Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A történelem során sok (szenny)víznek kellett lefolynia a Dunán, mire a kezdetleges megoldásoktól eljutottunk a mai zenélő, automata és intelligens porcelán- vagy akár sárgaréz toalettekig. Ám a kezdeti megoldások között is voltak meghökkentően haladó szelleműek, az egyik például így nézhetett ki.
A helyet, ahová a király is gyalog jár, az egyszerűség kedvéért gyakran csak WC-ként emlegetjük, pedig korántsem volt minden illemhely vízöblítésés a múltban. Márpedig a WC betűszó az angol water (flushing) closet kifejezésből ered.
Így nézhettek ki valahogy a korai vízöblítéses toalettek
Ugyan a vízöblítéses WC felfedezését széles körben Thomas Crappernek tulajdonítják az 1860-as évekből, valójában már 1592-ben Sir John Harrington, I. Erzsébet keresztfia, költő létére kreált vízöblítéses illemhelyet. Összesen kettő darab készült az alkalmatosságból: saját (hátsó) részre egy, a másik pedig a prominens keresztanya kényelmére.
Ugyanakkor a régmúltról szóló források szerint, különböző vízöblítéses alkalmatosságok már jóval korábban léteztek. Az egyik legkorábbi, bizonyos feltételezések szerint például valahogy így nézhetett ki.
Sandbox Miniapp
Krisztus előtt 1700 és 1400 között készülhetett az egyik korai illemhely, mely a mai vízöblítéses toalett prototípusa is lehetett volna. Az időszámításunk előtt 2600-tól 1100-ig Kréta szigetén virágzó minószi civilizációnak tulajdonított alkalmatosságot rekonstruálták, hogy mai szemmel összevethessük otthoni eszközünket egy letűnt kor WC-jével. A különbségből meg sem mondanánk, hogy a kettő között akár több mint 3000 év is eltelhetett, miközben sok, ennél jóval ügyetlenebb megoldások voltak évszázadokon át használatban.
Na de hiába ismerjük végül is összesen már rettentő régóta a vízöblítéses WC-t, még mindig van valami a használatában, amit rosszul csinálunk. Ebből a cikkünkből tudhatod meg, mi az.
