Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az 1956-os év több szempontból is pusztító volt hazánra nézve. Az őszi tragikus események éve januárban földrengéssel indult, márciusban pedig hatalmas jeges árvíz sújtotta a Duna mentén élőket.
Az 1955-56-os tél különösen hideg volt, sok havazással. Budapestet februárban még átlag 43 cm vastag hóréteg borította, de a Duna vízgyűjtőjénél is sok csapadék hullott. Így amikor a későn, de annál hirtelenebbül ránktört felmelegedés megérkezett, méretes jégtáblákkal a tetején hatalmas árhullám szabadult el.
Jeges ár miatt kellett robbantani Budapesten
A fővárost ugyan nem érte sem váratlanul, sem felkészületlenül az esemény, de a pesti Kossuth tér és a budai Batthyányi tér között 1946-tól és 1956-ig működő, 1960-ban lebontásra kerülő Kossuth híd pillérei között olyan csekély volt a távolság, hogy a tetemes jégtáblák nem tudtak köztük elúszni, így jégtorlaszok keletkeztek. Két hatalmas területen, egy 80 x 300 méteres és egy 50 x 100 méteres területen összetorlódott jég akadályozta az ár zavartalan tovább morajlását a fővárosi medrében.
Mivel 1876-ban már sikerrel alkalmazták hazánkban árvíz esetén a robbantásos technikát, most is ehhez folyamodtak, melynek következtében közel 20 cm-t apadt is Budapestnél a Duna vízszintje. A robbantás hatására Ercsinél is jelentős vízszint csökkenés következett be azonnal, de nem úszta meg az összes Duna menti település szárazon a tragikus eseménysorozatot. Baja városának közel harmada víz alá került és Vajastorok, Érsekcsanád, valamint Mohács védvonalai sem bírták az óriási rájuk nehezedő nyomást.
Emberéleteket is követelt a szörnyű jeges ás és a kétségbeesett védekezés:
egy magyar és egy szlovák katona mellett három civil is életét vesztette, köztük egy 11 éves gyerek is.
Ha érdekel, milyen volt hazánkban, amikor a Duna és a Tisza is egyszerre áradt, ebből a korábbi cikkünkből megtudhatod.
(A fortepanos címlapképen a néhai Kossuth-híd 1957-ből. A felvételért köszönet Nagy Gyulának.)
