Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A 355-ös számú kém a legenda szerint segített George Washingtonnak megnyerni a függetlenségi háborút – a kémnőről azonban olyan keveset tudunk, hogy egyesek megkérdőjelezik már létezését is.
Nevét soha, senki nem írta le, kódszáma, a 355 – amely egyébként hölgyet jelentett – pedig egyetlen levélben szerepel csak. Mindössze annyit tudunk róla, hogy az ominózus levél szerzője szerint olyan hölgy volt, aki képes lehet arra, hogy túljárjon mindenki eszén. Ennek ellenére azonban a hős kémnő talán fiktív története máig lázban tartja a történelem iránt érdeklődőket, sőt, Jessica Chastain főszereplésével film is készült alakjáról annak dacára, hogy szó szerint semmit sem tudunk róla.
Az amerikai történelem fontos eseményéhez kötődik személye
A 355-ös legendájának megismeréséhez egészen az amerikai függetlenségi háború idejéig kell visszautaznunk az időben. 1776-ban a későbbi első amerikai elnök, George Washington a hadsereg főparancsnokaként a britektől függetlenedni vágyó patrióták csapatainak élén állt: a Long Island-i csatában a britek többször is meglepték, és
ha az időjárás nem áll mellé szorongatott helyzetében, talán egészen más kimenetele lett volna a háborúnak.
Erős köd, valamint a britek számára kedvezőtlen széljárás miatt azonban az ellenséges csapatokat irányító William Howe a patriótáknak kedvező döntéseket hozott, Washington azonban levonta a megfelelő következtetéseket. Arra jutott, hogy a világ legerősebbnek tartott hadseregével szemben csak akkor viselhetnek sikerrel háborút, ha olyan eszközöket vetnek be, amilyenekre a britek nem is számítanak – ez pedig nem más volt, mint a hírszerzés.
Bár végeredményben Washingtonéknak állt a zászló, a kémszervezet létrehozása nem volt kezdettől sikertörténet. Az amerikai történelem egyik mártírja, Nathan Hale, az első kém életét is adta azért, hogy hazáját győzelemre vihesse. A mindössze 22 évesen kivégzett Hale tanárként dolgozott, mielőtt a csatamezőre lépet volna, ott volt Boston ostrománál is, ahol bátorságát kapitányi kinevezéssel honorálták. Ezt követően New Yorkba utazott, ahol részt vett egy utánpótlást szállító hajó elfoglalásában, majd Long Islandnél behatolt a brit vonalak mögé, hogy ott kémkedjen. Pechjére elfogták, majd tárgyalás nélkül, már másnap kivégezték. Utolsó szavai állítólag a következők voltak:
„Azt sajnálom mindössze, hogy csak egyetlen életem van, amit hazámért adhatok.”
Ekkor alakult meg az első amerikai kémhálózat
Két év elteltével, 1778-ban azonban az amerikaiaknak sikerült egy valóban titkos és operatív értelemben véve meglehetősen sikeres alakulatot létrehozniuk: ez volt a Culper-hálózat, melyet Benjamin Tallmadge őrnagy hozott létre azért, hogy a New Yorkot 1776-ban elfoglaló britek helyzetéről, tevékenységéről és mozgásáról információkat szerezzen. Washingtont leginkább az ellátmányozást végző flotta helyzete érdekelte, valamint az, hogy pontosan mennyi ellátmánnyal rendelkeznek aktuálisan: ebből vont le következtetéseket arról, hogy mikor várható egy brit támadás megindítása. Az elszigetelt New Yorkban az is nehézséget jelentett, hogy cipőket készítsenek megfelelő alapanyagok, illetve eszközök behozatala nélkül.
A Culper-hálózat tagjai egy számokból álló kódot használtak: 1779-ig ez meglehetősen szegényes volt, mindössze 4 számra korlátozódott, amelyek helyeket, illetve két személyt jelöltek.
Ezután azonban gazdag kódrendszerré bővítették azt: Tallmadge létrehozott egy titkosírási módszert, amely olyannyira működőképes volt, hogy a későbbi amerikai rejtjelezés alapjává vált. 710 fontos szó, kifejezés mellé rendelt számokat, ezenfelül a legfontosabb kémek, személyek is kaptak egy saját számot. George Washingtonnak a 711 jutott, Tallmadge pedig a 721-esként futott a rendszerben.
Annak érdekében, hogy a titkosírás segítségével bármilyen kifejezés kódolhatóvá váljon, a betűk és számok felhasználásával egy csúsztatott ábécét alkotott meg, így aztán akármilyen közlés átadására képesek voltak már.
A kémnőről ennyit tudunk – és ennyit feltételezünk
A Culper-hálózat a megszerzett információkat a fenti rejtjelezésnek megfelelően juttatta el végső soron George Washington kezébe, aki azok birtokában hozhatott ravasz döntéseket.
A hálózat vezető kémének egyik levelében bukkanhatunk rá a titokzatos 355-ösre, egy nőre, akiről az utókor nagyon sokat gondol.
A hölgyet Abraham Woodhull, Tallmadge-nek a hálózatba szintén beszervezett gyerekkori barátja említi egy Tallmadge-nek írott levelében, melyben összesen ennyi áll: „Nemsokára meglátogatom a 727-est (ez volt New York számsora - a szerk.), és úgy gondolom, hogy egy 355 ismerősöm túljárhat mindenki eszén.”
A 355 a hölgy kódja, így tehát Woodhull New Yorkban tervezett egy nőismerősével találkozni, akitől komoly segítséget várt az ellenséges megfigyelés elkerülésében. Morton Pennypacker, a 20. század első felének történésze arra jutott, hogy a hölgy Robert Townsend, a Culper-hálózat manhattani vezetőjének szeretője lehetett, akit a későbbiekben elfogtak, egy brit fogolyhajóra, a Jersey-re szállítottak, ahol életet adott Townsend gyermekének, majd meghalt.
Alexander Rose történész szerint azonban Woodhul szomszédja, Anna Strong, egy igazi patrióta, Selah Strong felesége lehetett a 355-ös.
A probléma a két elmélettel az, hogy egyiket sem lehet semmivel alátámasztani.
Az biztos, hogy Anna Strong támogatója, adott esetben segítője volt a Culper-hálózatnak, ahogyan az is, hogy a kémek körül megfordultak olyan nők, akik áldozatos munkájukkal segítettek sikerre vinni tevékenységüket.
A nők szerepe biztosan nagy volt
A Culper-hálózat mindenesetre nagyon sikeresen működött, kémnővel vagy anélkül. Lelepleztek egy pénzhamisítási kísérletet, egy támadási kísérletet a francia flotta ellen, valamint egy kettős ügynök, John Andre kilétét is felfedték. Tevékenységükben mindenképp nagy szerepük volt a nőknek, akiket korábban és sokáig még ezután is elfelejtettek a hírszerzésről szóló krónikák megemlíteni. Ha a355-ös kémnő nem is létezett, a 355-ös, a kémeket segítő nő bizonyosan: még ha nem is ismerjük kilétét, tudjuk, hogy nélküle ez a kémhálózat nem lett volna képes arra, amit véghez vitt.
