A hurrikán feltépte a mauzóleumok ajtaját, és kimosta nyughelyükről a halottakat: azon túl, hogy a hozzátartozók lelkén is újabb sebet ejtett, rengeteg feladatot adott a mentésben dolgozóknak.
A Katrina okozta károkat nagyságrendileg 125 milliárd dollárra becsülték Amerikában: amikor a 2005-ös hurrikánra vagy más természeti csapásokra gondolunk, általában azt vesszük számba, hány ember életét követelték ezek, illetve mennyi épületben esett kár. A temetőkre ritkán gondolunk a károsultak közt, pedig ezekben is komoly pusztítást végzett a Katrina – valamint az előtte és utána lecsapó, más katasztrófák is.
A hurrikán nem kímélte a temetőket sem
A Katrinával érkező árvíz, szél és esőzés több mint 1500 sírt rongált vagy semmisített meg 2005-ben: a New Orleans-i Diamond Cemeteryben a koporsók egy részét feltépte az ár, a maradványokat pedig házakba és utcákra sodorta a víz.
A végsőnek hitt nyughelyükről kiragadott holttestek utáni kutatás még hónapokkal a Katrina távozása után is folyamatban volt,
és bár a temetőkben tett kár helyrehozható, még egy évtizeddel a hurrikán után is volt min dolgozni.
Az érintett családok – amennyiben szeretteik maradványait sikerült megtalálni – újra kellett, hogy temettessék őket, ami kétségkívül megrázó esemény. Hogyan képes egy hurrikán akkora pusztítást végezni, hogy minderre szükség legyen?
A halottak nyugalma sem szent a természet erői számára
A víz hihetetlen erőt képes kifejteni, köbméterenként körülbelül 1700 fontot (kb. 771 kilót) nyom. 1993-ban a Missouri folyó áradása az 1500 sírhely mintegy felét rongálta meg. Az 1999-es Floyd hurrikánt követő áradás több mint 200 koporsót mosott ki a helyéről.
2005-ben a Katrina hurrikán után több száz koporsót kellett megkeresni Mississippiben, Alabamában és Louisianában.
A 2008-as texasi Ike hurrikán idején az áradás szintén koporsókat mozgatott el és sírboltokat nyitott fel a temetőkben, 2012-ben az Isaac több száz koporsót vitt nagy távolságra. A 2021-es Ida sem kímélte a holtakat sem, a temetőkben is pusztított.
A víz által elragadott koporsókban nyugvók maradványait igazságügyi patológusoknak kell azonosítania, ami sok időt felemésztő, nehéz munka, és a siker sem garantált. A koporsókon hiába található sorozatszám, ha ezt a temetőkben nem jegyzik fel. Egyes koporsókban, melyeket még a hatvanas években temettek el, találtak temetési tekercseket, amely segíteni tudott az azonosításban, de így is maradtak olyan testek, amelyeket
rózsafüzérek, hegek, pacemakerek, röntgenfelvételek, vizuális azonosítás vagy DNS-egyezés alapján kellett azonosítani.
Nehéz munka ez
Az azonosításhoz azonban meg kell találni a koporsókat, és ez sem mindig egyszerű munka.
Ryan Seidemann, a louisianai állami temetői akciócsoport vezetője szerint a koporsókat bárhova elviszi a víz.
„Hoztunk már vissza koporsót udvarokról, gátakról, lépcsőházak alól. Semmi logika nincs abban, hova jutnak el, a mi logisztikai problémánk, hogy kitaláljuk, hogyan hozzuk ki őket onnan” – nyilatkozta az Ida után. Elmondása szerint az otthonaikat megtisztítani igyekvők számára felzaklató lehet, amikor koporsót találnak visszatértükkor a házukban, de általában türelmesen viselkednek és kivárják, amíg azt méltó módon sikerül elszállítani.
Nem minden koporsót találnak meg ugyanakkor egy ilyen katasztrófát követően: vannak köztük olyanok, amelyeknek egészen a partig sikerül eljutnia, és az sem elképzelhetetlen, hogy végül az óceán szippantja magába azokat. Nehéz ezzel az ismételt veszteséggel megbirkózni: az érintett családok éveken át reménykednek abban, hogy mégis megkerül majd szerettük holtteste, de erre garancia sosincs.
