Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Karinthy és Kosztolányi legendás barátságának alapköve a humor volt. Gyakran állították egymást tréfáik középpontjába, de morbid módon sokszor viccelődtek a halállal is.
A magyar irodalom történetében számtalan legendás barátságról – és legalább ugyanennyi ellenségeskedésről – van tudomásunk. A legismertebb talán Ady és Babits; Illyés Gyula és József Attila, valamint Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes barátsága. Ez utóbbi évtizedeken átívelő, rendkívül fontos szakmai-emberi kapcsolat volt mindkettejük életében, amely Kosztolányi Dezső 1936-ban bekövetkezett haláláig tartott – bár úgy tervezték, hogy még haláluk után is kapcsolatban maradnak.
Találkozás egy fiatalemberrel
Megismerkedésük körülményeiről több verzió is fennmaradt. Egyesek szerint az 1900-as évek elején, a pesti bölcsészkaron, a Négyesy-féle stílusgyakorlat-szemináriumon találkoztak először; ők maguk viszont egy kávéházba tették a helyszínt. Kosztolányi 1925-ben a Színházi Életnek arról számolt be, hogy megismerkedésük egy forró nyári napra esett:
Karinthy „szalmakalapot hordott, forró nyárban bolyhos posztó kabátot”, és már aznap együtt ebédeltek a Bristolban.
Karinthy ellenben a New York kávéház elé tette a helyszínt: „Ugyanaznap a Newyork előtt egy ismerősöm magas, bohémesen hanyag, de dzsentrisen büszketartásu úrral beszélgetett – odamentem, ismerősöm bemutatta: »Kosztolányi Dezső«, én is be akartam mutatkozni, de a szél elvitte a kalapomat és utánarohantam.” Abban mindkettejük beszámolója egyezik, hogy ebédkor vitába keveredtek azon, ki hívhatja meg a másikat – később pedig „ez a vita gyakran megismétlődött, fordított céllal”, vallotta be Karinthy.
Kávéházi költők
Annyi bizonyos, hogy a Nyugat folyóirat köré csoportosuló fiatal magyar írók és költők, köztük Karinthy és Kosztolányi is, gyakran tanyáztak a New York kávéházban; ahol – azon kívül, hogy papírra vetették a ma már tankönyvekből ismert műveiket – folyamatos ugratásokkal szórakoztatták egymást, illetve társaságuk harmadik tagját, a mellettük gyakran feltűnő Somlyó Zoltán költőt. Másik kedvelt tartózkodási helyük az Otthon kávéház volt, a Dohány utcában, ahol mindketten kártyaszenvedélyüknek hódolhattak.
"Kifordultunk a halottasházból, hogy botrány ne legyen"
Kapcsolatuk legfontosabb tartópillére a humor volt. Szívesen játszottak szerepjátékokat, s attól sem riadtak vissza, hogy az öregségen, betegségen és nyárspolgári korlátoltságon gúnyolódjanak. Legtöbb poénjuk céltáblája azonban kissé morbid módon a halál volt. A legenda szerint a temetéseken rendre röhögőgörcsöt kaptak, például akkor, amikor a korán elhunyt Havas Gyula költő temetésén Osvát Ernő szerkesztő valamiért meg volt róla győződve, hogy a még élő Tóth Árpádot kell elbúcsúztatnia. Erre a jelenetre Karinthy így emlékezett vissza: „Emlékszel, Didus, a legutolsó temetésre, ahol együtt voltunk? Egy nagyon kedves barátunkat temették, akit mind a ketten gyöngéden szerettünk.
Könnyes volt mindkettőnk szeme, de egyszer csak, ott a ravatal szélén, megbotlottam valamibe, lenyúltam érte és szótlanul megmutattam Neked: egy darab szépen csomagolt toalettszappan volt.
