A hullámvasút őse a 18. századi, fagyos Oroszországban született meg, népszerűségét pedig Nagy Katalin cárnőnek köszönhetjük. Kezdetben acélsínek helyett jégen csúsztak le a meredek pályákon.
A mai biztonságos hullámvasutak elődje életveszélyes attrakcióként kezdte pályafutását a cári udvar szórakozásaként – írja az Atlas Obscura.
A jéghegyek inspirálták a mai hullámvasutakat
A 15–16. században Oroszország több városában fából ácsolt, jéggel borított lejtők emelkedtek a tél beálltával. A „repülő hegyeknek” nevezett szerkezeteken a bátrabbak fa szánokon száguldottak le a jéggel borított lejtőkön – gyakran több tíz méteres magasságból. A sebesség őrjítő volt, a kanyarodás kiszámíthatatlan, a fék pedig csupán egy adag homok a pálya végén. Nem csoda, hogy a korabeli beszámolók szerint a nézők egyszerre sikítottak rémületükben és örömükben.
A jeges csúszdák népszerűsége hamar eljutott a cári udvarba is
Anna Ioannovna idején már arisztokraták is sikítoztak a fagyott lejtőkön, de Nagy Katalin ennél is tovább ment. Ő nem elégedett meg azzal, hogy a szórakozás csak télen élvezhető. 1784-ben megparancsolta, hogy palotája parkjában építsenek egy nyári változatot. Ezen a fa szerkezeten a szánkókat felváltották a kerekeken guruló kocsik – és ezzel megszületett a világ első, mai értelemben vett hullámvasútja.
A különös orosz találmány híre gyorsan bejárta Európát. A franciák „orosz hegyeknek” nevezték el saját verzióikat, és a montagne russe kifejezés máig őrzi ezt az eredetet.
A mai vidámparkok acélszörnyei tehát egy fagyos orosz télből indultak, és egy kíváncsi, bátor uralkodónő ötletéből születtek. Nagy Katalin birodalmat épített, ő adta a világnak a sebesség és a félelem legizgalmasabb keverékét is.
Olvasd el a következő cikkünket is, amiben megmutatjuk, hogy néz ki ma Magyarország első hullámvasútja.
