Az időjárási rendszerek elképesztő erővel rendelkeznek, hiszen meghatározzák, hol, mennyi eső esik, vagy éppen milyen hosszan van jelen az aszály. Változásaik pedig globális katasztrófákhoz vezethetnek. A kutatók most egy olyan jelenséget vizsgáltak, amely a Föld egyik legfontosabb éghajlati motorja: az úgynevezett El Niño–Southern Oscillationt, röviden ENSO-t.
Ez egy, a trópusi Csendes-óceán térségében zajló természetes folyamat, amely a tengerfelszín hőmérsékletének és a légköri áramlásoknak a váltakozásával jár. Úgy tűnik, ez a rendszer egyre erőteljesebb lesz, ami a világot hatalmas kihívások elé állítja.
Összeérhetnek az időjárási rendszerek
Az ENSO-nak két fő fázisa van: az El Niño, amikor a Csendes-óceán keleti részén felmelegszik a víz, és a La Niña, amikor épp lehűl. Ezek az ingadozások meghatározzák a világ számos pontján az időjárást – befolyásolják a csapadékot, a hőmérsékletet, sőt még a trópusi viharok gyakoriságát és erejét is.
A mostani kutatás szerint a globális felmelegedés hatására ez a rendszer átalakulóban van.
A tudósok szerint az ENSO eddig meglehetősen kiszámíthatatlanul működött: néha pár évig az El Niño uralkodott, máskor – bár jellemzően rövidebbe ideig – a La Niña, és a kettő közti időszak is változó volt. A modellek azonban azt mutatják, hogy a 21. század közepére ez a váltakozás erőteljesebbé és rendszeresebbé, kiszámíthatóbbá válhat.
Az igazán nagy veszély abban rejlik, hogy az ENSO nem önmagában ingadozik majd, hanem más nagy éghajlati rendszerekkel együtt – például az Atlanti-óceán vagy az Indiai-óceán hasonló rendszereivel együtt. Ez olyan, mintha több inga egyszerre lendülne ki: a “keretre” – jelen esetben a Földre – gyakorolt hatás sokkal erősebbé válik.
Szélsőségeket okozhat
Ez a változás komoly hatással lehet az időjárásra világszerte.
A modellek szerint az El Niño- és a La Niña-időszakok közötti különbségek sokkal nagyobbak lesznek, vagyis az előbbi erősebb szárazságot és hőséget, míg az utóbbi szélsőségesebb csapadékmennyiséget hozhat.
A vizsgálat különlegessége, hogy rendkívül részletes, nagy felbontású klímamodelleket alkalmaztak, amelyek képesek finoman megjeleníteni az óceán és a légkör kölcsönhatásait – ez pontosabb eredményeket hoz.
A kutatás természetesen nem megmásíthatatlan jövőképet mutat, az azonban egyértelmű, hogy ha az ENSO valóban erősödik és rendszeresebbé válik, az a mezőgazdaságtól a vízgazdálkodáson át a városfejlesztésig sok területen új alkalmazkodási stratégiákat igényel majd.
Ha kíváncsi vagy a klímaváltozás egyik látványos hazai következményére, olvasd el ezt a cikkünket is.