Egymásra néztünk és szótlanul kifordultunk a halottasházból, hogy botrány ne legyen…”
Humorban nem ismertek tréfát
Ennél is bizarrabb volt az a játék, amit Kosztolányi eleinte unokatestvérével, Csáth Géza íróval, később pedig Karinthyval játszott, és amiről felesége, Harmos Ilona visszaemlékezéséből értesülünk:
"Ravatalra feküdtek, égő gyertyák közé, úgy várták egymást, majd a »halott« elröhögte magát a ravatalon.”
Kosztolányi halála után Karinthy A zöld tinta kiapadt címmel emlékezett barátjára; ebben eleveníti fel azt a jelenetet, amikor egymás halálát játszották el: „(… ) ott ültem a dívány melletti széken, te hangosan hörögtél, én pedig udvariasan sóhajtoztam és halkan, kenetes hangon beszélgettem is az orvossal, ahogy ilyenkor illik”.
Kosztolányi és Karinthy fogadása
Kosztolányi sokszor mondta barátjának, hogy Karinthy fog előbb meghalni, az Így írtok ti szerzője azonban így replikázott: „Fogadjunk egy tízesbe. Ha te halsz meg előbb, adsz nekem egy tízest” – írja Kalmár Tibor A nagy nevettetők – Sztorik a pesti éjszakából című könyvében. Foglalkoztatta őket a túlvilági élet kérdése, így megbeszélték, hogy amelyikük hamarabb távozik az élők sorából, valamilyen jelet ad a másiknak. Karinthy azonban hiába várt barátja halála után, Kosztolányi nem jelentkezett.
„Nyald ki a seggem Karinthi”
Kosztolányi és Karinthy irodalmi tréfáikban is célba vették egymást. Karinthy A szegény kisgyermek panaszait Mint aki halkan belelépett… kezdetű versében figurázta ki; de Kosztolányi sem maradt adós: a Nyár, nyár, nyár című versének kezdőbetűit összeolvasva a következő, emelkedettnek nem nevezhető utasítást olvashatjuk ki: „Nyald ki a seggem Karinthi”. Hogy véletlenül se maradjon rejtve az üzenet, Kosztolányi (Ady modorában) a következő „utasítást” mellékelte hozzá: „Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek, de kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az instanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves poémát, minden irányban.” A kissé obszcén felhívás máskor is előkerült: Grätzer József, Karinthy titkára (róla itt írtunk bővebben) hagyatékából 1969-ben került elő az a levél, amelynek „egyetlen tárgya: s….mnek Karinthy Mester által való azonnali kiny...sa”.
„Ötven Kosztolányiért kapok egy Karinthyt!”
Gyakran visszatérő tréfa volt kettejük között az is, hogy autogramkérőket béreltek fel. Egy ízben egy egész gyereksereg rohamozta meg Karinthyt, aki büszkén osztogat ni kezdte az aláírás okat , egészen addig, amíg a gyerekek el nem kezdtek fanyalogni:
„Karinthy? Nem Kosztolányi? Akkor nem is kell!”
A válasz sem maradt el: Kosztolányitól zsinórban négy aláírást is kért valaki, amikor pedig rákérdezett, minek ennyi autogram, a Karinthy által betanított választ kapta: „Ötven Kosztolányiért kapok egy Karinthyt!”
A két barátot nemcsak az irodalom és a csínyek szeretete, hanem Harmos Ilona is összekötötte, akit, mielőtt Kosztolányi felesége lett volna, Karinthy Frigyeshez fűzték gyengéd szálak. Amikor azonban Karinthy is megnősült, a csínytevések lassacskán abbamaradtak. A feleségét az első világháborút követő spanyolnátha-járványban elveszítő Karinthy jó ideig nem volt tréfás kedvében, később pedig szinte az összes energiáját lekötötte második felesége, Böhm Aranka – aki maga is egy telefonbetyárkodás során ismerte meg Karinthy Frigyest. (Borítókép: Youtube)
Ha szívesen olvasnál Karinthy és második felesége történetéről részletesebben is, ezt a cikket ajánljuk.
