Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nagyjából egy modern repülőtér árát érte 17. századi megépítésekor a versailles-i kastély, amelyet még ma is a világ egyik legszebb épületeként tartanak számon. Azt viszont kevesen tudják, hogy ugyanez a palota valaha a világ leggusztustalanabbjának számított, ahol nemhogy a tisztasággal nem törődtek érdemben, de még a nemesek és az uralkodóhoz érkező vendégek is a folyosón végezték a dolgukat.
Mert hiába is kapott helyet több mint 700 szoba, 2153 ablak, 1250 kandalló és 67 lépcsőház a kastélyban, vécéből 1768-ig valamiért csak 9 volt, azt is csak a királyi család tagjai számára tartották fönn. Ez pedig nem mást jelentett, minthogy minden odaérkező vendég ott guggolt le, ahol akart. Akár a folyosó kellős közepén, akár valamelyik félreesőbb sarokban vagy akár a kastély hatalmas, impozáns kertjében. És egyébként is:
hogy is lehetett volna elég ennyi toalett egy több ezer főből álló udvar számára!
A világ legkoszosabb kastélya volt
Noha az arisztokraták a világ legtermészetesebb módján tolták le a nadrágjukat a palota bármely szegletében, a látogatók – köztük Horace Walpole Orford negyedik grófja, valamint angol író és művészettörténész – elképesztő, mindent átjáró szagra panaszkodtak a kastélyban. A förtelmes bűz áthatotta a folyosókat, a szobákat, a vendégfogadó helyiségeket és az udvart is, így nem csoda, hogy a nagykövetek és a külföldi látogatók számos jelentése nyomán
a pompás palota a világ egyik legkoszosabbja volt.
XIV. Lajos is megelégelte a bűzt a kastélyban
A probléma olyan súlyossá vált, hogy a penetráns bűzt az egyébként nem épp a tisztaságáról ismert XIV. Lajos is megelégelte, és új szabályt vezetett be:
a folyosókat hetente egyszer meg kell tisztítani a széklettől és a kosztól.
Emellett még, a szagokat elfedendő, vázákba helyeztek jó párat a Napkirály kedvenc narancsfái közül is a palotában.
Miután sok tehetősebb nemes is diszkrétebb körülmények között szeretett volna könnyíteni magán, gyakorta vesztegette meg a szolgákat, hogy használhassa az urai szobáiban elhelyezett éjjeli edénynek nevezett „bilijét”, amelyek
tartalmát végül egy gödörbe ürítették.
Jó esetben ide, mert amúgy volt, hogy az ablakon át, a belső udvarokban ért földet az ürülékkel teli edény. A feljegyzések szerint Marie Antoinette-et egyszer így találta telibe egy, a kastély ablakán kidobott székletdarab a kerti sétája során, de sajnos rendszeres volt a királyné konyhájában a mérgezés is
az eldugult és szétrozsdásodott vas és ólom vízelvezető csövekből az ételekbe szivárgó vizelet miatt.
De még ezt is lehet fokozni: nem volt ritka az sem, hogy a túlterhelt latrinák tartalma a hálószobákba csorgott le.
Lyukas székre ültek Versailles-ban
A királyi családtagok szobáihoz tartozó, kamrához hasonlító helyiségekben már „professzionálisabban”, székszerű alkalmatosságokon lehetett trónolni. Ez tulajdonképpen nem más volt, mint egy lyukas szék, ahová egyszerűen csak lehuppant a magán könnyíteni akaró személy. A végeredmény egy alatta elhelyezett edényben landolt, amelyet dolguk végeztével kiürítettek.
A becslések szerint Versailles-ban 300 ilyen alkalmatosság volt, de ez még mindig messze nem bizonyult elégnek.
Pláne úgy, hogy a hírek szerint d'Harcourt hercegnő is gyakran séta közben vizelt, ami miatt sok szolga ki nem állhatta, hiszen menniük kellett utána takarítani. Pletykák természetesen a kastély uráról, XIV. Lajosról is szárnyra kaptak, akiről azt állították, hogy nem volt rest a kocsiban könnyíteni magán.
Nem szeretett fürdeni Versailles ura
És mint azt már említettük, a Napkirálynak nem volt erőssége a tisztálkodás: az egyik legelterjedtebb pletyka szerint XIV. Lajos egész életében csak háromszor fürdött. Noha ezt már többen is cáfolták, annyi biztos, hogy a higiénia egészen mást jelentett a 17. században, mint most. A fürdés akkor ugyanis általában a test teljes vízbe merülésével járt, amely az akkori orvosok szerint erősen kerülendőnek számított, hiszen úgy tartották, hogy a víz a fertőzések melegágya. Ebben is volt némi igazság, hiszen a legtöbb település szennyezett vízforrásokat használt, amely tucatnyi betegség okozója lehetett.
Az viszont biztos, hogy e király palotájában volt egy olyan szellőzésmentes, kis szoba is, amelyekben több száz, mosatlan, elképesztően büdös ruhadarabot tároltak. És akkor még az udvar kutyáiról is nem is beszéltünk: egyetlen olyan ember sem volt az udvarban, aki megtanította volna nekik a helyes „dologvégzés” fortélyait, így
még a négylábúak is súlyosbították a vizeletükkel és az ürülékükkel az egyébként sem rózsás helyzetet.
Ha kíváncsi vagy arra is, milyen piszkos trükkjei voltak a középkori katonáknak, olvasd el az erről szóló cikkünket!
