Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
Egy népszerű legenda szerint a 13. század elején gyerekek indultak keresztes hadjáratba a Szentföld felszabadításáért, az őrült terv azonban hamar befuccsolt, és katasztrófával végződött: a részt vevő több ezer gyerek sosem jutott el a célig, de hazatérniük sem sikerült. A középkor barbarizmusát illusztráló történetet sokan, sokféleképp feldolgozták már, de vajon mennyi igaz belőle?
Harmincezer gyerek szállt hajóra a Szentföld felé
A történet legismertebb változata szerint 1212 májusában II. Fülöp (Ágost) francia király udvarában megjelent egy Cloyes-ból származó 12 éves, Étienne (a magyar fordításokban István) nevű pásztorfiú, és bejelentette, fantasztikus álmot látott, melyben Krisztus megparancsolta neki, hogy vezessen felszabadító keresztes hadjáratot a Szentföldre. Az uralkodó természetesen józan eszénél volt, és hazaküldte a kisfiút, Étienne azonban nem adta fel, kiállt a Saint Denis-székesegyház kapuja elé, és prédikálni kezdett. Szenvedélyes beszédeivel nagy tömegeket tudott meghódítani, és júniusra elérte, hogy legalább tízezer gyerek szegődjön mellé a szent küldetésre.
A Vendôme-ban gyülekező gyerekek – többségükben parasztsorból származó fiúk, de voltak a tömegben nemesi sarjak és lányok is – azt állították, meg fog nyílni előttük a tenger, és gyalog, száraz lábbal jutnak majd el a Szentföldre; a pápa semmilyen beleegyezést nem adott a bizarr keresztes hadjáratra, egyes papok mégis megáldottak a sereget. A lelkes gyerekhad egészen Marseille-ig vonult, ahol állítólag már harmincezerre duzzadt a létszámuk, ott azonban csalódottan tapasztalták, hogy a tenger nem válik ketté előttük. Egyesek inkább hazamentek, a többiek számára viszont két, mélyen vallásos kereskedő kibérelt hét hajót. A hét hajóból kettő elsüllyedt útközben, a többi pedig Afrika partjainál ért partot, ahol a gyerekek szaracén rabszolga-kereskedők kezei között végezték.
Egy másik történet a Rajna-vidéken hasonlóan lezajlott eseményről számol be ugyanebben az időszakban: egy Nikolaus (Miklós) nevű fiú Kölnben gyűjtött maga köré követőket egy keresztes hadjárathoz, akik nem mind gyerekek voltak, akadtak közöttük csavargók és prostituáltak is. Az összeverbuválódott had egy része az Alpokon keresztül eljutott Genováig, de mivel a tenger előttük sem nyílt meg, többségük inkább letelepedett az itáliai városban. Nikolaus leghűségesebb követőivel végül Rómába érkezett, ahol III. Ince pápa barátságosan fogadta őket, az őrült hadjárat ötletét azonban elutasította, és hazaküldte a gyerekeket. A csalódott gyerekhad engedelmeskedett az egyházfőnek, és elindult vissza Németországba, de csak nagyon kevesen érkeztek meg közülük.
Valószínűtlen, hogy lett volna ilyen keresztes hadjárat
A gyerekek kudarcba fulladt keresztes hadjáratáról szóló két történet valamelyike több mint ötven középkori krónikában szerepel különböző változatokban, ezek azonban mind jóval később keletkeztek – írja Hahner Péter történész, a Rubicon Intézet főigazgatója. Az eseményt megörökítő első, egyben legrészletesebb forrás a Trois Fontaines-i ciszterci apátság szerzetese, Albericus Monachus 1250-ben, vagyis majdnem negyven évvel a vélt események után írt krónikája, mely a modern történészek szerint inkább mendemondák és városi legendák, mintsem történelmi tények alapján rekonstruálhatta a történetet.
A korszakban valóban rengeteg fanatikus vallási mozgalom létezett, azonban kétséges, hogy bárki annyira eszelős lett volna, hogy gyerekeket buzdít harcra a felfegyverzett muszlim hadak ellen. Az is sokatmondó, hogy a két történet – Étienne és Nikolaus legendája – gyakran összekeveredik egymással, egy idő után a különböző elbeszélések hol egyikből, hol másikból emeltek át motívumokat. Ezek némelyike már a puszta matematika elvén is kétségbe vonható: egy harmincezres gyereksereg például nagyon nehezen fért volna el mindössze hét hajó fedélzetén, melyeknek így egyenként 4000 főt kellett volna szállítaniuk. Még Kolumbusz híres Santa Mariája is csupán negyvenfős legénységgel indult útnak majdnem három évszázaddal később. Arról már nem is beszélve, mit ettek és hol aludtak az út során a gyerekek.
Félrefordításból keletkezett a legenda?
Francia történészek szerint a gyerekek keresztes hadjáratáról szóló legenda valójában egy félrefordítás miatt keletkezett, a krónikások ugyanis a latin pueri szót használták, mely elsődlegesen fiúgyereket jelentett, azonban egy bizonyos társadalmi osztályhoz tartozó felnőttek elnevezésére is alkalmazták. A kifejezés a függőségben élő szolgákra, vidéki napszámosokra utalt, de ezzel illették azokat az ifjabb fivéreket is, akik már nem kaptak az örökségből, ezért munkát kellett keresniük maguknak.
A keresztes hadakat gyakran éppen ezekből a néprétegekből toborozták, a szegények, a nyomor elől menekülők pedig szívesen csatlakoztak a hadjárathoz, ami a meggazdagodás reményét hordozta magában. A korabeli prédikátorok is gyakran hangoztatták, hogy a Szentföldet a tiszták vére fogja megtisztítani: a gazdagok, nemesek kudarcot vallottak, mert Isten szemében méltatlannak bizonyultak a feladatra, ezért most a szegényeken a sor.
Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.
