Gombóc Artúr kedvence, az igazi csokoládé a helyes megfejtés: a közelgő ünnepekben egyre inkább fókuszba kerül: de vajon valódi csoki az, amit akként vásárolsz meg?
A csokoládét évezredek óta fogyasztjuk, ha nem is mindig abban a formában, ahogyan manapság: időszámításunk előtt 3500-ban már ismerték és használták a Mayo-Chincipe kultúrában, később pedig a mokayák, az olmékok, a maják és az aztékok is fogyasztották a finomságot. A csokoládéban élénkítő erőt fedeztek fel, ezért örömmel fogyasztották azt.
A spanyolok édes kis titka volt a csokoládé
Kézenfekvő lett volna, hogy azt követően, hogy Kolumbusz eljutott Amerikába, a csokoládé is eljusson Európába, de ez nem így történt: a nagy felfedező lenézte ugyanis az édességet, amelyet így csak a 16. században hozta át az óvilágba Hernán Cortes.
A spanyol udvarban egyszerre tekintettek élelmiszerként és gyógyszerként is a csokoládéra, aminek titkát rejtegették is: kétszáz éven nem adták ki a kezükből.
Ezt követően aztán a franciák és az angolok is megismerték a csokoládét, melynek terjesztésében érdekes módon az egyház és az orvosok játszottak nagy szerepet. A csokoládét ekkoriban patikában árulták és minden betegségre ajánlották, valamint böjt alatt is szabad volt fogyasztani.
Innen már nem volt messze az sem, hogy a finomság meghódítsa az egész világot: hamarosan átkerült a gyarmatokra is, ahol rabszolgamunkában kezdték el termelni. Sajnos máig kapcsolódik a csokoládé előállításához mind a kizsákmányolás, mind a gyermekmunka, mind pedig az erdőirtás jelensége – ezért kiemelten fontos, hogy odafigyelj, milyen forrásból származó édességet fogyasztasz az ünnepek közeledtével. Biztosra akkor mehetsz, ha fair trade csokoládét veszel le a polcokról.
A csokoládé a táblás változattal terjedt el igazán
A csokoládé készítése is komoly változásokon ment át az évszázadok alatt: sokáig őrölték a kakaóbabot márványlapon, kézzel, de az ipari forradalom fontos találmányt hozott el a kakaóvajprés képében: ekkortól lehetővé vált a kakaópor készítése is.
1847-ben készítették el az első táblás csokoládét, majd 1875-ben az első tábla tejcsokit is.
Ekkortól kezdhetett igazán rohamosan terjedni a csokoládé, hiszen táblás kiszerelésben könnyen szállítható és bármikor fogyasztható – korábban csak forró csokiként tudták élvezni előnyeit. 1936-ig kellett várni arra, hogy egy másik közkedvelt változat, a fehér csokoládé is a polcokra kerülhessen, 1980-tól pedig eredetválogatott, single origin táblákat is készítenek a gyártók.
A tömeggyártás minden előnye mellett – melyeket az olcsó ár, az elérhetőség, a széles választék jelent – hátrányokkal is járt ugyanakkor az, hogy a csokoládé egyre szélesebb körhöz jut el, és egyre több hasznot is hoz a nagy gyártóknak. Megjelentek a piacon a bevonók, melyekben egyáltalán nincsen kakaóvaj, ezt pálmazsírral pótolják ki, így viszont egészen más összetételt kapunk. Más lesz az íz, az állag, a textúra és a roppanósság is – a minőség pedig alacsonyabb.
Egyre többen szavazunk bizalmat a valódi csokinak
Ez a tény sokáig nem igazán befolyásolta az embereket akkor, amikor csokoládét vásároltak: ha a közelgő ünnepi szezonra gondolunk, akkor a mikulásfigurák és egyéb díszek terén jól tetten érhető, mit jelentett ez a gyakorlatban. 2006-ban az üreges figurák kicsivel több mint fele készült valódi csokiból, 2013-ra ugyanakkor ez az aránya már 90 százalékosra ugrott – manapság alig talál az ember olyan figurát az üzletekben, amelyhez az alacsonyabb ízvilágot és minőséget képviselő bevonót használták volna fel. Érdekesség, hogy Mikulásból 7-8 millió figurát adnak el átlagosan évente.
Az ünnepek másik, nagy volumenben fogyó édessége a szaloncukor: háztartásonként egykilónyit majszolunk el belőle átlagosan, és az üreges figurák terén megtapasztalható trend szerencsére ide is begyűrűzött Sánta Sándor, a Magyar Édességgyártók Szövetségének elnöke szerint:
a középkategóriától fölfelé már valódi csokoládéval borított finomságot kínálnak a készítők,
akik egyre inkább hallgatnak az idő szavára abban is, hogy organikus, bio- vagy vegán ízekkel is készülnek az ünnepre.
Az igazi csokoládé titka
A minőség felé való eltolódásnak nemcsak az ünnepi édességek terén történő változások a jelei. A hungarikumszámba menő, a fentieknél jóval gyakrabban fogyasztott túrós édesség, a túrórudi egészen a közelmúltig szinte kizárólag bevonóval borított változatban került az üzletek polcaira, furcsamód ennél az édességnél kevesekben merült föl az egyáltalán, hogy utánanézzen, csokit vagy bevonót kap, amikor ezt a finomságot veszi.
Közvélemény-kutatások szerint a magyarok háromnegyede nem tudja, hogy ha túrórudit vesz, akkor 95 százalékos eséllyel bevonós változatot kap a pénzéért – ezen a téren is elindult ugyanakkor a változása azzal, hogy a Mizo kétévnyi fejlesztést követően elhozta a valódi csokoládéval bevont túrórudikat a hazai piacra.
Ahogyan senki sem ropogtatna valódi csokoládé helyett egy tábla bevonómasszát, vagy venne szándékosan ilyen figurát gyermeke mikuláscsomagjába,
úgy talán a jövőben túrós édességből sem a bevonósat választjuk majd.
