöttek életről, halálról egyaránt: komolyabb horderejű ügyekben a földesúr elé vitték a a vádlottakat. Az esküdtek segítették a bírák munkáját, ha azonban nem sikerült így döntésre jutni, jött az istenítélet.
Ennek többféle formája volt, melyekről a következőket tudjuk:
- ítélet tűz útján – a vádlottnak izzó tárgyakon kellett lépdelnie, vagy izzó fémet adtak kezébe. Ha sértetlenül megúszta – egyes változatokban ha sebei megfelelően gyógyultak –, ártatlannak nyilvánították,
- ítélet víz útján – forró vízbe kellett nyúlnia az áldozatnak, majd a fentihez hasonló módon döntöttek arról, bűnös-e, de vízbe is vethették azt, aki fölött így akartak ítélkezni,
- ítélet harc útján – a vitában álló felek megküzdöttek egymással, a vesztes bűnös,
- ítélet forró olaj útján – a módszer ismerős lehet, forró olajba nyúlva azonban elég alacsony volt az ártatlanság eshetősége,
- ítélet evés útján – a legkellemesebb módszer, melyben száraz kenyeret és sajtot kellett fogyasztani, aki nem kezdett el tőle öklendezni, azt ártatlannak kiáltották ki.
Ilyen ítélkezésnek ma már épeszű ember nem tenné ki magát, de akkoriban nem volt senkinek sem más választása. Ha az is érdekel, milyen volt az élet a középkori várakban, olvasd el ezt a cikkünket is!
