Kincsem, a verhetetlen versenyló gazdáját élete delén túl találta el Ámor nyila. Egyetlen, komolyabb kapcsolata nem volt mentes furcsaságoktól.
Kevés állat büszkélkedhet önálló Wikipedia-szócikkel, de a magyar csodakancának is nevezett Kincsem egy közülük. Ha történetét, versenyeredményeit, egy istállómacskával való legendás barátságát nem ismernénk, itt rengeteg információt találunk róla. A lóval ellentétben gazdájának nevét már kevesebben tudják, pedig Blaskovich Ernő élete is igazán izgalmas lehetett egykor.
Blaskovich Ernő nemcsak lovas volt, mezőgazdász is, a tápiószentmártoni ménes alapítója, nemesi család sarja. A lovak iránti szeretetet az anyatejjel szívta magába az ifjú Ernő. Felmenői között tizennégyen is azzal büszkélkedhettek hogy igazi telivérek tulajdonosai voltak. Ez abban az időszakban, a 18-19. század környékén sem volt általános annak ellenére, hogy a lovas kultúra éppen virágkorát élte. Kincsemet Kisbéren fedeztette, ám a hírekkel ellentétben Tápiószentmártonban született, Ernő későbbi saját birtokán.
A család minden tagja szerette a lovakat
Ernő nagyapja, Blaskovich József, versenyló-tenyésztéssel foglalkozott, már 1827-ben, a Széchenyi István által indított első pesti versenyen is nyert a lova, egy 5 éves, névtelen, fekete kanca. A nagyapa és Ernő azonos nevet viselő apja 1828-ban a Pesti Gyep, azaz az első lóversenypálya alapításának aláírói között is ott voltak. Bátyja, Pál híres kocsihajtó lett, Ernő maga pedig úrlovas, azaz alkalmi zsoké.
Ernő négy bátyjával ellentétben aprócska fiú volt, felnőttként is kistermetű maradt, úrlovasként számos alkalommal diadalmaskodott. Hivatását a lótenyésztésben találta meg. Amint azt Gócsáné Móró Csilla a Blackovichok világa címet viselő doktori disszertációjában írja, szülei halálát követően örökségként ő, a legkisebb fiú kapta a tápiószentmártoni családi uradalmat, ahol legendás ménesét megalapította. Ennek édesanyja hosszú élete lehetett az oka, aki jóval férje halála után is hosszú időn keresztül használta még a birtokot.
Ernő pedig nőtlen volt, míg testvérei családot alapítottak, és szükségük volt saját otthonra. Nekik emiatt korábban ugyan, de kisebb jelentőségű uradalmak jutottak a családi örökségből. A tápiói birtokhoz Ernő anyja halált követően jutott hozzá, munkásságának köszönhetően, melyet késbb unokaöccsei is folytattak, 80 generációnyi ló született itt, egészen 1944-ig folyamatosan tenyésztették Kincsem vérvonalát. A ménes és a birtok jelentős része azonban áldozatul esett az ország háborús feldúlásának, néhány évvel később pedig államosították.
A birtok mellett egy budapesti ingatlannal is rendelkezett, mely magánéletében is nagy jelentőséggel bírt. A Reáltanoda utcai lakásban élt ugyanis szeretőjével, nem messze a család fővárosi kastélytól. A házat sokáig Kincsem-házként is ismerték.
Lovak és kutyák jelentették az életét
Blaskovich Ernő élete végig agglegény maradt, bár akadt egy asszony, akivel megosztotta életét. Életét a mezőgazdaság, illetve a lovak és azok tenyésztése tette ki. Bár arisztokrata családból származott, a mezőgazdasági munkákból is részt vett, szántáskor, vetéskor és aratáskor a földeken dolgozott. Egyetlen alkalmat hagyott csupán ki élete során, amikor Kincsemmel Goodwoodban versenyzett.
A lovak mellett a kutyákat is igencsak szerette, harriereket, angol nyulászkopókat tartott és falkavadászatokat szervezett. Lovasként pedig indult ugyan versenyeken, ám nem túl gyakran. 25 futamban azonban még így is sikerült győzedelmeskednie élete során.
Két lóért egy pesti kastély
A Reáltanoda utca akkoriban, a kiegyezést követően hatalmas jelentőséggel bírt, a legdrágább volt mind közül. Nem messze feküdt a Nemzeti Lovarda - minden bizonnyal ez is nagy szerepet játszott abban, hogy ide költözött. Szemben a házzal állt a Zichy-villa és Széchenyi István budapesti palotája, illetve Ernő egyik bátyjának háza is a közelben helyezkedett el.
