Jókai választottja, a színésznő Nagy Bella 54 évvel volt fiatalabb az írófejedelemnél, de a Jókai család szerint nem ez volt a legfőbb érv ellene.
1897 tavaszán egy színésznői ambícióktól fűtött, 17 éves lány kopogtatott be a 72. évét taposó Jókai Mór ajtaján. A szegény családból származó Grósz Bella színiiskolába szeretett volna járni, ám családjának anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy kifizesse a borsos tandíjat. De amikor a fülébe jutott, hogy megfelelő ajánlással akár tandíjmentességre is szert tehetne, felkereste az aggastyán írót.
Atyai támogatás?
A megkeresés hatékonynak bizonyult: állítólag, miután Bella elszavalta a Tetemre hívást, Jókai homlokon csókolta, és azt mondta neki: „Maga egy született drámai hősnő, és én nagyon szívesen el fogok járni, hogy felvegyék az akadémiára.” A lány ezután a Nemzeti Színházba került ösztöndíjjal, majd Rákosi Szidi színiiskolájában képezte magát. Ma már nehezen megállapítható, tényleg tehetséges volt-e (néhány korabeli újság a „nagy tragika” lehetőségét látta benne), vagy azoknak lett igazuk, akik szerint kezdettől fogva Jókai „behálózása” volt a célja. Mindenesetre Bella később is rendszeresen meglátogatta Jókait: az író családtagjainak nem kis megdöbbenésére kíséret nélkül érkezett, és sokszor órákat töltött kettesben az íróval. Jókai nevelt lánya, Feszty Árpádné Benke Róza sem sejtette, hogy az idős író azért fizet neki és családja számára külföldi utazásokat, hogy addig is kettesben maradhasson választottjával.
Megpróbálták lebeszélni őket
Akár így, akár úgy, Jókai és az ifjú színésznő egyre közelebb kerültek egymáshoz, majd egy füredi kiránduláson megtörtént az eljegyzés is. Ennek híre óriási indulatokat kavart a családban: Feszty Árpádné Rózának cseppet sem tetszett, hogy egy „kétes erkölcsűnek” tartott színésznő környékezte meg a nemzet íróját. A lapokban megjelent az eljegyzés híre, a Jókai család azonnal cáfolatot tetetett közzé, majd minden eszközzel megpróbálták lebeszélni a feleket szándékukról. Még egy orvosi papírt is beszereztek Jókai beszámíthatatlanságáról. Valószínűleg féltették az idős írót (illetve az őket illető majdani hagyatékot) a nincstelen, zsidó színésznőtől, akiről olyan pletykák is szárnyra keltek, hogy állapotos, s nem is biztos, hogy az írófejedelemtől.
Jókai fiatal felesége
De minden hiába, 1899. szeptember 16-án az idős író polgári szertartás keretében feleségül vette az akkor már Nagy Bella néven fellépő, számtalan Jókai-darabban játszó színésznőt. „A költő – már amint ő azt tenni szokta – meghatottan simogatta fekete szalonkabátját és deres parókáját, miközben ismeretes szelíd mosolyával nézett menyasszonyára, akinek erőteljes termetéhez szintén egyszerű fekete ruha simult. A háttérben állt az örömanya a tanukkal” – tudósított az egyébként szűk körben zajló esküvőről a Pesti Hírlap, amely arról is beszámolt, hogy Jókai a ceremónia során leszögezte: megteszi, ami tőle telik, „hogy hazájának dicsőséget szerezzen”. A házasságkötés után a pár a Keleti pályaudvar különtermében tartotta a menyegzői ebédet, majd gyorsvonattal Bécsbe, onnan pedig Olaszországba utaztak nászútra.
Rágalmak sokasága
Jókai házassága után szakított saját családjával, felesége családtagjait (édesanyját, két húgát és öccsét) viszont Erzsébet körúti lakásukba költöztették, és magukkal vitték őket külföldi útjaikra is. (Nagyon nem kellett kerülgetniük egymást, hiszen Jókainak volt egy villája a Svábhegyen, illetve egy nyaralója is Balatonfüreden.) Sokat pihentek Abbáziában és a francia Riviérán, de utaztak Párizsba, Nagyváradra, Kolozsvárra is.
