Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szakmai elvárás, hogy egy detektív különc, bogaras, furcsa szerzet is legyen, vagy ez csak érdekesebbé teszi a történetet? Ha Poirot nem egy pocakos kakukktojás lenne, ha a kócos és gyűrött Columbo nem „felejtene el” mindig mindent, a kemény és kopasz Kojak gyengéje nem a gyerekek kedvenc nyalókája lenne, Sherlock Holmes pedig kevésbé lenne „szögletes”, akkor könnyen hétköznapi szuperhősöknek nézhetnénk őket. Ezért csentek karakterükbe egy csipetnyi különcséget, vagy a kiemelkedő képességek és fura viselkedés mögött más ok húzódik meg?
Agatha Christie kedvenc belga nyomozója sokat emlegeti szürke agysejtjeinek valóban különleges képességeit, miközben a híres detektív egyedülálló, baráti kapcsolatai is tükrözik furcsa különcségét. Öltözködésében és nettségében már-már kényszeresen pedáns, és előszeretettel hódol hobbijainak, ami például a kertészkedés. Sok mindenben ragaszkodik a megszokotthoz, az állandóhoz, gondoljunk csak sajátos védjegyére, a jellegzetes arcszőrzetre, ami összetéveszthetetlenné teszi alakját. Még mozgása is eltér az átlagtól, ami legalább annyira egyéni, mint kínos igényességgel belőtt bajusza.
Sir Arthur Conan Doyle szintén jellegzetes és bámulatosan éleslátású detektívje, Sherlock Holmes is tisztában van szellemi fölényével „asszisztensével” szemben, így az őt Doktor Watsonhoz fűző barátság is a megszokottól eltérő alapokon nyugszik. Sherlock neve a köznyelvben átment a különc zseni, a rafinált éleslátó, a mindent tudó nagyokos ironikus szinonimájává.
Monk felügyelő egyenesen megkapta a „flúgos” ragadványnevet, ami beszédesen és kedvesen írja le bizarr viselkedési mintáit. Mániás, félelmektől és fóbiáktól gyötört karaktere az élet tragédiái által csak még szélsőségesebbé váltak.
A furcsa alak sokak szemében először akár nevetségesnek is tűnhet, miközben elképesztő meglátásai nélkül a nyomozásokat nem tudná sikerre vinni a rendőrség.
Columbo hadnagy képtelen, gondolhatnánk, megjegyezni még azt is, amit ő maga akar kérdezni. Különben miért kellene állandóan az ajtóból visszatáncolnia. Elfelejti, melyik ballonzsebébe tette a főtt tojást, melyikbe a bevásárlólistát, és melyikben találja a jegyzeteit.
Nem zavarja, ha bevetetlen ágyhoz hasonlítják külsejét, mert a végén mindig neki van igaza, és minden rafinált, magát sokkal okosabbnak képzelő, fölényeskedő gyilkos kénytelen a végén behódolni az addig lenézett, együgyűnek és megvezethetőnek tűnő hadnagynak.
Mit szeretünk akkor bennük?
Poirot és Sherlock tudása és logikája tiszteletet vív ki, míg Monk és Columbo esendősége inkább szimpátiát vált ki. Néha megkönnyebbülten azonosulunk a különc zsenik egy-egy furcsa jellemvonásával, vagy tökéletlen, hétköznapi embert idéző tulajdonságaival, máskor megmosolyogtat rendhagyó viselkedésük.
Mit mond erről a tudomány?
Kedvenc detektívjeink jellemzői már a pszichológusok figyelmét is felkeltették, az említett karakterek viselkedési zavarait pedig különböző mentális betegségek tüneteivel tudják azonosítani.
Poirot és Monk OCD-s?
Az OCD valójában a kényszerbetegség, más néven az obszesszív-kompulzív zavar, ami napjainkban a depresszió után az emberiséget leginkább sújtó pszichiátriai kórkép, mely világviszonylatban egyes becslések szerint mintegy 100 millió embert érinthet. Vagyis az emberiség 2-3%-a szenvedhet a tudatába folyamatosan vissza-visszatérő, akaratlan gondolatok terhétől, melyek szorongást okoznak, és/vagy ismétlődő szertartások kialakulásának kényszerébe torkollnak. A rendezgetés, a gyűjtés, a tisztogatás, az ellenőrzési késztetés mind a gyakori kényszerviselkedések közé tartoznak, ahogy a fertőzésektől való megbetegedés félelme is. A kényszerbetegek hosszan tartó kezeléseinek célja az irracionális rituálék leküzdése, elhagyása vagy mérséklése, ami egy lassú folyamat eredményeként jelentkezhet.
Sherlock Holmes Savant-szindrómás?
Bizonyos tanulmányok Sherlock Holmes viselkedési mintáit az Asperger-szindróma mellett a bipoláris zavarra és a Savant-szindrómára vezetik vissza.
Az Asperger-szindróma az autisztikus spektrumzavarba tartozó enyhébb válfajú autizmus, míg a Savant-szindróma egy olyan kognitív zavar, amely ugyan igen alacsony IQ-val párosul, ezért értelmi fogyatékosságnak tekintik, mégis egyszerre van jelen bizonyos területeken mutatkozó kiemelkedő képességekkel. Szemben a gyakorinak mondható kényszerbetegséggel, Savant-zseniből mindössze félszáz élhet ma a világon egyes becslések szerint, akik főleg számolási, emlékezési és művészi területeken az átlagember képességeit messze felülmúlják. A Savant-szindróma nem tartozik az autizmus spektrumába, bár a Savant-zsenik nagyjából fele autizmussal él.
Autizmus
Az autizmus spektrumzavarba (autism spectrum disorder, ASD) tartozók az ép intellektus és enyhe szociális képességzavartól a súlyos fogyatékosságig rendkívül nagy változatosságot mutatnak. Fiúknál jóval gyakoribb a jelenség, mint a lányoknál, s körülbelül a társadalom 1%-át teszik ki az autizmussal élők. Napjainkban egyre többet tudunk és hallunk az autizmusról, ezért hajlamosak vagyunk azt hinni, számuk növekvőben van, pedig csak a diagnosztikai módszerek egyre pontosabbá, a definíció kristályosabbá válása és az 1960-as évek óta felgyorsult ütemű kutatások révén kerül előtérbe a kérdés.
Vajon Sir Arthur Conan Doyle vagy Agatha Christie, az akkor még korántsem azonosított mentális zavarok jó ismerői voltak, környezetükben akadtak ilyen fura szerzetek, akikről különc zseni figuráikat alkották meg, esetleg saját zsenialitásuk vezethető vissza valamelyik, azóta egyre jobban ismert kórképre?
