Lehet, hogy sokat hallunk róluk, mégis alig ismerjük őket, sőt, a nevüket is rosszul tudjuk. Pedig óriási sértés azt mondani rájuk, hogy eszkimók. De akkor kik is azok a titokzatos emberek ott, a messzi északon, akikkel egy magunkfajta európai életében aligha találkozhat?
Nem eszkimók, hanem inuitok, akiknek a köztudattal ellentétben nem Grönland, illetve nem csak Grönland a hazájuk. Az Északi-sarkvidék és a szubarktikus területek kulturális és nyelvi szempontból egyedülálló, őslakos népcsoportjának hazája ugyanis valóban magában foglalja a Föld legnagyobb szigetét, Kalaallit Nunaat, de még Kanada sarkvidéki területét, az Amerikai Egyesült Államok északi és délnyugati Alaszkáját, valamint Oroszország távol-keleti régiójában Csukotka egy részét is. És bár azt gondolnánk, a nagy távolságok és területek ellenére igen kevés inuit él a világon, mégsem olyan csekély a számuk:
a tágabb értelemben vett inuit népesség a becslések szerint ugyanis több mint 180 ezer fő.
Tudtad-e?
Az egyik legrégebbi ismert inuit régészeti lelőhelyet a labradori Saglek-öbölben találták körülbelül 3800 évvel ezelőtt. Egy másik lelőhelyre az Aleut-szigeteken található Umnak-szigeten bukkantak, amely kora körülbelül 3000 év.
Grönlandban más az inuit, mint Alaszkában vagy Csukotkán
Az inuitok dialektusaik és identitástudatuk szerint különbözőképpen nevezik magukat: a nyugat-grönlandiak kalaallitnak, a Thule körzetben élők inugguitnak, a kelet-grönlandiak pedig iitnak. Aztán amíg Kanadában az inuvialuitot, inuinnaatot és az inuitot, addig Észak-Alaszkában az inupiatot, Alaszka délnyugati részén a yupiitot és cupiitot, az oroszországi Csukotkában, valamint az alaszkai Szent Lőrinc-szigeten pedig már a yupiget, a yupik és a sugpiat kifejezéseket használják. Egy biztos: az inuitok közös nyelvet beszélnek,
a csoportok közötti nagy távolságok miatt azonban különféle nyelvjárások jöttek létre.
Miért nem eszkimó?
Noha sokan még ma is eszkimóknak nevezik őket, az inuitok számára ez meglehetősen sértő kifejezés, amely azt jelenti, „nyershús-evők”. Az elnevezés – amelyet az inuitok egyébként sosem használtak magukra – a 16. század eleji Európában kezdett szélesebb körben elterjedni, amely kétségtelenül negatívan jelölte a nyershús-evést. Hosszú időbe telt, amíg az eszkimó nevet lassanként felváltotta az inuit, a fordulópont csupán a 21. században következett be.
Vadászat szigonnyal, íjjal és nyíllal
Kulturális szempontból a hagyományos inuit élet teljesen alkalmazkodott a rendkívül hideg, hó és jég által körülvett környezethez, amelyben növényi táplálék szinte egyáltalán nem létezett,
a fő táplálékforrást a rénszarvas amerikai változatai, a karibuk, a fókák, a rozmárok, a különböző bálnák, a tengeri madarak és a halak jelentették.
Az inuitok a fókákat szigonyokkal ölték meg, amelyekre a jégen vagy bőrrel borított egyszemélyes hajókból, kajakokból vadásztak. A bálnák vadászatához egy nagyobb csónakot, az úgynevezett umiakot – másik nevén umiaqot vagy umiatot – használták. Nyáron a legtöbb inuit család íjjal és nyíllal vette üldözőbe a karibut és más szárazföldi állatokat.
Inuit hétköznapok
A szárazföldön a kutyaszán volt az alapvető közlekedési eszköz, az inuitok a ruháikat pedig rénszarvas bundából készítették, amely védelmet nyújtott a rendkívüli hideg ellen. Az inuitok többsége hótömb házakban, iglukban – dialektustól függően iglus vagy igluvigaqs –, vagy kőből vagy gyepből épített, fa és bálnacsont felhasználásával készült, félig föld alatti házakban telelt, nyáron pedig sokan állatbőrből készült sátrakban éltek.
Így változott az életük
Az inuitok élete nagymértékben megváltozott a déli társadalmakkal való egyre erősödő kapcsolat miatt. A szárazföldi közlekedésben a kutyaszánok helyett a motoros szánok, a vadászatban pedig a szigonyok helyett a puskák kerültek előtérbe. A kultúrájukba bekerültek többek között a boltban vásárolt ruhák és más, ott addig nem ismert iparcikk, és a hagyományos inuit gazdaságban korábban ismeretlen pénz is szükségletté vált.
Sok inuitot arra kényszerítettek, hogy felhagyjon a nomád vadászattal, és ma már településeken és városokban élnek, gyakran bányákban és olajmezőkön dolgoznak.
Mások, különösen Kanadában, szövetkezeteket hoztak létre a házi kézművestermékek, a halfogások és a turisztikai vállalkozások értékesítésére. Egy új kanadai terület, a Nunavut 1999-es létrehozása pedig hozzájárult a hagyományos őslakoskultúra újjáélesztéséhez Észak-Amerikában.
Inuit jogok és érdekek
Bármilyen nehéz is elképzelni, az inuitok a saját joghatóságukon belül és nemzetközileg is politikai szervezetet alkotnak. Az 1977-ben alapított Inuit Circumpolar Council (ICC) egy nem kormányzati szervezet, amely az inuitok közötti egység erősítésére, jogaik és érdekeik nemzetközi előmozdítására, valamint az inuit kultúra és társadalom fennmaradásának, növekedésének biztosítására törekszik. Az inuitok az önrendelkezési joguk előremozdítása érdekében különböző kormányzási megállapodásokba – állami és törzsi kormányok, inuit önkormányzatok – is beléptek.
Sok kihívással kell szembenézniük
Az inuitok számos kihívással szembesülnek. Érzékelhető ugyanis a nyelvük eróziója, emellett egyre nagyobb teret kap a birodalmukban az urbanizáció, és jelentős problémát jelent a közösségek zsugorodása, valamint az éghajlatváltozás is.
Ha nyitott vagy a világ érdekességei felé, akkor mutatunk neked egy másik cikket is: írásunk egy olyan országról szól, amelyből szinte eltűntek a férfiak.
