Jótékonykodás SUP-bérléssel. Munka utáni lazítás a strandon. Nyaralás a Bánki-tónál. Sorozatunkban arról mesélünk, hogy milyen hétköznapi apróságok tettek minket boldoggá ezen a héten.
Nem meglepő, hogy a perzselő forróságban ezúttal mindannyian vízközelben töltekeztünk. Zsófi SUP-ozással támogatott egy jó célt, Réka strandolással vezetett le egy különösen nehéz munkanapot, Barbi pedig egy csapat tinilánnyal nyaralt a Bánki-tónál.
SUP: Evezni nem tudok, de legalább támogattam egy jó ügyet!
Fenyvesi Zsófi
A SUP az egyik legjobb modern kori találmány. Tavaly próbáltam ki először tükörsima vízen, naplementében, elképesztő élmény volt. Teljesen új módon fedezheted fel a tavat, olyan izmaidat használod, amiknek a létezéséről sem tudtál, ráadásul a deszkán lehet jógázni, magaddal viheted a vízhez szokott kutyád vagy gyereked. Nem volt kérdés, hogy idén ismét megpróbálok evezni egy órát, a múltkor állva is simán ment (alapvetően ez a cél, de térdelve vagy ülve sokaknak biztonságosabb lapátolni), magabiztosan álltam neki. Idén post-covidosan, erős hullámzásban... Elképesztően kedves lányba botlottam a bérlésnél, a jogász és fitneszmodell Orosz Cynthiába, aki úgy ad bérbe SUP-okat, hogy a befolyt összegből mindig más jó ügyet támogat.
Szóval az én egyórás evezésem egy picit jobbá tette a siófoki menhelyi kutyák életét. Már ezért megérte. Cynthia még a vízbe is bejött velem, minden segítséget megadott, azt mondta, addig nem enged el, amíg egy boldog élménnyel nem leszek gazdagabb, számára ez a cél. Hogy az emberek jobb kedvűen, egy nagyszerű élménnyel gazdagabban térjenek haza. Ennek ellenére sem sikerült sem felállva eveznem, sem irányban tartanom kis hajómat. Pedig végig mantráztam Matula szavait, aki Tutajost tanította az evezés fortélyaira: a lapjával húz, az élivel meg kormányoz. Hát majd legközelebb. Mert hogy lesz legközelebb, az nem is kérdés.
Leugrani munka után a strandra
Fejes Réka
Az volt a hét legmelegebb napja. Már korán reggel lehúztuk a redőnyöket, és lemondtunk a meleg ebédről, de így sem ment 28 fok alá a hőmérő mutatója. A munka is nehezen ment, minden mondatért komolyan meg kellett küzdenem. Délutánra rájöttünk, hogy semmi értelme tovább szenvedni a sötét és fülledt lakásban, ezért fürdőruhába bújtunk, felkaptunk egy-egy törölközőt, és Kiwi kutyával a hátsó ülésen célba vettük a Balatont.
Azt hiszem, néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy milyen nagy szükségünk van a kikapcsolódásra ahhoz, hogy tovább tudjunk működni. Arra a fajta kikapcsolódásra gondolok, amikor úgy teszed le a munkád, hogy nem tudsz újra gép elé ülni, ha eszedbe jut egy kósza ötlet vagy kapsz egy e-mailt, amikor valami teljesen mást csinálsz, mint amit minden áldott nap, amikor át tudod adni magad a pillanatnak. Hihetetlenül feltöltött az néhány óra, amit a parton töltöttünk. Úsztunk, palacsintát ettünk (amivel nem én bíbelődtem a konyhában), vagy csak feküdtünk a törölközőnkön, ráadásul nemcsak az derült ki, hogy Kiwi tud úszni, hanem hogy szeret is.
Tinik, Bánk, naplemente
Nem mondok újat, ha azt állítom, Magyarország tele van szebbnél szebb felfedezni való helyekkel, igaz? És az se olyan nagy szám, ha azt mondom, sok gyönyörű helyen meg is fordultam már: kirándulások, túrák és városlátogatások során elég határozott véleményem alakult ki arról, melyik az ország legvarázslatosabb hegysége, legizgalmasabb vidéki városa vagy legbájosabb falusi látnivalója. A múlt hét óta azt is tudom, melyik a kedvenc természetes vizű strandom. Elmondjam? Oké: a bánki.
Szerintem majd minden Balaton-parti település strandján voltam már, fürödtem a Duna, a Tisza és a Tisza-tó partján is, de eddig egyik sem volt a szívemnek olyan kedves, mint ez. És messze nemcsak azért, mert jó társaságban (lányomforma, 14 éves tinik csapatával) jártam arra, vagy mert nemrég újították fel a partszakaszt, esetleg mert hihetetlenül burjánzó, zöld és szelíd dombok ölelik körül az apró vízfelületet, de azért is, mert a tó közepén láttam eddigi életem egyik legszebb természeti jelenségét.
Az úgy volt, hogy éjszakai fürdeni mentünk – na nem az éjszaka közepén, hanem sötétedés után azonnal úsztunk be a tó közepén lebegő ugrálóstégre. Már egy ideje csobbantak a tinik, amikor észrevettem, hogy a tavat körítő egyik domb mögött nagy fény világít, mintha focimeccshez vagy koncerthez kapcsoltak volna reflektort. Nem koncert volt ám, hanem holdfelkelte, de nem akármilyen. Az egy dolog, hogy a fényes korong akkorának látszott, mint egy túlfújt strandlabda, de ezüst helyett aranyos pezsgőszínben pompázott és olyan volt, mintha csak nekünk jött volna fel. Valamiért biztos vagyok benne, hogy sehol máshol nem nyújtott volna ilyen megigéző látványt. Az igézet olyan erős volt, hogy egyik úszótársam szemüvegét beálmélkodtuk a vízbe – aki arra búvárkodik, köszi, ha felhozza –, de még ez az egyébként nagyon kellemetlen incidens sem vont le semmit az élmény értékéből.
Mi ebből a tanulság? Menjetek éjszakai fürdőzni, ha víz mellett vagytok, és menjetek Bánkra, ha még nem voltatok: csodás strand, a közelben kéktúraútvonal, mindjárt fesztivál, ehető és megfizethető pizza, túrabringázás meg még egy csomó dolog van ott, amit épp Bánkon a legjobb csinálni.
Ha tetszettek e heti kedvenceink, olvasd el sorozatunk előző részét is!
