Mindenki hallott már Artúr király Excaliburjáról, de nem ő az egyetlen, akinek legendás kardja volt. A frankok egyik leghíresebb lovagjának a pengéje is méltán lett ismert.
Rengeteg kard létezik, amelyekről izgalmas legendák szólnak. A legismertebb talán Artúr király Excaliburja, a varázslatos kardja, amelyet egy sziklából húzott ki. Az angolszász kard mellett azonban Franciaországnak már évszázadok óta szintén van egy fegyvere, amely legendákból vált ismertté.
A Durandal-kardot mintegy 1300 éve magasan egy sziklába ágyazva őrizték a dél-közép-európai Rocamadour faluban, amíg pár hónapja valaki el nem lopta.
A mitikus kard legendája
Durandal Roland, a híres frank harcos, a 11. századi La Chanson de Roland című eposz főszereplőjének legendás kardja volt. A történet szerint – amely a francia irodalom legrégebbi fennmaradt jelentős műve – Durandal volt minden idők legélesebb kardja, amely egyetlen csapással képes volt sziklákat is átvágni. A mítosz azt is állítja, hogy arany markolatába Szent Péter foga, Nagy Szent Vazul vére, Párizsi Szent Dénes haja és Szűz Mária ruhájának egy darabja volt ágyazva. Az elpusztíthatatlan fegyvert állítólag egy angyal vitte el Nagy Károlynak, a frankok akkori királyának, aki ezt követően Rolandra hagyta.
A legenda szerint Roland a muzulmánokkal vívott harcban halt meg Kr. u. 778-ban. Azonban mielőtt a Roncevaux-hágónál vívott csatában vesztette volna az életét, megpróbálta megsemmisíteni a kardot a sziklákon, hogy ellenségei ne vehessék magukhoz, ugyanis Nagy Károly a lelkére kötötte, hogy inkább pusztuljon a különleges fegyver, mint hogy az ellenségeik kezére kerüljön. De erőfeszítései hiábavalóak voltak. Végül a levegőbe hajította, egy utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, hogy megmentse a karmaiktól. Csodával határos módon több száz kilométert tett meg, mielőtt beágyazódott a Rocamadour sziklafalába majdnem 10 méteres magasságban.
Egy másik legenda szerint a Durandal egykor a trójai hős, Hektór kardja volt, és a varázsló, Maugris adta Rolandnak. Az olasz reneszánsz költő, Ludovico Ariosto által írt mese, az Orlando Furioso (vagy „Orlando feldühödött”) azt állítja, hogy Durandal egy másik lovaghoz, Orlandóhoz (más néven Ronald) kötődött először, aki a viszonzatlan szerelem okozta őrületben szenvedett, és meg volt győződve arról hogy el kell pusztítania Durandalt, hogy bebizonyítsa a hűségét a szerelméhez.
Ebben a történetben Gradasso, Sericena pogány király franciaországi inváziójának elsődleges célja a Durandal visszaszerzése Rolandtól.
Kard a sziklában
2024. június 22-én, szombaton a Durandal hirtelen eltűnt a sziklafalból, és senki sem tudja megfejteni, hogyan vihette el a tolvaj. Bár a történészek szerint a turistalátványosság egy értéktelen másolat volt csak csupán. A sziklában lévő kard történetét az 1780-as évekre tudták visszavezetni, amikor a helyiek turistákat akartak odavonzani, ezért telepítették. Így a sziklába ágyazódott fegyver valójában nem Nagy Károly idejéből való volt, mégis rengetegen látogatták.
Ki volt Roland?
Rolandról viszonylag keveset tudunk, de a középkori legendák az egyik legnemesebb lovagként ismerik. Ezek szerint a híres frank császár, Nagy Károly unokaöccse volt.
Rolandot a tizenkét paire, a Nagy Károly udvarában szolgáló elit harcosok csoportjának legnagyobbjaként is tartják számon.
Páratlan harci képességeiről és rendíthetetlen hűségéről volt ismert. A roncevaux-i csatában tanúsított hősies utolsó küzdelmén kívül nem sokat tudunk az életéről. Ez a csata Nagy Károly Ibériai-félszigeti hadjárata során zajlott Kr. u. 778-ban, ahol a frank sereg a területüket védő baszk erők ellen harcolt. Roland a visszavonuláskor halt hősi halált mint az utóvéd főparancsnoka, mikor a baszkok a Pireneusok egy szűk völgyében rájuk támadtak.
A legenda szerint Roland hősiesen védte a bajtársait, és nem volt hajlandó a kürtjébe fújni, hogy erősítést hívjon, amíg már majdnem túl késő nem lett. A halálos sebesülés ellenére Roland bátran folytatta a harcot, és csak az utolsó hősies küzdelemben adta meg magát, így vált a túlerővel szemben tanúsított rendíthetetlen bátorság és önfeláldozás szimbólumává. Végül a közelben, Blaye város Szent Roman templomában temették el.
Bár a roncevaux-i csata egy tényleges történelmi csata volt, számos legenda misztifikálta a történteket, egyes verziókban a baszkokhoz szerecsen muszlim harcosok is csatlakoztak, így a konfliktus a keresztények és a muszlimok közötti nagy csatává vált.
Női útonállókról is szólnak legendák, olvasd el az alábbi cikkünkben az egyik legismertebb történetét.
