Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A középkori katonák rafkósabbak voltak, mint hinnénk: álruhába bújtak, megfutamodást színleltek, vagy ha éppen arra volt szükség, dögszagot árasztottak. Úgy tűnik, már akkor is ismerhették az elvet: szerelemben és háborúban mindent lehet!
A trójai faló mítosza még jócskán a középkor előttről, az i. e. 8. századból maradt fenn, de már az is komoly harctéri leleményességről árulkodik. A fából készült, tetemes méretű, lovat formázó tákolmány a történet szerint egy tíz éve tartó katonai viszálykodásnak a végére tett pontot. Amikor a görögök és a trójaiak már végképp nem jutottak egymással dűlőre, a fából készült lószoborba rejtőzött görög katonák Odüsszeusz által kieszelt trükkje végül csak eldöntötte a küzdelmet.
Többet ésszel, mint erővel, tartotta az okos katona
Hajlamosak vagyunk elődeinket karót nyelt, önmagukat és nagyjából mindent véresen komolyan vevő erkölcscsőszökként látni lelki szemeink előtt. Nem is csoda, hiszen történelemórán és a mozivásznon is leginkább idealizált hősökről hallunk, akiket ezért makulátlan jellemeknek képzelünk. És persze nyilván azok is voltak, s az, hogy irhájuk mentése érdekében
néha kicsit áthágták a fair play szabályait, az az életükért küzdve bocsánatos bűn.
Pedig a középkori harcosok sem voltak szívbajosak jól kifundált és vagány kunsztokat bevetni, még ha azok néha alulról is súrolták a csupa nagybetűvel írandó tisztesség szabályait.
Mivel azonban a ravasz praktikák életeket mentettek, melyeknek az értéke, ha máshogy is mint ma, de a harctéren is megvolt, a katonák gyomra valamivel rugalmasabban vette be a becsület rovására menő kiskapuzásokat a harcmezőn. Ráadásul, jó eséllyel az ellenfél is féltette saját életét, ezért valahol legbelül mindenki tudomásul vette, hogy ezek a piszkos kis trükkök bizony benne vannak a pakliban.
Rafinált katonaélet
A 10. századi Sylloge Tacticorum egy bizánci katonai taktikai kézikönyv, mely a hagyományos támadási és hatékony védekezési tippeken kívül ravasz taktikai tanácsokat is ad az ellenség harcképtelenné tételére. Például:
- Pestissel való megfertőzés: a praktikus tanács és gonosz terv lényege pestisjárványt kirobbantani az ellenséges táborban. Ehhez nincs is másra szükség az ezeréves praktika szerint, mint egy békát egy viperával összezárni légmentesen. Amikor a két állat megdöglött, tetemük darálékát előbb vízben fel kellett forralni, majd belesütni az ellenség táborának szánt kenyérbe. Ha sikerült megetetni az ellenséget, nyert ügyük volt, s még azt az áldozatot sem sajnálták, hogy a kenyeret készítők bizony ugyancsak elkapták a halálos kórt.
- Mérgezett italok: a hasznos harcászati disznóságok okos tárháza több módszert is közöl például az ellenség mérgezett borral való kiiktatására és a vízellátás szabotálására. A mirtuszhal, a disznózsír vagy a trágya is alkalmas e célra, ha a vízkészletbe juttatják, ígéri az írás.
- Termésutánpótlás ellehetetlenítése: egy olyan pofon egyszerű módszer, mint a konyhasó szántása a földbe, legalább egy szezonra megakadályozza a termőföld használatát. A fa gyökereihez bújtatott bab héja vagy a gyökérbe oltott rájaméreg pedig azért "nagyszerű", mert a legtöbb fa kiszárad tőle, és így hoppon marad az éhes ellenség.
- Lovak kiiktatása: a bizánci katonai kézikönyv továbbá azt is vallja, a tengeri teknős epéje hatékony lóméreg. De ha nem kell a szegény párát végleg likvidálni, elég csak elűzni, arra is van javaslata. Végy egy köpőcső céljának megfelelő kis csövet, tanácsolja a harcászati szakkönyv. Tartsd magadnál kutyatej nedvével. Ha elhalad melletted az ellenség lova, fújj belőle az állat orrlyukába a cső segítségével, s a ló azonnal menekülőre fogja majd.
Ezeket a trükköket is simán bevetették a katonák a túlélés érdekében
- A meglepetés ereje: meglepetést sokféleképpen lehet okozni valakinek, de hogy az egyik leghatásosabb módja ennek, ha alvó emberre támad valaki, az majdnem biztos. Az 1300-as évek legelején egy ilyen esetről számolnak be például a krónikák, amikor a flamandok az éjszaka közepén ütöttek rajta a gyanútlanul szundikáló franciákra, és közülük több százat mészároltak le, akik már soha többé ne ébredtek fel.
- Kis drámajátszás, okos színlelés: az 1050-es évek elején a franciák és a normannok csatározásai között említenek egy ominózus esetet, amikor a normann lovagok java elrejtőzött, a többi pedig látványos megfutamodást imitált. Amikor a normannok menekülését nyugtázták a franciák, és épp kezdtek megkönnyebbülni, a rejtőzködő normann lovagok előlovagoltak bújóhelyükről, és jó alaposan meglepték ellenségüket.
- Márpedig a ruha teszi az embert: ezért lehetett IV. Henrik angol királynak három élete az 1403 nyarán vívott shrewsbury-i csatában. Valójában nem volt 3 élete, csak két „dublőre”, akik felöltötték magukra az uralkodó jelképével díszített ruha másolatát, s ez elég volt ahhoz, hogy őket tekintsék az igazi királynak. A jól sikerült cselről még Shakespeare is megemlékezett IV. Henrik című drámájában. (Hasonló történik Akhilleusz és Patroklosz esetében az Íliászban.)
- Színes-szagos effektek: tudunk a 12. századból olyan hadicselről is, amikor Tarantói Bohemund Antiochia fejedelmének akarta kikiáltani magát, de több katonára volt szüksége, ezért vissza kellett térnie itáliai otthonába további harcosokat toborozni. Ezt nyilván nem hagyta volna jóvá az ellenség, így Bohemund csak önmagát halottnak tettetve, egy koporsóban tudott hajóra szállni. Ez idáig nem nagy truváj, de hullaszagot már kevesen tudnak árasztani magukból, akik éppen csak szundikálnak. Ezért Bohemund leleményes segítői egy döglött csirkét rejtettek a szimuláló vezér mellé a koporsóba, s így még nazális effekttel is megtoldották a tökéletes illúziót.
Lecke a életről
Még ha a középkori katonák, fizetett zsoldosok, ad hoc toborzott amatőr harcosok, életüket féltő családapák, szerelmeiket viszontlátni vágyó ifjúk nem is voltak mind egytől egyig a harctéren hősi halált halni kívánó erényes példaképek, mégis volt bennük valami, amiből ma is sokat tanulhatnánk. Úgy tűnik, a cél érdekében sok minden belefért, de az adott szónak mégis súlya volt. Az életmentő zsivány húzásokat a betyárbecsület elnézette még az ellenféllel is, de az adott szónak kifejezetten nagy visszatartó ereje volt. Egy tűzszünetre tett szóbeli ígéretet megszegni például mindenképpen aljas tettnek számított.
Ha kíváncsi vagy a középkor történéseire, ezt a cikkünket se hagyd ki.
