Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy élő nyelv a jelenben folytonos változásban van, de ez nem jelenti azt, hogy a múltja végleg lezárult volna. Az egyes szavak eredetét illetően is megfigyelhetők felfedezések, újragondolások. Ugyanakkor nyilvánvalóan akadnak olyan szavaink is, amelyeknek mind a mai napig nem ismerjük, vagy legalábbis nem tudjuk bizonyítékokkal alátámasztani az eredetét. Íme közülük 5 gyakran használatos szavunk.
Elméletek persze vannak, de sok esetben egyik sem támasztja alá teljes bizonyossággal a szavak származásával kapcsolatos felvetéseket.
Egy vizsgálat szerint a magyar szókészletnek mintegy 7%-a ismeretlen, további 5% bizonytalan eredetű. Íme 5 gyakori szavunk, amelynek eredetét még nem sikerült tisztázni.
Ismer: a szó, amelynek eredetét senki nem ismeri
Viccesnek tűnhet, de az ismer szavunk ismeretlen eredetű. Az -m és az -r is képző lehetett, az ösmer változat későbbi fejlemény, az i-vel kezdődő alak az eredeti. A szó legkorábbi jelentése 'megtud, kitapasztal'. Finnugor egyeztetése, valamint indoiráni és török származtatása nem fogadható el.
Hegedű: a szó, amely olyan, mint egy sajtóhiba
Az 1862 és 1874 között kiadott Czuczor-Fogarasi-szótár szerint eredetileg hedegű volt. Nem elírás, a szócikk szerint a Hegyalján, a székelyeknél és a Somogyban divatos ilyen alakban (legalábbis akkor, a 19. század utolsó harmadában), a hedeg ige töve az ide-oda rántást, rezegtetést jelenti, az eszközt, a hedegőt az igéhez járuló -ő igenévképzővel fejezzük ki.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz., 1967-1976) azonban ezt írja: lehetséges, hogy főnevesült igenév, de a megfelelő igét nem tudjuk kimutatni. Egy másik elképzelés szerint a hej indulatszóból ered a hangszer megnevezése (hejgető), de ez az eredet nem valószínű, hangtani-alaktani és jelentéstani okokból sem. Ugor egyeztetése és török származtatása szintén nem fogadható el.
Az Új magyar etimológiai szótár (2022) úgy oldja meg a fenti problémát, hogy belső keletkezésű szóként tárgyalja a hegedűt. Elfogadja, hogy főnevesült igenév, amelyben a -d gyakorító igeképző, de a heg- abszolút tő ismeretlen eredetű.
Takony: a szó, amiről még csak nem is nagyon elmélkedtek a nyelvészek
A takonyról csak annyit állapít meg két etimológiai szótár is, hogy ismeretlen eredetű. Első írásos előfordulása egyébként 1405-ös, tehát volt idő gondolkodni. Czuczor és Fogarasi ezt megtette, a takar igével hozták kapcsolatba, hiszen magyarázatuk szerint a takony az orrüreg belső falait takarja. Másik ötletük a takony és a dagonya szavak összekapcsolása, ezt nem is részleteznénk...
Bűn: a szó, amely a Halotti beszéd óta velünk van ismeretlenül
Már a legelső szövegemlékünk, a 12. század végén keletkezett Halotti beszéd és könyörgés is szerepelteti a bűn szó tárgyragos alakját (háromszor is, pl.: eſ bulſcaſſa mend w bunet), de a szó eredetéről semmit nem tudunk. Valószínűleg az eredeti alak biün volt. Az ótörökből származtatása kevésbé valószínű, főleg hangtani okokból. Czuczorék perzsa, görög, latin és német rokonítást is felvetnek, de egyelőre továbbra is ismeretlen eredetű a bűn, mint a Kafka-regények hősei számára.
Boldog: a szó, amely egyszerre szent és pogány
A boldog szavunk szintén szerepel a Halotti beszédben, és ugyanúgy ismeretlen eredetű. Az tőbeli l járulékhang lehet, a -g végződés egy képző, a bódít és a bolyong talán rokona. A pogány hiedelemvilág maradványa lehet, ám első előfordulásakor a jelentése 'szent' volt. Érdekes, hogy másodjára sem derűs lelkiállapotút jelentett, hanem gazdagot.
Ha szeretnél olvasni arról, mely szavainkat tartja a mesterséges intelligencia a legszebbnek, ezt a cikkünket ajánljuk.
