Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy aktuális dal. Virágok a réten. És kihívás a konyhában. Sorozatunkban elmeséljük, hogy milyen hétköznapi apróságok tettek minket boldoggá ezen a héten.
Zsófit Mick Jagger és Dave Grohl közös videóklipje dobta fel, Réka kutyasétáltatás közben lazított, Barbi pedig belevágott egy kihívásba.
Easy Sleazy
Mózes Zsófi
Én az utóbbi pár hétben jutottam el oda, hogy kész, vége, elegem van a koronavírusból, maszkostul, kézmosásostul, mindenestül. Már nem döbbenek le, ha terheléses támadás éri a regisztrációs oldalt, nem lepődöm meg azon, hogy mekkora siker az egész napos oltási akció, egész egyszerűen telítődtem, ezek a dolgok már nem érik el az ingerküszöbömet.
Ezért aztán hagytam, hogy apu pár naponta felhozza a témát, hogy ugyan meghallgattam-e már, higgyem el, hogy jó lesz. A harmadik kérdés után még halogattam egy kicsit, mielőtt lekattintottam Mick Jagger és Dave Grohl közös számát. A számot, amit Jagger a lezárások feloldása alkalmából írt, a szükséges optimizmussal, ahogy ő mondja. És ami nem okozott csalódást.
Az Easy Sleazy című szám bármelyikünk életéről szólhatna, a járványügyi statisztikák mellett helyet kaptak benne a hülye TikTok-kihívások, de bebizonyosodik, hogy Jagger is csak emberből van, aki a karantén alatt megtanult főzni, táncórákat vett, és talán egy kicsit fel is szedett magára. A kedvenc sorom pedig, hogy bár ő is megkapta az oltást, mostantól Bill Gates folyik az ereiben, a Föld pedig minden kétséget kizáróan lapos. Hiába, nekünk sincs erre jobb szövegünk.
A videóklipet nézve megint az az első gondolatom, ami általában a Stones-koncerteken, hogy valószínűleg lelket cseréltünk Jaggerrel, ő lett 26, én meg legalább 77 éves. Ez az érzés pedig az utóbbi hetekben különösen aktív volt bennem. De pont ez volt az is, ami mint már annyiszor, megint erőt adott ahhoz, hogy egy kicsit összekapjam, és a hajamnál fogva kihúzzam magam a Covid-melankóliából.
Tavasz a hegyen
Fejes Réka
Az aktuális időjárás hihetetlenül nagy hatással van a napomra. Talán éppen azért nem vagyok korán kelő típus, mert képtelen vagyok kimászni az ágyból, ha odakint sötét van. Vagy hajnali félhomály. Ha viszont arra ébredek, hogy hét ágra süt a nap, csiripelnek a madarak és netán még a virágzó fák illatát is behozza a szél a nyitott erkélyajtón, úgy érzem, bármire képes vagyok. Aki hozzám hasonlóan képes befordulni egy borús naptól, tudja, mennyire fel tudja dobni az ember kedvét a tavasz.
Ebben a tekintetben nem sokat változtam az elmúlt évek alatt: ha madárcsicsergős, tavaszi reggelre ébredek, úgy érzem, aznap bármire képes vagyok. Hát még ha odakint zöldell az erdő és virágzik a rét! A tavasz ugyanis gyönyörű a hegyen, nincs az a halandó, akit ne derítene jobb kedvre! Most éppen az orgona nyílik, már szirmot bontottak az almafák, és a rügyező bokrok alatt hatalmas szamócavirágok borítják a földet. Ilyenkor nincs is jobb stresszűző program, mint egy hatalmasat sétálni Kiwi kutyával.
Gasztrokihívás
Balázs Barbi
Az a jó a főzésben, sütésben, hogy bizonyos dolgokat rutinból, más finomságokat viszont kreativitással készít az ember. A sokszor terítékre kerülő fogásoknál már gondolkodni, méricskélni sem kell, az ember ránézésre tudja, miből mennyire lesz szükség. Amikor viszont valami új készül, az ember sokkal gondolkodósabban főz: ha rutinos, itt-ott még meg is kérdőjelezi az elé kerülő receptet, ha pedig teljesen a saját feje után megy, szabadjára engedheti a fantáziáját.
A héten engem egy receptpályázat tartott vidáman: napok óta azon töröm a fejem, hogy készítsem el a kiírásnak megfelelő (bizonyos alapanyagokat mindenképpen tartalmazó), de – a kiírók ezt is elvárják – rám valamiért egyedileg is jellemző desszertet. Milyen legyen a formája? Tortát, valami aprósütemény-szerűt készítsek? Milyen gyümölcsöt tegyek bele, mennyire legyen modern vagy épp konzervatív a sütim? Egyáltalán milyen típusú édességet tudok képességeim, a rendelkezésre álló eszközök és anyagi lehetőségeim alapján kihozni?
Sok-sok kérdés, és a hozzájuk kapcsolódó örömteli agyalás töltötte ki az elmúlt pár napomat, és ezen a túlzás nélkül önismeretinek is nevezhető úton azt hiszem, sikerült mindent beletennem a kész műbe: tiramisùvariációmat mangó és kamilla teszi izgalmassá, mascarpone helyett pedig krémes túróval készül. Hogy a zsűrinek tetszik-e majd? Nos, ez napokon belül kiderül, de akármi is lesz az eredmény, a sütiig vezető úton így is, úgy is sokat kaptam.
Ha érdekel, hogy a múlt héten mi dobta fel a napjainkat, olvasd el a sorozat előző részét is!
