Sok és sokféle fotó készült már sztárokról, legyen szó agyonretusált reklámképekről vagy éppen titkos pillanatokat megörökítő paparazzofelvételekről. A fotótörténet egyik legikonikusabb színészportréja a tragikus sorsú, 24 évesen elhunyt hollywoodi legendáról, James Deanről készült, amint magányosan baktat egy sötét, esős napon a csuromvizes New York-i utcán.
Dean gyerekkori otthonába is elmentek
A lázadó fiatal figuráját megtestesítő James Dean rövid élete során mindössze három mozifilmben − Édentől keletre, Haragban a világgal, Óriás − szerepelt, melyekből az utóbbi kettőt már posztumusz, a színész tragikus autóbalesete után mutatták be a mozik, mégis az amerikai filmtörténet egyik legikonikusabb alakjává vált. A Magnum ügynökség és a Life magazin fiatal fotóriportere, Dennis Stock 1955 elején találkozott Deannel közös ismerősük, Nicholas Ray rendező jóvoltából, aki éppen szereplőket válogatott az említett Haragban a világgal című filmjéhez. Dean ekkor már leforgatta első mozifilmjét, a John Steinbeck nagyregénye nyomán készült, Elia Kazan által rendezett Édentől keletrét, a filmet azonban csak néhány hónappal később mutatták be a mozik, így neve még ismeretlenül csengett a szélesebb közönség előtt.
Ray meghívására Stock elment az Édentől keletre egyik premier előtti belsős vetítésére, ahol annyira lenyűgözte őt az addig csak a New York-i színházból, illetve reklámokból és kisebb tévés szerepekből ismert Dean játéka, hogy meggyőzte szerkesztőjét, hadd készítsen fotósorozatot a feltörekvő ifjú tehetségről. A fotós több helyszínen is járt Deannel, ellátogattak az Indiana állambeli Fairmountba, ahol a színész a gyerekkorát töltötte, többek között lencsevégre kapták őt a házban, ahol felnőtt, a helyi temetőben és egykori iskolájában is (ez volt az utolsó alkalom, hogy Dean Fairmountban járt). A kisvárosi fotósorozatot Hollywoodban és New Yorkban − ahol Dean élt és dolgozott − készült képek követték.
Magányosan, esőben a Times Square-en
A keleti parti metropoliszban felkeresték azokat a helyeket, ahol Dean gyakran megfordult, köztük a Times Square-t és környékét, ahonnét csak néhány saroknyira volt Lee Strasberg híres színiiskolája, az Actors Studio, mely nemcsak Dean, de számos hollywoodi legenda, például Paul Newman és Al Pacino alma matereként is szolgált. A fotózás napján hatalmas eső hullott New Yorkra, a manhattani utcákat elborította a víz, az eget teljesen belepték a felhők; hideg volt, és szinte teljesen kiürült a máskor buzgó tömegtől hangos Times Square környéke. Ebben a borongós környezetben, a néptelen utcán bandukolt James Dean fekete kabátjában, szájában cigarettával, magányosan, kezét zsebébe mélyesztve, amikor Stock megnyomta a fényképezőgép kioldógombját.
A legtökéletesebb pillanatban elkapott kép a leendő sztár emberi oldalát mutatja be, egy ifjú tehetség magányos útját a remélt siker felé; Dean a felvételen visszafogott, kicsit pesszimista mosollyal mered oldalra, a háttérben, a kép bal szélén egy mozi homlokzata éppen a Walt Disney stúdió kalandfilmjét, a Némó kapitányt hirdeti. A közös munka eredményeként megszületett fotósorozat a Life 1955. március 7-i számában jelent meg Moody New Star (kb. Mélabús új sztár) címmel, a Times Square-en készült fotót ugyan megvágva, de teljes oldalon közölte a lap. Dean fél évvel később, szeptember 20-án hajnalban halálos autóbalesetet szenvedett, és posztumusz vált legendává.
