Japán lakói egészen egyedi életmódot folytatnak, amihez kultúrájuk nagyon sajátságos volta is hozzájárul. A születéskor várható élettartam náluk az egyik legmagasabb. Hogy életminőségükhöz az alábbi 5 furcsaság hogyan járul hozzá, azt nem minden esetben tudjuk, de örömünkre szolgál felfedezni sokszínűségüket.
Arról már írtunk, hogy miért is esznek a földön ülve a japánok. Kultúrájuk nagyon távolinak tűnik, sokak számára egzotikusan vonzó, míg mások idegenkednek attól, hogy kevés fogódzót kínál, pláne egy közép-kelet-európai ember számára. Ezért is borzadunk el könnyen néhány szokásukon, miközben gyanítjuk, hogy ők fordított helyzetben hasonlóan tennének.
A nyers lóhús igazi ínyencfalat
A Japánban fogyasztott számos finomság közül talán a lóhús – baniku néven ismert – a legfelkapottabb. Élénkpiros, cseresznyére emlékeztető színe miatt sakura nikunak is nevezik. A feltűnő szín azonban nem a legfigyelemreméltóbb tulajdonsága. A lóhús nagyon sokféleképpen elkészíthető. Ráadásul az íze sem teljesen ismeretlen azok számára, akik ettek már marhahúst vagy szarvashúst.
A lóhús Japánban a hölgyek körében is egyre népszerűbbé válik szépségre kifejtett hatása miatt. Alacsony a zsírtartalma, magas a fehérje- és vastartalma miatt egészségesnek tartják, sőt, Nagano büszke lakói még hosszú életüket is az egészséges lóhúsnak tulajdonítják.
A lóhús fogyasztása Japánban az 1920-as évek elején kezdett elterjedni, a háborút követő élelmiszerhiány pedig már normalizálta a lóhúsfogyasztást a kultúrájukban. Ma egyet jelent a marhahús és más húsok ízletes és egészséges alternatívájával. Hazánkban szintén a 20. század elején volt keletje a lóhús fogyasztásnak, bár nálunk alacsonyabb rendű húsnak minősült.
Híres nyersevő nemzetként a Japánok a lóhúsfogyasztás legjobb módjának a nyers változatot tartják. A sakura sashimit vagy basashit vékonyra vágják, és szójaszószba mártva, reszelt gyömbérrel, jégcsapretekkel vagy fokhagymával tálalják. A japán basashi jól illik a szakéhoz, vagyis a hagyományos japán rizsborhoz.
Nincs kiságy, a gyerekek az édesanyjukkal alszanak
A japán kultúrában teljesen elfogadott, hogy az édesanyák a gyermekekkel egy ágyban alszanak, míg a férj a hitvesi ágyban tölti az estét. Ez a felállás akár a gyerek 12 éves koráig is elhúzódhat, de persze egyénenként változó. Előfordul az is, hogy a háztartásban uralkodó helyhiány miatt a gyermek a szülők között tölti az éjszakát.
Az ő felfogásuk szerint a szülők így nyugodtabban alszanak, mivel nem kell éjszaka felkelniük, hogy a babával foglalkozzanak. Ebben az is benne van, hogy vészhelyzetben, például földrengés esetén, a szülők közel vannak a gyermekekhez.
Csálé fogsorok
A nyugati kultúrában a fehér és hibátlan fogsor az egészség mércéje, vagyonokat költünk fogszabályzásra, esztétikai fogászatra, mosolytervezésre. Japánban azonban a csálé fogak teljesen normálisnak, sőt, szépnek és vonzónak számítanak, mivel viselőjüket fiatalítja a látványuk.
Ezek a vámpírfogak annyira divatosnak számítanak, hogy létrejöttek már speciális sebészeti eljárások, amivel a fogsor hamis szemfogak segítségével görbébbnek tűnik.
Nyilvános meztelenkedés
A japán onsenek, vagyis a közösségi meleg vizű források (termálfürdők) használata együtt jár az ősi hagyományok őrzésével. Ilyen hagyomány a meztelen fürdőzés. A forró források rendkívül kellemes kikapcsolódási lehetőséget nyújtanak – különösen egy hosszú síeléssel töltött nap után. Emellett egészségügyi előnyökkel is járnak, és betekintést nyújtanak a japán kultúrába.
Japánban állítólag több forró forrás található, mint bármelyik országban a világon. A legtöbbet a vulkanikus területeken, például Kyushu, Tohoku és Chubu régiókban találjuk, de számos más helyen is a felszínre törnek, beleértve Tokió belvárosát is.
Hagyományosan a japán férfiak és nők együtt, ruha nélkül fürödtek, de ez ma már ritka, többnyire férfi és női onsenek elkülönülten léteznek, vagy pedig külön időpontban használják ugyanazt a létesítményt. Ezeken a helyeken a szigorú nudizás mellett még tilos a fényképezőgép, telefon használata, a tetoválás kizáró ok, ugyanígy a hangos beszéd és az italozás is. A tetoválásokat azért tiltják, mert azt a Japán bűnözői alvilággal hozzák összefüggésbe, de ezt a szabályt a turistaövezetekben egyre inkább figyelmen kívül hagyják.
Sok japán számára az onsen egy gyógyító szentélyként funkcionál, ami még a szamuráj harcosok csatából való felépülését célozta.
Az ásványi anyagokban gazdag víz állítólag segít a műtétekből való felépülésben, és sok más betegség mellett reuma, neuralgia, magas vérnyomás és bőrbetegségek ellen is használják. A különböző meleg vizű források különböző ásványi összetételűek, így a helyiek a sokféle jótékony hatás közül válogathatnak is.
Felnőtt férfiak és nők a Disney-karakterek megszállottjai
Nem alkalmi rajongókról van szó, akiknek esetleg egy kis Mickey egér kiegészítő lóg a kocsijuk tükréről. És nem is a húszas éveiket alig betöltött fiatal felnőttekről. Olyan férfiakat és nőket kell elképzelni, akik már az 50-es éveikben járnak, és megszállottan imádják a Disney figurákat. Az autójukból, otthonukból, ruhájukról még az ételhordójukról is Donald kacsa köszön vissza. Bármennyire is furcsa látványt nyújtanak, a japánok számára a hétköznapok része, ha a strandon egy Minnie egérnek öltözött nagymama készülődik a pancsoláshoz a Disney-úszógumijával.
A férfiak hoszteszklubokba járnak nőkkel beszélgetni
A hoszteszklubok Japán és a magas japán populációval rendelkező kelet-ázsiai országok éjszakai szórakoztatóipari egységei. Japánban ezeket kabarékluboknak hívják. Elsősorban női személyzetet alkalmaznak a férfi vendégek kiszolgálására, akik figyelmes beszélgetőpartnerekre vágynak. Léteznek már fordított felállású hostklubok is, ahol férfi alkalmazottak szolgálják ki a női vendégeket.
A hoszteszek cigarettát gyújtanak, italt töltenek, flörtölnek és karaokéznak a vendégek szórakoztatására.
A hoszteszek a gésák modern kori megfelelői, hiszen ők is szórakoztatják a munka után megfáradt férfiakat.
A hoszteszklubokat az különbözteti meg a sztriptízbároktól, hogy ezekben nem jellemző sem a táncolás, sem a meztelenkedés.
