Az aranyozott faágon hegedülő oroszlán, a békát hányó szerzetesek, a csigán lándzsával lovagoló farkatlan mókus, a mandolinozó csontváz vagy a négyes kajakban evező patkányhorda csak néhány a középkor bizarr illusztrációi közül, melyekben eleink gyönyörködtek. Érzékletes képet tudtak adni a válogatott kínzásokról, és a „szerelmet” is furcsán ábrázolták, de vajon miért?
A sötét középkornak nevezett időszakban, nagyjából az 5.-től a 15. századig meglehetősen sok minden zajlott le az emberiség körében: alapvető nézetek formálódtak gyökeresen át bolygónk alakjáról, helyzetéről vagy akár annak földrészeiről. Többszörösen megfordult a világunkban uralkodó vallási széljárás, háborúk és járványok pusztítottak. Volt elődeinknek mit elmesélniük egymásnak, és megörökíteniük az utókornak, és az sem csoda, ha ezek kifejezésformái előtt ma néha értetlenül állunk.
Pedig a mögöttes tartalom talán nem is változott olyan sokat…
Nem az esztétika, a tartalom volt az elsődleges
Az illusztrációk készítői nem minden esetben művészek voltak, sőt. Gyakran kereskedelmi céllal készültek ezek az alkotások, máskor didaktikai szándékkal jöttek létre, és a mögöttes tanítás volt a lényeg.
Keletkezésük idején a képek sokkal inkább szolgáltak információval, mint a szövegek, hiszen a hétköznapi emberek között az olvasni tudás nem volt mindig magától értetődő és széles körben elterjedt. Vagyis,
az élethű minőség nem volt célja ezeknek a képeknek, sokkal inkább egy üzenet közvetítése.
Tehát ezekben a ma bizarrnak tűnő művekben, a szürrealizmus létrejötte előtt sok évszázaddal, egy olyan korban, ami előtt az egyetemes művészettörténetnek volt már célja a valósághű ábrázolás, mégsem arra törekedtek, hogy precízen kidolgozottak és esztétikailag kifogástalanok legyenek, hanem sokkal inkább például arra, hogy vallási tanokat, teológiai fogalmakat vizuális szimbólumokkal „fessenek le”, adjanak át.
Ami ma furcsa, talán régen is az volt
A sok bizarr, gusztustalan, rémisztő, nyugtalanságot keltő kép az akkori, turbulens, változásokkal teli időkben is felkavaró lehetett. A Római Birodalom bukásától az egyház felemelkedéséig rengeteg társadalmi, politikai és vallási átalakulás ment végbe, az illusztrációk pedig mindig az aktuális társadalom uralkodó kulturális szemléletét tükrözték.
Sok esetben, a ma bizarrnak tűnő képek akkor is azok lehettek, és céljuk éppen az elrettentés, a megfélemlítés, de mindképpen a figyelemfelkeltés vagy éppen a figyelmeztetés volt. A képen komplett történeteket kellett érzékletesen bemutatni, ráébresztve a szemlélődőt arra, ki a gonosz, és ki a jó, milyen érzéseket váltanak ki a képen történtek a szereplőkben. Komplett erkölcsi tanmeséket kellett olykor állóképen megörökíteni, hogy az minden „fogyasztónak” ugyanazt az üzenetet hordozza.
Osztozunk az érzésben
Annál is inkább, mert nem is állunk olyan messze valóságunk dolgában középkori elődeinktől, mint hinnénk. Az embereket foglalkoztató alapvető kérdések: egészség, betegség, halál, szerelem, nem cserélődtek le, esetleg csak bővültek. De az ember akkor is aggódott szeretteiért, félt, hogy betevő falat nélkül marad, fontos volt számára, hogy fedél legyen a feje fölött.
Figyelemre méltó alkotások
A képek minden szemlélődő érdeklődését felkeltik, betekintést nyújtanak a középkori ember mindennapjaiba, az őket legjobban foglalkoztató kérdésekbe, a hétköznapjaikat átitató társadalmi, vallási, erkölcsi, egészségügyi és gazdasági problémákba. Egy fiatal statisztikust azonban úgy tűnik, az átlagnál jobban megragadták ezek az alkotások, aki már egyetemista korában elkezdte csokorba gyűjteni ezeket.
Olivia M. Swarthout 2022 áprilisában, az akkori Twitteren elkezdte posztolni középkori illusztrációkollekcióját, és a különleges képeket felvonultató oldal jogutódjának ma már közel 700 000 követője van. Ez inspirálta őt abban, hogy könyv formájában is megjelentesse az interneten legnépszerűbb képeket, és hozzájuk jó néhány, ott nem látható, frissen felfedezett gyöngyszemet. A Weird Medieval Guys című könyv az eredeti tartalmakat sajátos humorral fűszerezett megjegyzések kíséretében tárja a jelenkori olvasó elé.
