Egy magával ragadó társasjáték. Egy zseniális novella. Egy induló YouTube-csatorna. Sorozatunkban elmondjuk, hogy milyen hétköznapi apróságok tettek minket boldoggá a héten.
Réka egy Harry Potter tematikájú társasjátékkal ütötte el az estéket, Barbi újra felfedezte kedvenc Kosztolányi-novelláját, Kristófot pedig a Van Niestat első és egyetlen, igazán friss YouTube-csatornája kötötte le.
A halálfalók felemelkedése
Fejes Réka
A nagy home office-olásban bizony vannak olyan napok, hogy a nap végére képernyőundorom támad, és semmi kedvem az estét filmezéssel tölteni. Milyen jó is ilyenkor egy beszippantós társasjáték. Azok, akik olvassák a társasjátékos cikkeimet, tudják, hogy nem vagyok válogatós, a stratégiaitól a partijátékokig bármi jöhet, de a kooperatív játékok határozottan a gyengéim. Van elég konfliktus a világban, minek töltsem még a szabad estéimet is azzal, hogy megpróbáljak lenyomni valakit, vagy éppen megtörten viseljem a felettem aratott győzelem súlyát? Ugye?
A Harry Potter: A halálfalók felemelkedése nemcsak azért szippantott be, mert vállt vállnak vetve, közösen kell megküzdeni a játékkal, hanem azért is, mert bizony masszív Harry Potter-rajongó vagyok azóta, hogy nyolcévesen megkaptam a nagybátyámtól az első könyvet. A játéknak hihetetlenül menő a látványvilága, ami a sötét hangulatú táblával és a közepére állítandó Voldermort-figurával az ötödik filmet idézi meg, és maga a játékmenet is nagyon izgalmas. Lényegében a történetbéli karakterekből kell egy csapatot toboroznunk, akikkel aztán (ha a bolygóállás és a stratégiai érzék is úgy hozza), legyőzzük a felbukkanó halálfalókat és a Sötét Nagyurat. Eddig többször sikerült nyerni, mint veszíteni, ennek ellenére hétvégén megint kiterítem az asztalra a Főnix Rendjét, és egy jól irányzott kockadobással legyőzöm a gonoszt.
A kulcs
Balázs Barbi
Kosztolányi Dezső A kulcs című műve az egyik kedvenc novellám, ezen a héten pedig az a szerencse ért, hogy egy ragyogóan okos, hamarosan érettségiző nagylánnyal beszélgethettem róla. Az egyszerű történetből (egy kisfiút édesanyja apja után küld „a hivatalba”, mert nála maradt az otthon nélkülözhetetlen kamrakulcs) néhány oldal alatt igazi lélektani dráma bontakozik ki: a kisfiú a felnőttek bonyolult, bürokratikus és hierarchikus világával találja magát szembe, miközben arra is rá kell jönnie, hogy apja is csak ember, ráadásul egészen kisszerű. De legalábbis semmiképpen nem az az óriási, tekintélyt parancsoló figura, akinek egészen addig képzelte őt.
Kosztolányi nem magyaráz sokat, de egy-egy egy félmondatból „Ezek a gondolatok összekuszálódtak. Arca és füle égett. Szorongatta izzadt kezében a kulcsot.” tökéletesen átélhetők a szóban nehezen megragadható érzelmek. Ja és hogy mi ebben a jó, mitől heti kedvenc? A zseniális szöveg élvezete és – akárhányszor olvasom, ugyanakkora – hatása mellett az, hogy akármennyit károgunk azon, hogy a „mai fiatalok” nem olvasnak, nem azokat olvassák, amiket mi, és hidegen hagyják őket a valódi tartalommal bíró alkotások, úgy néz ki, igenis van olyan szöveg, ami kilencven év távlatából is épp ott találja el őket, ahol kell.
Van még mit elmondani a YouTube-on? (Van.)
Csabai Kristóf
Aki ismeri és egy kicsit is beleásott Casey Neistat munkásságába, az biztosan tudja, hogy miért is szokás őt a YouTube etalonjának hívni. A vlogolás nagymestere, aki már a 2000-es években nyakig merült az alternatív filmkészítés világába. A több millió feliratkozóval rendelkező csatornájára már ritkán dob ki új videót, az elmúlt hetekben azonban új kontent érkezett: fivérét, Vant mutatja be, akivel korábban saját show-t kaptak az HBO műsorán, akivel annyi minden őrültségen túl vannak, és Casey elmondása szerint Van az, aki mindmáig olyan igazi életet él: mind ez idáig ugyanis gondosan kikerülte az internet és a közösségi média világát.
De mit is jelent ez? Nehéz elmondani, még akkor sem értjük pontosan, amikor Casey Van háza tájékáról jelentkezik be, megmutatva különc bátyja műhelyét, őrületesen egyszerű, de nagyszerű dolgait. Teljesen akkor válik világossá, mi is ez a különleges frissesség, amikor rábukkanunk nemrég indult YouTube-csatornájára.
Van Neistat ugyanis, bármennyire is a múlt embere, kipróbálja magát a világ legnagyobb videómegosztóján. De a világ e szegletétől mindig is elszeparált ember vajon miről fog mesélni? Van-e mondanivalója még számunkra?
Más történetek, más mondanivalók, más perspektívák. Egy friss lélegzetvétel, ami kreatívan mesél el egy-egy történetet úgy, ahogy máshol nem látjuk. Ő nem a kamerába fordulva mesél, nem vadiúj márkákat mutat be, vagy a legmenőbb drónokkal jelentkezik be a közeli tengerpartról, nem hangos zenével dübörög, a lehető legtöbb impulzust varázsolva nézője elé: ő intelligens tervezéssel építi fel a videóit, szolid és csendes narrációval, rendkívül precíz kamerabeállításokkal, szemcsés, néhol fakó, néha egészen vintage képstílusban mondja el, hogy miért szeret barkácsolni vagy megjavítani dolgokat, vagy hogy mi az a két dolog, amit a férfinak tudnia kell a nőről.
Van Neistat a „spirited man”, aki ragaszkodik az analóg világhoz, de van mondanivalója a digitális világ számára is.
Kíváncsi vagy, hogy a múlt héten mi dobta fel a napjainkat? Kattints, és olvasd el az előző cikkünket!
