Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Okoskodó, tudálékos, bosszantó, rátarti, beszólogató, gúnyolódó – vannak olyan mondatkezdő kifejezések, melyekkel már a kommunikáció elején agyoncsaphatjuk a beszélgetést, alááshatjuk a mondanivalónkat, vagy akár még a kapcsolatainkat is, annak ellenére, hogy ezeket a mondatkezdő fordulatokat épp az üzenet tompítására szánjuk.
„Te mindig…”, „Hogy őszinte legyek…”, „Nem akarlak megsérteni, de…”, „Nos, tulajdonképpen…” Sokan ezek után a mondatkezdő kifejezések után már meg sem hallják, amit a másik mond nekik. Ez akkor fordul elő, ha ezek a felütések valamiért, például egy régi rossz emlék vagy szokás miatt, vörös posztónak számítanak, mert például azt érezzük, kioktatnak, lekezelnek vagy elutasítanak bennünket. Összegyűjtöttünk néhányat azok közül a mondatkezdő kifejezések közül, amelyeket a saját érdekünkben jobb, ha soha nem mondunk másoknak.
Ezekkel a kifejezésekkel ne kezdj mondatot
„Minden tiszteletem a tiéd, de…”
Ez az a gyakran hallott kifejezés, amit jobb, ha nem mondunk ki akkor, ha pozitív reakciót várunk valakitől. Ezzel a felütéssel ugyanis nem teszünk mást, mint előre jelezzük, hogy meglehet, akaratunk ellenére, de tiszteletlenek leszünk. A szándékunkat módosító szavaktól azt reméljük, hogy a másik majd nem érzi rosszul magát attól, amit mondunk, azonban a tetteink sokkal többet elmondanak rólunk, mint a kimondott szavak. Éppen ezért, ahelyett, hogy előrebocsátjuk, hogy tiszteletlenek leszünk, mutassunk inkább tiszteletet.
Legyünk udvariasak, viselkedjünk és kommunikáljunk ennek megfelelően.
„Te mindig…”
Ha egy mondatot úgy kezdünk, hogy „Te mindig…” vagy „Te soha…”, ezzel azonnal védekezésre késztetjük a másik embert. Ezek a kifejezések automatikusan fokozzák a konfliktust, és sokkal nehezebbé teszik a kommunikációt még akkor is, ha jó szándékkal használjuk.
Ha nem szeretnénk a szavainkkal senkit megbántani, jobb, ha nem használjuk a gyakoriságra vonatkozó határozókat, és nem mondunk olyanokat, hogy „Te mindig olyan kedves vagy”, „ Te mindig elfelejted kivinni a szemetet”, mert hamisnak vagy számonkérőnek tűnhetünk. Ehelyett mondjuk inkább azt, hogy
„Észrevettem, hogy elfelejtetted kivinni a szemetet ma reggel. Biztos nagyon mozgalmas napod volt.”
A „Mindig olyan kedves vagy” helyett pedig mondjuk inkább azt, hogy „Olyan kedves vagy velem. Köszönöm! Ez valóban sokat jelent nekem.”
Talán észre sem vesszük, de ezek az apró változtatások nagy hatással lehetnek arra, hogy a beszélgetőpartnereink hogyan fogadják az üzeneteinket.
„Hogy őszinte legyek…”
Nem kell ahhoz pszichológusnak vagy rendőrségi profilozónak lenni ahhoz, hogy tudjuk, ha valaki úgy kezd egy mondatot, hogy „Az igazat megvallva…”, „Őszintén szólva…” vagy „Lehetek őszinte?”, akkor mindezzel előrevetíti azt, hogy bizony nem lesz őszinte.
Ennek az az oka, hogy az őszinte emberek általában nem érzik szükségét annak, hogy mondandójukat ezekkel a bejelentésekkel indítsák, legyen szó magánéletről vagy munkáról. A fenti szabódások helyett sokkal célravezetőbb, ha inkább kimondjuk azt, amire gondolunk.
„Ne vedd sértésnek...”
Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondjuk, a beszélgetőpartnerünk már sértésnek is veszi a szavainkat. De ha nem szeretnénk a másikat megsérteni, akkor vajon miért nem olyan szavakat használunk, amelyekkel nem bántjuk meg? Ha a „Ne vedd sértésnek…” kijelentéssel indítjuk a mondandónkat, azzal azt üzenjük, hogy már jó előre lelkiismeret-furdalásunk van amiatt, hogy bántó, sértő vagy akár durva dolgot fogunk mondani.
Ehelyett jobban járunk, ha a kritikánkat az olyan, kevésbé bántó kifejezéssel fogalmazzuk meg, mint „Engem ez aggaszt, mert…”, majd ezt követően magyarázzuk el, miért mondjuk ezt. De megoldás lehet az a barátságot sugalló kérdés is, hogy „Nyitott lennél néhány visszajelzésre?” „Megengedsz néhány gondolatot azzal kapcsolatban, hogy…?”
„Ez hülyén hangzik...”
Az ilyen önbecsmérlő kijelentésekkel az a probléma, hogy az, akivel beszélgetünk, akár el is hiheti, hogy valóban komolytalan lesz, amit mondani fogunk, így tulajdonképpen mi magunk ássuk alá a mondandónkat. Az ilyen megnyilvánulások önbizalomhiányra utalnak, vagy túlságosan udvariaskodó formulának tűnhetnek, különösen akkor, ha szakmai ügyekben nyilvánulunk meg például a munkahelyünkön.
De tűnhetünk akár manipulatívnak, jelezhet passzív-agresszivitást, hamis szerénységet, vagy üzenheti azt is, hogy kigúnyoljuk az előttünk megszólalót.
„Tudom, mit érzel…”
Bár ezzel a mondatkezdéssel azt szeretnénk kifejezni, hogy empátiával fordulunk a másik emberhez, valójában ennek az ellenkezőjét üzenjük, hiszen honnan is tudhatnánk, hogy mit érez a másik. Igaz ez akkor is, ha már mi magunk is átéltünk hasonló dolgokat.
A „Tudom, mit érzel…” kezdetű mondatokkal beleeshetünk abba a csapdába, hogy ahelyett, hogy meghallgatnánk a másik ember problémáját, azt, hogy min megy éppen keresztül, elkezdünk saját magunkról beszélni.
Ha mindenképpen szeretnénk például egy bajba jutott vagy egy gyászoló embert a támogatásunkról biztosítani, ajánljuk fel neki, hogy eltöltünk vele egy kis időt, amikor elmondhatja, ami a szívét nyomja, vagy csak egyszerűen kérdezzük meg tőle, hogy szeretne-e beszélni a problémáiról.
A csalók mindig megtalálják a módját, hogy tudat alatt manipuláljanak. Mutatjuk a 6 leggyakoribb pszichológiai trükköt, amivel átverhetnek téged is.
