Janikovszky Éva második férje vezetéknevét használva lett elismert írónő, akinek gyermekkönyvein egy egész ország nőtt fel.
Ha én felnőtt volnék; Velem mindig történik valami; Kire ütött ez a gyerek? A mai negyvenes-ötvenes generációnak valószínűleg ismerősen csengenek ezek a könyvcímek, mint ahogy írójuk, Janikovszky Éva neve is. Az idén száz éve született írónő ifjúsági regényei rendkívül népszerűek voltak a hetvenes-nyolcvanas években, azt azonban kevesen tudják, hogy a Janikovszky név hallatán az 50-es években inkább összerezzentek az emberek. Különösen azok, akik már jártak az Andrássy út 60-ban.
Egy kamaszlány naplója
„Ha valami rém okos bácsi, mondjuk egy pszichoanalitikus megfigyelné az életem, egész biztos rém unalmasnak és egész hétköznapinak találna, és nem pocsékolná rám az idejét, hanem visszatérne háromszemű és kétorrú hercegnőjéhez, akinek lelki problémáit biztos sikerrel oldaná meg. De én mégis olyan beképzelt alak vagyok, és azt hiszem, hogy velem annyi érdekes dolog történik, hogy azt föltétlenül szükséges megörökíteni az utókor számára” – írta 1940 júniusában naplójába egy 14 éves szegedi kamaszlány, Kucses Éva.
A 2020-ban megjelent Naplóm a Kucses Éva néven született, élete során többször is nevet változtató írónő kamaszkori tépelődéseit, szerelmeit, kedvenc olvasmányait örökítik meg 12 éves korától 18 éves koráig. Kucses Éva, „Kucsi” a naplóírást 1944-ben fejezte be, csaknem felnőtt nőként, aki kamaszszerelmek helyett immár egy nagy tudású, fővárosi – nem mellesleg nős – férfiért rajongott: a Radnóti barátjából később miniszterré avanzsált Ortutay Gyuláért (róla itt írtunk bővebben).
Janikovszky Éva, a naplóíró
Janikovszky Éva Szegeden született, 1926-ban, anyai ágon zsidó felmenőkkel rendelkező, polgári családban. Anyai nagyapja jól menő könyvesboltot üzemeltetett Szeged belvárosában, ahol kiskamaszként sokat és szívesen időzött, s még a könyvesboltba betérő Móra Ferenccel is találkozott. Szülei hét éves korában elváltak, autószerelő és -versenyző édesapja helyére így „Kisapa”, Donászy Kálmán lépett.
Szegeden a Szent Erzsébet Leánygimnáziumba járt; naplójából részletes képet kaphatunk arról, milyen volt az 1940-es évek elején a kamaszlányok élete: beszámol korcsolyázásokról, angolórákról, különböző fiatalemberekkel tett sétákról a szegedi korzón – és persze már itt is megcsillan a későbbi írói tehetség: „És majd egyszer valami megjegyzést fogok tenni az unokám szabados viselkedésére, és akkor ő dühösen a fejemhez vágja: »Ugyan, nagymama, hát te sose voltál 18 éves korodban szerelmes?«, és becsapja az ajtót. És akkor én ott maradok egyedül a hintaszékben, és azt motyogom, hogy »…de igen, voltam«, és öregesen pislogok. De kire fogok ekkor gondolni, Uramisten, kire?
Ki marad meg 80 éves koromra? Ki lesz a legerősebb, ki lesz az a felmagasztosult, idealizált valaki, akire mint szerelemre gondolok nagymama koromban?!”
– teszi fel magának a kérdést az Ortutay-szerelem idején.
Azt nem tudni, Ortutay mit szólt a lángoló érzelmekhez, Kucses Éva viszont egyetemistaként ismét szerelmes lett. Fábián Ferenc újságíróhoz 1945-ben ment feleségül – elképzelhető, hogy döntésében a zsidótörvények alóli mentesülés is szerepet játszott. 1948-ban elváltak, ekkor új szerelmét, az orvos végzettségű Janikovszky Bélát követve Budapestre költözött.
Janikovszky Béla és az ÁVH
Nincs könnyű helyzetben, aki objektív képhez szeretne jutni Janikovszky Béla alakjáról. A férfi az 1940-es évek elején állítólag az antiszemita, szélsőjobboldali Turul Szövetség tagja volt, 1944-től kezdve viszont részt vett a kommunista ellenálló mozgalomban, például néhány társával együtt felrobbantotta Gömbös Gyula szobrát. Később belépett az ÁVH-ba, s Kucses Évával való megismerkedése idején már a szegedi ÁVO (az ÁVH elődje) parancsnoka volt. Innen került 1948-ban az Andrássy úti ÁVH-központba, ahol ezredesként közvetlenül is felelős volt emberi tragédiákért: 1949-ben a Rajk-perben a kihallgatások és a kínzások egyik vezetője volt.
Farkas Vladimir – Farkas Mihály honvédelmi miniszter fia, maga is ÁVH-s kihallgatótiszt – például így számolt be egy esetről:
„Dr. Janikovszky Béla vezényletével Veres Józsefet gúzsba kötötték.
Az irodámban számon kértem Janikovszkyt, hogy erre kitől kapott utasítást vagy engedélyt. Válaszként azt tanácsolta, kérdezzem meg Péter Gábort, hogy legszívesebben mit csinálna Veressel.” Mező Gábor kutatása egy ennél is megrázóbb esetről számol be: Janikovszky Béla első feleségét, Kiss Etelkát (aki egyébként maga is az ellenállás tagja volt) elmegyógyintézetbe záratta, mert a nő nem volt hajlandó lemondani közös gyermekükről. A kisfiút végül egy vállalati üdülőből az ÁVH emberei rabolták el.
Töretlen karrier
A fenti eset 1949-ben történt, Kucses Éva ekkor már együtt élt Janikovszky Bélával, aki Péter Gábor bizalmasának számított. A későbbi írónőnek minden bizonnyal ezek az összeköttetések is segítettek abban, hogy 1950-ben, még egyetemistaként a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban kapjon állást, Darvas József miniszter beosztottjaként. 1952-ben összeházasodtak, Janikovszky Bélát ekkor (Péter Gáborral együtt) elküldték az ÁVH-tól, s bár továbbra is jelentett, 1953 februárjában őrizetbe vették és két év börtönre ítélték. Büntetését nem töltötte le: mindössze tíz hónap után szabadon bocsátották, így a karácsonyt már otthon tölthette. 1957-ben rehabilitálták, innentől kezdve orvosként dolgozott 1978-ban bekövetkezett haláláig.
Nem felejtette el, milyen gyereknek lenni
A férj viselt dolgai, úgy tűnik, nem befolyásolták Janikovszky Éva karrierjét. 1953-tól a Móra Kiadó lektora, majd főszerkesztője volt, például ő olvashatta először Fekete István Tüskevárját. Első könyve, a Csip-csup még Kispál Éva néven jelent meg 1957-ben, férje nevét csak 1960-ban vette fel. A Janikovszky-regények ma már a gyermekirodalom klasszikusai, sikerük titka talán abban keresendő, amit az írónő így fogalmazott meg egy interjúban:
„Felnövünk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy milyen volt gyereknek lenni.”
Munkásságát először 1977-ben jutalmazták József Attila-díjjal; s a későbbiekben is számos díjjal tüntették ki. A Kossuth-díjat 2003-ban, halála évében kapta meg. (Borítókép: Fortepan / Hunyady József)
Ha szívesen olvasnál egy másik magyar írónőről is, ezt a cikket ajánljuk.