Mindeközben az indulatok nem akartak csitulni a pár körül. Rendszeresen kaptak rágalmazó leveleket a feleség erkölcstelen életmódjáról, vagy például arról, hogy Bella édesanyja nyilvánosházat üzemeltet – ami természetesen nem volt igaz.
A Jókai család azzal vádolta Nagy Bellát, hogy éhezteti és rongyokban járatja a nemzet íróját; Jókai pedig, talán azért is, hogy megmagyarázza választását, megírta az Öreg ember nem vén ember című regényét.
Az utolsó út
Az utolsó közös útra 1903 novemberében került sor. Nagy Bella visszaemlékezései szerint Jókai választotta Nizzát úti célnak: „903 novemberében azt mondta az uram, hogy neki annyira megtetszett a téli tartózkodás háztartással, hogy meg lehetne próbálni megismételni Nizzában. Voltak párizsi ismerőseink, akik a telet mindig Nizzában töltötték, azoknál érdeklődtünk, s a vége az lett, hogy elindultunk ismét háztartással telelni Nizzába. (…) Jókai életbeosztása Nizzában is ugyanaz volt, mint Pesten. Reggel korán kelt, délelőtt dolgozott, ebéd után kicsit aludt. Pesten a délutáni alvás után rendszerint elment a klubjába, a híres tarokkpartira.” Az idilli pillanatoknak egy megfázás vetett véget: a tüdőgyulladásba forduló betegségbe az idős író 1904. május 5-én belehalt. Végrendeletében kizárólagos örökösének Nagy Bellát tette meg, ami évtizedekig tartó pereskedést okozott a Feszty család és Nagy Bella között.
Nagy Bella mindössze 25 évesen lett özvegy. Férje halála után elköltözött az Erzsébet körútról, fivérével és két húgával élt együtt egy kétszobás lakásban a Jósika utcában. Anyagiakban nem szűkölködött, de „kispolgárias özvegyi életet” élt, kerülte a nyilvánosságot, és ritkán adott interjúkat. 1935-ben kivételt tett a Magyar Hírlap tudósítójával, akit otthonában fogadott: „A többi szobában is úgy érezzük, mintha nem is polgári otthonban, hanem múzeumban járnánk: Jókai-múzeumban. Örökzöld pálmák alatt a költő mellszobra, a falakon rámákból is az ő derült kék szeme mosolyog, dísztárgyak, nippek, szobrok, mind-mind vagy tőle vannak, vagy őrá emlékeztetnek, a költőfejedelemre” – mutatta be a lap Nagy Bella környezetét.
Visszavonult a nyilvánosságtól
A harmincas években személyesen kereste fel Klebelsberg Kunó kultuszminisztert, hogy férjének méltó síremléket állíttasson. Egyébként legfeljebb azzal került bele az újságokba, hogy járt Az új földesúr című Jókai-regényből készült film forgatásán, vagy azzal, hogy villát szándékozik vásárolni. Sokat utazott: Párizsban, Genfben, de még az Al-Dunán tett hajókiránduláson is kivételezett bánásmódot jelentett számára a Jókai név. Társaságba nemigen járt: azt számára a mozi, a színház és a könyvek pótolták.
Nagy Bella a zsidóüldözések idején Londonba emigrált. Ott vészelte át a második világháborút, miközben szélsőjobboldali lapok itthon támadták, és azt követelték, fosszák meg örökösi jogától. Testvérei szintén követték Londonba, öccse a BBC-nél szpíkerként dolgozott. Mindössze két évvel a háború vége után, 1947-ben Nagy Bella életének is vége szakadt. Befejezetlen emlékiratai öccse halála után, 1974-ben kerültek vissza Magyarországra.