Ernőé a 12 számú, egyemeletes palota volt.
Az ingatlan berendezésére nagy figyelmet fordított a számlakönyve szerint, két lovát adta el érte. Udvarán kutyáinak is saját kennelje volt, és a legendás ló, Kincsem is saját istállóval rendelkezett. A földszinten pedig élettársának, a kékszemű Lady néven ismert asszonynak saját birodalmat rendezett be.
Az ő maga által használt helyiségek az emeleti szobákban kaptak helyet. A házban lovas relikviák plakettek, emlékek díszítették a falakat és a szobákat. Fogadta itt az egykori walesi herceget, VII. Eduárdot, de II. Vilmos és és Milán szerb királyokat, és a spanyol királyt, XIII. Alfonzt is.
A földszinten egy, a közbeszédben csak ladynek nevezett, titokzatos hölgy lakott. Hivatalosan házvezetői minőségben került a házhoz az egykori színésznő, Szabó Karola. A hölgy azonban több volt, mint a személyzet első tagja, emiatt a pesti pletykák rendre foglalkoztak vele. Abban, hogy a kiegyezés fővárosi mindennapjaiban beszédtémává vált, minden bizonnyal szépsége és láthatatlansága is szerepet játszott. A szőke, kecses, kék szemű lány ugyanis 20 évvel volt fiatalabb a már középkorú Blaskovich Ernőnél.
Ernő féltve őrizte szerelmét, kapcsolatukat ma talán divatos, ám korántsem hízelgő jelzőkkel illetnénk.
Szabó Karola szinte a falak közé zárva, a szabad mozgás lehetősége nélkül lakott itt a legendák szerint. Amikor eltűnt a színpadról, eleinte senkinek nem tűnt fel hiánya, ugyanis szakmájában nem sikerült annyira maradandót alkotnia, hogy hiányozzék a közönségnek. Ráadásul alig látta valaki azokon kívül, akik látogatóba érkeztek a Kincsem-házba, mert soha nem hagyta többé el az épületet. Lehet, hogy ennek saját döntése volt az oka, ám az is lehet - miként a pletykák szóltak -, hogy Blaskovich nem engedte ki szép szerelmét a városba.
Egy nem is annyira titkos kapcsolat
Bár a Blaskovich-család és a barátok is tudták, hogy az egykori erdélyi származású színésznő több, mint házvezető, mégsem mutatkoztak soha nyilvánosan együtt. Kincsem gazdáját élete utolsó éveiben ápolta is az asszony, sőt, még a családalapítással is próbálkoztak, sikertelenül.
„Bájossága, kellemes modora, Blaskovichhoz való ragaszkodása, kiváló szellemi képességei messze meghaladták azt a nívót, amelyet betöltött állása, a házvezetőnői, megkívánt volna.”
— írta a Pesti Napló 1931. június 7-i száma. A cikk szerint „mindenki tudta", hogy közel negyven éven keresztül tartó kapcsolatuk több, mint alkalmazott és munkavállaló viszonya.
A család a vagyont féltette a nőtől
A korkülönbség kettejük közt egyre látványosabbá vált, így pár év boldogságot követően kapcsolatuk egyfajta beteg-ápoló viszonnyá formálódott. A ház javait Karola sajátjaként kezelte, a család pedig joggal aggódott, hogy a legendás lovakkal szerzett vagyon is elvész. Blaskovich azonban végrendeletében gondoskodott egykori tulajdonairól, megemlékezve szerelméről is. Az asszony egy egész birtokot kapott, az uradalom és a lovak pedig családon belül öröklődtek, unokaöccsei, Elemér és Aladár vitték tovább a tápiószentmártoni birtokot.
Mezőszilason vett egy ezerholdas birtokkal övezett kastélyt a számára, ahol később Karola az új családjával az államosításig élt. Karola Ernő halála után magával vitte oda a palota teljes ezüstkészletét új lakhelyére, emiatt aztán az örökösök be is perelték. Később férjhez ment, egy egykori katolikus pap vette el, aki szerelme miatt kilépett a papi hivatásból.
Ha kíváncsi vagy, miként alakult Munkácsy Mihály szerelmi élete, ebben a cikkünkben megismerheted feleségét.
